A stagnáló vagy csökkenő bérek olyan gazdasági kihívásokat jelezhetnek, mint például a magas munkanélküliség, az alacsony termelékenység vagy a gyenge üzleti teljesítmény. A G7-országok teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak átlagos éves reálbér-növekedése 2000 és 2022 között változatos képet mutat. Az OECD friss adatai amerikai dollárban vásárlóerő-paritáson (PPP) korrigálva készültek. Ez kiegyensúlyozza a különböző valuták vásárlóerejét. A béreket az inflációhoz igazították, hogy összehasonlíthatóak legyenek a különböző években.

A legtöbb G7-országban folyamatos bérnövekedés tapasztalható az elmúlt két évtizedben, de az Egyesült Államok egyértelműen felülmúlja társait. Olaszország az egyetlen G7-ország, amelynek éves átlagbére 2022-ben reálértéken a több mint 20 évvel ezelőtti szint alá esett. A hosszan tartó gazdasági stagnálás és az átlag alatti béreket fizető kis- és középvállalkozások nagyobb aránya miatt Olaszország lemaradt a többi fejlett gazdaság mögött.

Japánban 2000-hez képest valamivel (0,2 százalékkal) magasabbak lettek a bérek, ennek ellenére a szigetország jócskán le van maradva fejlett társaitól. A kelet-ázsiai államban az elmúlt két évtizedben folyamatosan a legalacsonyabbak voltak a bérek a G7 országok közül. Japán stagnáló bérei a hosszú deflációs időszakoknak tudható be és annak az eredménye, hogy a foglalkoztatottság megőrzésére helyezték a hangsúlyt. Béremelés helyett a szolgálati időn alapuló fizetést és az élethosszig tartó foglalkoztatást részesítették előnyben. 2022-ben Japánban volt a legalacsonyabb a munkatermelékenység a G7-országok között, ami szintén hozzájárult az alacsony átlagbérek kialakulásához.