- E beszélgetésünkre épp a kisebbségi kormányzás megkezdésekor került sor. Az agrártárca vezetőjének, ha olyan törvényeket terjesztenek majd be a Háznak, amely a mezőgazdasággal függ össze, mennyiben lesz más a teendője, mint eddig?
- Minden törvényünknél két szervezeti struktúra készítette elő a szabályozást. Az egyik a szakmai szervezeteké volt, Tejtermék Tanács, Cukorrépa Termékpálya, Baromfi Terméktanács és a többi. Ezekkel a körökkel igyekeztünk szakmai egyetértésre jutni, majd pedig a társadalmi szervezetekkel, érdekképviseletekkel folytattuk az előkészületeket. Akkor léptünk tovább, amikor e két grémiumtól jelentős többségű támogatást kaptunk. Olyan törvényt persze roppant nehéz előkészíteni, meghozni, amelyikkel százszázalékos egyetértésre lehet jutni. A kisebbségi kormányzásnál pedig olyan tervezetet nem lesz érdemes a Ház elé vinni, amely mondjuk csak 51:49 százalékos támogatást kapott a szakmai, társadalmi szervezeteknél. Ha 70:30, vagy még inkább 80:20 százalékos az elfogadottság, akkor már van esély arra is, hogy a szakmai kérdésekben a politikai erők is "megfelelő" megosztottsággal zöld utat adjanak a törvénynek. Normális esetben a jövőben is működhet így a törvényhozás, de a kisebbségi kormányzásnál azzal is kénytelenek leszünk számolni, hogy a szakmai érvek ellenében a frakciók pártfegyelme mindent "felülüt". Magyarországon még nem volt kisebbségi kormányzás, nem ismerjük a technikáját, taktikáját, de az biztos, hogy sokkal nagyobb, sokkal intenzívebb párbeszédekre lesz szükség.
- Egy pécsi illetőségű MSZP-politikus az agrárminisztert nem egyszerűen megdicsérte kompromisszum- és egyezségkereső, béketeremtő képességeiért, hanem közölte, megtennék kormányfőnek is. Ebben a párton belüli, nyíltan vállalt nézetben és talán szándékban is ideológiák, gazdaságfilozófiák tükröződnek-e, s a szűkebb pátriájából érkezett pozitív kritikára mi a válasza?
- Minden ember úgy van vele, hogy jólesik neki, ha valamilyen tulajdonságát megdicsérik, elismerik. De hatvankét éves koromra reálisan tudom értékelni a saját munkámat, személyiségemet. Amellett nincs összehasonlítási alap arra, hogy a jó agrárminiszter jó miniszterelnök lenne. A szakmai életemből mindenesetre olyan példákat tudok, hogy akik kiváló termelésirányítók voltak, s később vezérigazgatók lettek, nem tudták megoldani a feladatokat. Mintha kicserélték volna őket, amikor a csúcsra kerültek. Fikció az, hogy milyen lenne a teljesítményem kormányfőként. De az nem fikció, hogy én egész életemben az agrárium területén voltam, s most is itt érzem jól magam. Azt pedig végképp nem szabad elfelejteni, hogy a miniszterelnökség politikai funkció, s a politikai erők adott szövetségéből fogan. A mai, mostanra kialakult helyzetben ráadásul éppen nem azon kell törnünk a fejünket, hogy kinek milyen ambíciói vannak. Most arra kell koncentrálnunk, hogy megoldjuk a kisebbségi kormányzást. Ha különböző dolgok miatt ez nem megy, akkor kell majd gondolkodnunk azon, hogy változtatásokat - szervezetieket, szövetségesieket, személyieket - végrehajtsunk-e. De az nem megy, hogy még meg sem próbáltuk az új körülmények közötti munkát, már azon törjük a fejünket, hogy mit kellene másként csinálni. Most minden miniszternek az a dolga, arra kell minden erejét fordítania, hogy működjön a kisebbségi kormányzás.
A teljes interjút a Piac és Proft Magazin májusi számában olvashatja.
