Régiós összehasonlításban a magyar háztartások kifejezetten pozitív képet mutatnak a kötelezettségekkel csökkentett pénzügyi vagyont tekintve. Az elérhető legfrissebb, 2021-es Eurostat adatok alapján a magyar háztartások nettó pénzügyi vagyona az azévi GDP 119.4 százalékán állt, ami közel megegyezik az előző évi szinttel. 2021-ban ez az arány a cseh háztartások esetében 104.9 százalék volt, a görögöknél 103.2 százalék, horvátok esetében 101.3 százalék, Szlovéniában 105.7 százalék, Finnországban 85.9 százalék, Lengyelországban 75.3 százalék, Romániában 60.3 százalék, Szlovákiában pedig a GDP 57.1 százalék volt a háztartások nettó vagyona. Eközben a történelmileg szerencsésebb osztrák szint 150.5 százalék volt, míg a német 160.3 százalékon állt, az európai mezőnyt pedig a svéd 286.4 százalék, a holland 256.5 százalék, a belga 243.8 százalék, illetve az olasz 238.7 százalék vezeti.
A készpénz és a folyószámla betétek állománya hosszú idő után most csak kismértékben emelkedett, láthatóan a háztartások tudatosabb fele igyekszik védekezni az erőteljes inflációs folyamatok ellen, továbbá a megugró infláció mellett is fenntartani kívánt fogyasztási szint is csökkenti a megtakarításképződést, valamint a reálgazdaság általános lassulásával párhuzamosan is értelemszerűen lassulhat a vagyonképződés üteme is. A korábbi években kiválóan teljesítő hosszú lakossági állampapírokat immár jelentős mértékben váltották vissza illetve váltották át más lakossági instrumentumba a háztartások az erőteljes infláció miatt, keresve az inflációkövetés lehetőségét. A befektetési jegyekre pedig negyedévről negyedévre egyre erősebben támaszkodnának a háztartások vélhetően szintén az inflációs félelmek miatt, láthatóan próbálják a háztartások profikra bízni a vagyonkezelést az egyre turbulensebb, kiszámíthatatlanabb és egyre komolyabb vagyonkezelési tudást igénylő helyzetben. A hitelfelvételi kedv a tavalyi évben még látott és az előző negyedév előrehozott hitelfelvételi lendülete után ugyan kissé emelkedett, de láthatóan csökkenő tendenciát mutat, és ez a trend várható a következő időszakban is, a jelenlegi szintre került kamatok mellett tovább csökkenhet a hitelkereslet. Ezen felül a vagyonszerkezetet értelemszerűen az általános makrogazdasági és tőkepiaci környezet mozgatta, az erőteljes inflációs tendenciák, a háború és az agresszív kamatemelési és recessziós félelmek miatt bekövetkező piaci korrekciók nem támogatják a háztartások tőkepiaci instrumentumait. Eközben a 7000 milliárd közelében tartózkodó készpénzállomány növekedésében hosszú idő után először látható jelentősebb lassulás, de az állományi szint fennmaradásából ítélve a lakosság jelentős része továbbra sem a legalább az inflációt megközelítő hozamtermelésre képes eszközöket választja a készpénz helyett, ami a jelenlegi pénzromlási ütem mellett immár jelentős károkat okoz ezeknek a megtakarítóknak. A lakossági állampapírok esetében az infláció látható és stabil élénkülésével a nem infláció-indexált papírok látványosan veszítenek a vonzerejükből, de az állomány továbbra is igen jelentős, így hozzá tud járulni több fontos nemzetgazdasági cél teljesüléséhez is, mint például az államadósság belföldi finanszírozási stabilitásának növelése vagy a – megugró – állami kamatkiadások hazai nemzetgazdaságban történő lecsapódása. A pandémia után látott elhalasztott kereslet pótlásának momentumát immár átvették az inflációs félelmek miatt előrehozott fogyasztás és beruházások, ami fékezőerővel hathat a vagyonfelhalmozás ütemére, amint az látszik a legutolsó adatokból is. Azonban a tranzakciókból látható forrásbeáramlás is jelentős egyelőre, még ha lassuló ütemben is, ami támaszt jelenthet a GDP-nek, viszont jelen inflációs környezetben a háztartási vagyonok reálértékének csökkenése a legtöbb esetben elkerülhetetlen lesz, ami középtávon már módosíthat a döntési preferenciákon. (Horváth András)
