Ahol nem csak a nyugdíjjáradékra számítanak, ott kevesebb az idős szegény – állapítja meg egy 25 országra kiterjedő magyar elemzés. A Corvinus kutatója Magyarországot az „élhető” kategóriába sorolta.

15 millió fővel kellene csökkenteni a szegénység kockázatának kitett lakosságot 2030-ra az Európai Unió 2017-es cselekvési terve szerint. Ehhez képest viszont az elmúlt tíz évben az európai országokban jelentősen nőtt a szegény idősek aránya, 2021-ben már a 65 év felettiek 16,8 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, tehát a társadalombiztosítási nyugdíj önmagában nem nyújt stabil pénzügyi támaszt. Ezért fontos megismerni az időskori szegénység és az öngondoskodás összefüggéseit – ennek adatait elemezte 25 európai országban Vaskövi Ágnes, amelynek eredményeit a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója júniusban két tudományos konferencián is bemutatta. A kutató a makroadatok közül, országos gazdasági és szegénységi mutatókat, a várható életkort és a nyugdíjkorhatárt, valamint az időskori és nyugdíjjövedelmet vette figyelembe, a mikroadatokból azokat a változókat, amelyek megmutatják azon idősek arányát, akik részvénybe, befektetési alapba, egyéni nyugdíjszámlába, életbiztosításba vagy a cégtulajdonlásba fektették megtakarításaikat.

Magyarország a középső kategóriában

A vizsgálat alapján az elemzett országok három jellegzetes csoportba oszthatók: tudatosakra, élhetőekre és szegényekre. A „tudatos” csoportban – főként az észak- és nyugat-európai országokban, pl. a belga, cseh, finn és német társadalmakban – a polgárok előre terveznek, aktívan és sokféle pénzügyi terméket vesznek igénybe azért, hogy befektessenek a jövőbe, az országuk jó gazdasági állapotban van, de a nyugdíjrendszer nem nagyvonalú, sokan nyugdíj mellett is dolgoznak.