Van még egy, óvatosan kezelt becslésünk a >5 fős kkv-k teljes köréről is. Mivel a KSH 1–9 fős kategóriát egyben közli, finomabb bontás nélkül, csak közelítő szám adható. Egy konzervatív, egyenletes eloszlást feltételező módszerrel a 6–9 fős mikrovállalkozások száma ~129 600 körül alakulhat. Ha ezt hozzáadjuk a 10–249 fős körhöz, a becsült >5 fős kkv-állomány ~167 500 cég. Ezen a lencsén keresztül egy „egy fő/cég” típusú döntés már több mint 160 ezer állást érintene. Ismételten: ez becslés, nem hivatalos adat – a finom bontás hiánya miatt így is kell kezelni.
Mi következik mindebből Magyarországon? Először is, hogy az MI nem csak a technológiai óriások ügye. A magyar kkv-k mindennapi működésében már most is jelen van – kicsiben, praktikus feladatokban. Másodszor: ha a tulajdonosok tényleg úgy látják, hogy egy szoftver elvégez egy félállásnyi munkát, akkor az a költségoldalon előbb-utóbb jelentkezni fog. Harmadszor: az átállás nyertesei jellemzően azok a cégek és dolgozók lesznek, akik időben lépnek. A vállalkozás oldalon ez az eljárások feltérképezését, a „miért csináljuk így?” kérdések feltevését és a rugalmas átszervezést jelenti. A munkavállaló oldalán pedig azt, hogy a napi rutinból át kell lépni a felügyelet–ellenőrzés–értelmezés háromszögébe, ahol az emberi ítélőképesség ad értelmet a gép által előállított eredményeknek.
