Az Európai Unió piacának növekedésével és a globalizáció előrehaladtával párhuzamosan fokozódik a nemzetállamok teljesítményének jelentősége. Úgy tűnik, az egyes országok egyre komolyabban veszik az új kihívást: a liberális kereskedelempolitika nem járhat együtt a saját érdekekről való lemondással vagy azok fel nem ismerésével. És jóllehet, a mai világban az egyik legfontosabb versenytényező az ár, a fogyasztói döntésekben más elemek is közrejátszanak: a minőség mellett az érzelmek sem elhanyagolhatók.

Egészséges nemzeti öntudat

Közösségi és nemzetállami érdekek összhangjának kényes egyensúlyán alapul az unió működése, tulajdonképpen a megalakulása óta. Az 1992-ben megalapított egységes belső piac az EU terminológiájában a "négy szabadság" megvalósulását jelenti, azaz az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását. Tulajdonképpen megszűntek az országok közötti határok, és eltűntek a klasszikus piacvédelmi eszközök is.

Publicisták, elemzők örökzöld témája az integráció mélyülése és a nemzetállami szuverenitás egymáshoz való viszonya. Vajon az unió a nemzetállamok rovására fejlődik, vagy éppen ellenkezőleg, egy politikai konszenzus eredményeképpen azok érdekében? Anélkül, hogy a kérdésre megpróbálnánk válaszolni, azt kijelenthetjük, az integráció valamilyen mértékben mégiscsak korlátozza a nemzetek cselekvési szabadságát, hiszen a hazai és közösségi érdekeket minduntalan össze kell hangolni.

Volt olyan időszak, amikor látszólag háttérbe szorultak a nemzetállamok, ám az utóbbi években a globalizáció nyomán felerősödött verseny és a negatív világgazdasági folyamatok következményeként romló gazdasági teljesítmények hatására mintha újból előtérbe kerülnének a nemzetállami kérdések.

"Nyugat-Európában a vásárlói tudat az egyik legfontosabb eszköze a piac védelmének. A szomszédos Ausztriában a hazai áruk csomagolásán lévő piros-fehér A betű büszkeséggel tölti el a fogyasztókat. Az éttermek az étlapjukon feltüntetik, hogy az étel hazai folyóból fogott pisztrángból vagy hazai tehén tejéből készült. Hasonlókat tapasztalhatunk Olaszországban vagy Spanyolországban is" - mondta a Piac & Profit kérdésére válaszolva dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke.Bár az Európai Unió működése a szabad versenyre épül, a gyakorlati életből vett példák tanúsága szerint az egyes országok - alapvetően tudatos magatartással - ügyelnek az adott város vagy régió közvetlen érdekeinek érvényesülésére is.

"Ha egy ország ilyen értelemben felismeri a saját érdekeit, a szabad verseny és a nemzeti termelők védelmének nagyon egészséges ötvözete jön létre. Egy német kormány csak és kizárólag német autót fog vásárolni, a francia köztársasági elnök pedig francia autóval jár. A protekcionizmus eszközei, a vámok és más adminisztratív korlátozások tiltottak az Európai Unióban, a protekcionista politika azonban alapvetően mégis jellemzi a tagállamok többségét. A fogyasztói magatartás mellett ez erőteljesen megmutatkozik a közbeszerzések területén és ebből következően az infrastrukturális beruházásokban is" - hangsúlyozza az MKIK elnöke.
Ez az attitűd pedig valószínűleg tükröződik az adott ország gazdasági eredményeiben is, bár ezt számszerűsíteni, statisztikai adatokkal alátámasztani nehéz. Mégis, úgy tűnik, az egészséges nemzeti öntudat elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ország az EU-ban sikeres legyen.

Legális eszközök

Annak ellenére, hogy a vámok és az adminisztratív korlátozások tiltottak, vannak nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozási kérdések, ahol az unió többnyire minimumkötelezettségeket ír elő. Ilyen például számos fogyasztóvédelmi téma - garancia, egészségügyi előírások, alapanyagra vonatkozó megkötések -, amelyben lehetőség van arra, hogy a nemzetállamok bizonyos keretek között saját hatáskörben döntsenek a hazai termelőkre vonatkozó előírásokról.

Ez például, ha a hatóságok megfelelő tudatossággal alkalmazzák, olyan eszköz lehet, amely alkalmas arra, hogy egy ország védje saját piacát és termelőit anélkül, hogy az Európai Unió versenyszabályozásába ütközne. És alkalmas arra is, hogy nehezítse a versenyt, mint ahogyan teszi azt például a Magyar Élelmiszerkönyv, amely szigorúbb előírásokat tartalmaz a hazai gyártókra vonatkozóan, mint más uniós országok gyakorlata.#page#

"Ezáltal az importtermékek gyártói saját országukban gazdaságilag előnyösebb feltételek mellett tudják előállítani termékeiket, amelyek azután az egységes belső piaci elveknek megfelelően akadálytalanul jutnak a magyar élelmiszerüzletek polcaira" - mondja Kovács László, a Pick Szeged Zrt. elnök-vezérigazgatója.

Ausztria 1995-ben - a csatlakozásakor - például plakátokon hirdette: "Die Erdapfelsalat bleibt doch Kartoffelsalat", azaz a burgonyasaláta továbbra is krumplisaláta marad. Nyugati szomszédunk az egy főre jutó nemzeti össztermék vonatkozásában pedig ma már megelőzi Svájcot. "Megteremtette a megfelelő prioritásokat, és oda csoportosította az erőforrásokat" - fogalmaz az MKIK elnöke.

Erősödő protekcionizmus

A nemzeti önrendelkezés - még az unión belül is - fontos jellemzője minden gazdaságnak. Erre a fejlett uniós országok anélkül, hogy megsértenék az EU versenyjogát, nagyon ügyelnek. Az elmúlt két-három évben például számos, korábban állami monopóliumban lévő iparágban kezdeményezett külföldi felvásárlást akadályoztak meg, tulajdonképpen politikai okokból.

Angliában például a Gazprom próbálta meg bekebelezni az egyik legnagyobb angol gázszolgáltatót, de nem sikerült. Hasonló módon meghiúsult a Gaz de France olasz kézbe kerülése - az Enel szerette volna megvenni -, és a német E-on sem tudott a spanyol energiaszolgáltató, az Endesa tulajdonosává válni. Mint ahogyan arra is volt már példa, hogy egy külföldi ingatlanfejlesztő cég vásárlását hiúsította meg az adott ország versenyhatósága, olvasható a Népszabadság egy 2007-ben megjelent cikkében.

A hullám hatására Charlie McCreevy, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos egy 2006-os interjúban abbéli aggodalmának adott hangot, hogy ha a helyzetet nem kezelik, szemet szemért, fogat fogért egyezségek születhetnek. A volt ír pénzügyminiszter szerint Európa eljuthat oda, amikor a jelenség öngerjesztő módon járványként terjed.

A stratégiai üzletágak külföldi kézbe kerülésének megakadályozása nem véletlenül erősödött fel éppen mostanában. A globalizáció előretörésével kiélesedő verseny, a lassuló gazdasági növekedés és a munkanélküliség növekedésével fokozódó problémák egyértelműen utat nyitnak a protekcionista gazdaságpolitikáknak, különösen, ha ehhez olyan nyersanyagpiaci tendenciák is társulnak, mint napjainkban. Az európai alkotmány körül zajló negatív események szintén megkönnyítik a politikusok számára, hogy mostanában inkább a nemzetállami érdekeket részesítsék előnyben, szemben az uniós célokkal.

Ugyanezek a tényezők magyarázhatják azt is, hogy a nemzeti vagyonalapok miért éppen most verték ki a biztosítékot néhány tagállamban. Németországban például felmerült a törvényi korlátozás lehetősége annak érdekében, hogy az állam intervencióval élhessen külföldi tulajdonú vállalatok és nemzeti vagyonalapok tőkebefektetései esetében, írja a Wall Street Journal egy 2008 januárjában megjelent cikkben. A külföldi felvásárlások korlátozására vonatkozó tervezet ellen többen szót emeltek, hangot adva félelmüknek, miszerint ez elriasztja a külföldi tőkebefektetőket. Angela Merkel kancellár úgy érvelt: olyan rendelkezést szeretne, amely csupán azt akadályozza, hogy külföldiek politikai befolyáshoz juthassanak azáltal, hogy megvásárolják bizonyos, korábban privatizált szektorok részvényeit. Németországban például ez konkrét veszély lehet az energetikai közműszolgáltatások piacán.

Kamarai ámen

Attól való félelmében, hogy ez az egységes piac töredezettségéhez vezethet, az Európai Bizottság idén februárban javaslatot terjesztett az Európai Tanács elé. Ennek kapcsán José Manuel Barroso, a bizottság elnöke kijelentette, hogy Európának a jövőben is nyitottnak kell maradnia a külföldi befektetések előtt.

2A határokat átlépő nemzeti vagyonalapok nem mumusok: új tőkét hoznak, és hozzájárulnak a pénzügyi piacok stabilitásához. Olyan megbízható, hosszú távú befektetéseket kínálhatnak, amelyekre vállalatainknak szükségük van. Ennek érdekében önkéntes magatartási kódexre vonatkozó globális megállapodásra van szükség. El kell kerülni, hogy az alapok átláthatatlan módon működjenek, és hogy ne tisztán gazdasági célokra használják azokat" - szögezte le Barroso elnök, és reményét fejezte ki, hogy a nemzetközi pénzügyi piacokkal kapcsolatban az uniós vezetők hatékony közös megközelítést fogadnak el, a közelmúlt eseményeit pedig "a zavarok során felszínre került gyengeségekként" emlegette.

Egyes szakértők azonban úgy vélik, a globalizáció és a protekcionizmus a jövőben egymással párhuzamosan fog fejlődni Európában. A tendencia a párizsi központú ICC (International Chamber of Commerce), azaz a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara berkeiben már érződik. A több mint 130 ország több ezer üzleti vállalkozását képviselő szervezet szakértői úgy fogalmaztak, hogy az országoknak mindent el kell követniük a világkereskedelmi tárgyalások és együttműködések folytatódásáért és erősödéséért a fenntartható fejlődés érdekében, de az adott nemzetállamoknak saját érdekeiket sem szabad szem elől téveszteniük, miközben betartják a nemzetközi kereskedelemben megállapított szabályokat.

A cikk a Piac és Profit júliusi-augusztusi számában olvasható.