A közvélemény háromnegyede elutasítja azt az állítást, hogy „a megvesztegetés teljesen természetes része az életnek, aki élni akarja az életet, annak muszáj adnia.” A kenőpénz szükségszerűségét az átlagosnál nagyobb mértékben fogadják el a nagyvárosokban élők, 30-49 éves közöttiek és az északkeleti országrész lakói.
A vizsgálatot a felnőtt lakosságot fontos szociodemográfiai szempontok szerint reprezentáló 1000 fő személyes megkérdezésével végezték, hazánkkal együtt tizenegy kelet-közép-európai országban. Egyedül Oroszországban kérdeztek meg 2000-nél több embert.
Azzal, hogy „a kenőpénz mindennapos dolog, és nem olyan szörnyű, mint amilyennek mondják”, mindössze a magyar válaszadók 17 százaléka ért egyet. Ennél nagyobb arányban tanúsítanak megértést a diplomások, vállalkozók és vezető beosztású alkalmazottak, továbbá a kis falvak lakói.
„Van, aki ad kenőpénzt, de nem muszáj. Ha az ember kicsit türelmes, megvesztegetés nélkül is élheti az életet.” Az állítással honfitársaink 36 százaléka ért egyet. Ez a felfogás az átlagot meghaladó mértékben jellemző a diákokra, kisvárosban, továbbá Pest megyében, illetve a Dunántúl középső valamint északi részén élőkre. Azt a meggyőződést, hogy „a kenőpénz teljesen szükségtelen, az ember bármit elérhet törvényes úton is”, a megkérdezettek 23 százaléka osztja. Ennél az átlagnál jóval nagyobb mértékben az alacsony iskolai végzettségűek, legidősebbek, továbbá a legkisebb és legmagasabb jövedelmű háztartásban élők.

A korrupció elleni harcnak a válaszadók többsége látja értelmét. Csak a kisebbség vélekedik úgy, hogy nem érdemes küzdeni ellene, mert mindig volt, és mindig lesz. Személy szerint a korrupcióellenes harcot Magyarországon, például utcai tüntetésben történő részvétellel a válaszadók 30 százaléka támogatná. Normakövető magatartást a válaszadók fele tanúsít, azaz személy szerint sohasem ad kenőpénzt. Nagy többséget képviselnek azok, akik szerint azonban inkább az államnak kellene harcolni a korrupció és a megvesztegetés ellen, nem pedig a polgároknak. Azt, hogy a jelenlegi kormánynak nem áll érdekében a korrupció elleni küzdelem, a megkérdezettek fele mondja.

A GfK kutatása során feltették azt a kérdést is, hogy mit tenne a megkérdezett, ha tanúja lenne olyan helyzetnek, amikor magán vállalkozás részéről valaki vagy egy magánszemély megveszteget egy kormányzati tisztviselőt, közszereplőt. A legtöbben semmit sem tennének, hanem magukban tartanák a dolgot. Valamivel kevesebben beszélnének róla rokonaikkal, legközelebbi barátaikkal. Ez a nagyjából egyforma két csoport az összes válaszadó kétharmadát teszi ki. Névtelen bejelentést tenne a rendőrségnek 15 százalék. A rendőrség értesítését és a tanúskodást is a bíróságon 8 százalék vállalja. Nem tudott válaszolni további 12 százalék. Legpasszívabbak az alacsony iskolai végzettségűek, kisvárosban élők, 60 évesek és idősebbek, valamint a havi nettó 60 000 forintnál kisebb jövedelmű háztartásban élők. A rendőrség értesítése és a tanúskodás a bíróságon leginkább a diplomásokra, vállalkozókra vagy vezető beosztású alkalmazottakra jellemző.
Ami a múltat illeti, Magyarországon fele-fele azoknak az aránya, akik szerint a szocialista időkben kevesebb, illetve ugyanennyi volt a korrupció.

Véleménye szerint hol a legelterjedtebb a korrupció? Legtöbben az egészségügyet (?!) nevezték meg, ahogyan térségünk többi országaiban is. Nálunk a további sorrend rendőrség, minisztériumok, közhivatalok (pályázatok, igazolások), tíz százalék feletti említéssel. Utánuk következik az igazságszolgáltatás, vámszervek és bankvilág, majd egészen kis arányú említéssel a hadsereg, illetve közoktatás.

Nemzetközi összehasonlítás

Nemzetközi összehasonlításban régiónk átlagához képest a magyarok kevesebben állítják, hogy korrupt országban élnének. Átlagosan ugyanis a megkérdezettek polgárok 68 százaléka képvisel ilyen véleményt. Nálunk 64 százalék. Legnagyobb számban az ukránok tartják országukat korruptnak, 84 százalékos aránnyal. Utána Oroszország és Szlovákia következik 84-84, majd Horvátország 82 százalékkal. A magyarországinál pozitívabb képet csak Csehországban és Lengyelországban tárt fel a kutatás. Előbbiben a válaszadók 52, utóbbiban 49 százaléka tartja országát korruptnak. Összehasonlításként szerepel az adatok között Ausztria igen alacsony, 30 százalékos mutatója.
Azzal viszont, hogy a megvesztegetés természetes része az életnek, és aki élni akarja az életet, annak muszáj adnia, a magyarok 24 százalékos indexükkel a középmezőnyben foglalnak helyet. A kelet-közép-európai átlag ugyanis 22 százalék. Ebben a kérdésben Szlovákia vezeti a listát 48 százalékkal, majd Ukrajna és Csehország következik 36, illetve 25 százalékkal. Mi egy szinten állunk a románokkal.
Hozzánk képest alacsonyabb ez a mutató Oroszországban, Horvátországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Szlovéniában. Ausztriában ezt a véleményt a közvélemény 7 százaléka képviseli. Térségünk lakóinak többsége lát értelmet a korrupció elleni harcban. Ez minden országra jellemző. Átlagosan ugyanis csak 38 százalék foglal állást a harc ellen, Magyarországon pedig 43 százalék. Oroszországban és Szlovákiában a válaszadók 49 és 48 százaléka véli úgy, hogy korrupció mindig volt, lesz is, nem érdemes harcolni ellene. Legkisebb az egyetértők aránya Lengyelországban 21, Horvátországban 25, Bulgáriában pedig 27 százalékkal. Az osztrák közvélemény 47 százaléka viszonyul negatívan a korrupció elleni küzdelem célszerűségéhez.
Majdnem egyöntetű a vélemény Kelet-Közép-Európában arról, hogy az államnak, és nem a polgároknak kell harcolniuk a korrupció és megvesztegetés ellen. Átlagosan a tíz ország válaszadóinak 79 százaléka gondolkozik így. Magyarországon az arány 74 százalék. Ennél alacsonyabb mutatót csak Bulgáriában találunk, 70 százalékot, és az általános trendtől eltérően Lengyelországban, ahol csak kisebbség teszi az állam felelősségévé a korrupcióval szembeni küzdelmet, a polgárokkal szemben. Ausztriában éppen az átlaggal megegyező 79 százalék az egyetértők aránya.
A megkérdezettek többsége majdnem minden országban úgy gondolja, hogy jelenlegi kormányuknak nem áll valódi érdekében a korrupció elleni harc. Így az egyetértő vélemények átlaga 58 százalék. Magyarországon 52 százalék. Az átlagot meghaladó az egyetértők aránya Szlovákiában 80, Ukrajnában 74, Horvátországban 68, Oroszországban 62, Szlovéniában pedig 59 százalékkal. A mienknél kisebb arányt csak Lengyelországban tártak fel, 38 százalékkal. Ott azonban időközben megváltozott a kormány, így a lengyelek értékelése ma már csak fenntartásokkal kezelhető.

Mit tenne, ha szemtanúja lenne annak, hogy a magán szférából valaki megveszteget egy köztisztviselőt? A magyarok 23 százaléka névtelenül vagy névvel, de értesítené a rendőrséget, és ezzel előkelő helyet foglalnak el a listán. Ennél többen ugyanis csak a szlovének fordulnának a hatósághoz, mégpedig 35 százalékuk. A térségi átlag mindössze 15 százalék, amitől leginkább a lengyelek, bolgárok, szlovákok, ukránok és oroszok maradnak el, 9-7 százalék középértékkel. Ausztriában 29 százalék tenne feljelentést a rendőrségen.
A szocialista múlt megítélésében három csoport alakult ki. Az elsőhöz tartozó Szlovákiában és Romániában a válaszadók közel kétharmada szerint nem volt ennyi korrupció a szocializmus idején, mint most. Ugyanezt a véleményt a második csoportban a horvátok, oroszok, ukránok, bolgárok és magyarok között már csak 53-49 százalék osztja. Ennél jóval kisebb a harmadik csoportban a szlovének, lengyelek és csehek 38-34 százalékos aránya. Ők a szocialista rendszerben emlékeznek több korrupcióra.

Abban a kérdésben, hogy az államélet egyes területei közül hol legelterjedtebb a korrupció, szintén három csoportot alkotnak a kelet-közép-európai átlagok. Kiemelkedik az egészségügy 24 százalékos aránya. A középmezőnyt 13-tól 7 százalékig terjedő említési aránnyal sorrendben a közhivatalok, igazságszolgáltatás, vámszervek, rendőrség, minisztériumok alkotják. Utánuk elenyésző, mindössze 3 és 1 százalék közötti említési aránnyal következik a közoktatás, bank szféra, majd a hadsereg.