Ha volt szakma, amelynek tagjai nem panaszkodhattak az elmúlt évre, az kétségtelenül a befektetők pénzét kezelőké. Legfeljebb abban lehetett eltérés, hogy kinek mekkora hozamot sikerült elérnie 2020-ban. Teljesen váratlanul érte önöket ez a szárnyalás?
Abban az utólag szerencsés helyzetben voltunk, hogy a járvány előtt meglehetősen optimisták voltunk és kockázatos összetétellel vágtunk neki a tavaly tavasszal berobbant Covid-időszaknak. 2019 végén még az ipar lassulása miatt aggódtak a befektetők, mondván, hogy ez majd magával rántja a szolgáltató szektort is. Eközben már elkezdődtek a kamatcsökkentések, a gazdaságösztönzés Kínában és a fejlett régiókban. Úgy gondoltuk, hogy ha az ipari ciklus fordul, akkor az emelkedő részvénypiacot generálhat. Erre apellálva sok kockázatos eszközt tartottunk, ami eleinte visszaütött, mivel annyira gyorsan jött a Covid, hogy fedezeti ügyletekkel csak mérsékelten tudtuk megvédeni a portfoliókat az eséstől.
Utána viszont jött egy hatalmas visszapattanás. Ennek a mértéke meglepte?
Arra számítottunk, hogy ha elmúlik a Covid, akkor a bődületes áprilisi, májusi jegybanki pénznyomtatás és stimulusok hatására az indexeknek mindenféleképpen a korábbi csúcsaik fölé kell menniük. Be kell vallanom azonban, azt, hogy a járvány mennyi ideig tart, nagyon alulbecsültem. Azt gondoltam, hogy az első hullám után, nagyjából nyáron ennek vége lesz, megtanulunk azzal együtt élni és a karanténok olyan jól működnek majd, hogy tartható lesz a pandémia és nem lesz második hullám.
Ez volt a jegybanki narratíva is, miszerint őszre már minden visszazökken a rendes kerékvágásba.
Az volt az érdekes, hogy a pénzbőségnek, valamint annak köszönhetően, hogy a gazdaságok – bizonyos szegmenseket kivéve, mint például az idegenforgalom és a vendéglátás – a járványhelyzet ellenére működtek, a részvénypiacok függetleníteni tudták magukat a Covid-helyzettől. Október végén azért volt egy lokális mélypont, amikor egyszerre erősödött az amerikai elnökválasztással kapcsolatos félelem és a fejlett világba megérkezett a második hullám, úgy, hogy még nem készült el egyetlen vakcina sem. Azért az az időszak fájt nekünk. Utána azonban jöttek a jó hírek, amelyek visszahúzták a piacokat és így szerencsésen tudtuk zárni a tavalyi évet.
Ez csak a szerencsén múlt?
Nyilván mindenki megijedt, amikor beütött a járvány, hiszen volt olyan hét, amikor majdnem 20 százalékkal estek a részvényindexek. De az első sokkot követően azt kerestük, hogy mikor érdemes venni. Az, hogy korábban volt sok kockázatos pozíciónk és azokat lefedeztük, kétségtelenül szerencsés helyzet volt, hiszen a fedezeti pozíciókat csak zárnunk kellett és visszakaptuk a korábbi kockázatos összetételünket.
A válság egyes – már ön által is említett – szektorok reprezentánsait jóval súlyosabban megviselte, gyakorlatilag a padlóra küldte. Milyen részarányt képviseltek ezek az úgynevezett problémás szektorok az önök portfolióiban?
Mi arra számítottunk, hogy a Covid levonulásával a hagyományos iparágak jól fognak teljesíteni, a bankok, a nyersanyagok, az energiacégek, vagyis a hagyományos, az újranyitásból profitáló iparágak. Így inkább ezekben tartottuk a befektetők pénzét. Ennek megfelelően nagyrészt ki is maradtunk a növekedési részvények 2020-as rallijából.
Az egészségügyi szektorba mennyire szálltak be, arra apellálva, hogy az abban tevékenykedő cégek profitálhatnak a járványkezelésből, nőhet a megrendelésállományuk, így az árbevételük, s végső soron a profitjuk?
Nem igazán. Az a bajunk az egészségügyi szektorral, hogy nagyon szabályozás-vezérelt. Érteni kell a szabályozást, a kutatásokat, Amerikában figyelni az Obamacare-t és az ezzel kapcsolatos politikai vitát. Jól meg kell ítélni, hogy hogyan változnak a támogatási rendszerek – amire nekünk nem nagyon van kompetenciánk. A biotech-cégek pedig a legdrágábban értékelt technológiai vállalatok, mivel a befektetők már beárazták az egyébként tényleg impresszív életminőséget javító, illetve a komoly betegségeket gyógyító eljárásokat. Valószínűleg nem lesz olyan sok sikeres eljárás, mint amennyi drága biotech-részvény van. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Richtert ne követnénk és ne szeretnénk.
