A szállodapiaci szereplők szerint a 2020-as év legnagyobb kihívását a kieső bevételek mellett a munkaerőgazdálkodás jelentette. Tekintve, hogy a szállodák legnagyobb költségei a munkabér és az ahhoz kapcsolódó járulékos költségek, a tavaszi bezárásokkal a szállodák a bevételkiesés miatt létszámleépítésre kényszerültek, és a nyár eleji újranyitással rövid idő alatt kellett pótolniuk a hiányzó munkaerőt, mely azonban csak emelt munkabérekkel volt lehetséges. A KSH adatai alapján a TEÁOR szerinti szálláshely-szolgáltatás szektorban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 2020. június hónapban közel 40 százalékkal ugrott meg a 2019-es év ugyanezen időszakához képest országos szinten, Budapesten ennél is drasztikusabb, közel 70 százalékos béremelkedés volt tapasztalható - írja a BDO Magyarország közleményében.
A tavaszi és év végi hónapok alatt a szállodák többsége más-más eszközökkel, de igyekezett megőrizni teljes munkaerőlétszámát, a külsős munkaerő (pl. rendezvényekhez) megszüntetésével, a szerződések módosításával (4-6 órás részmunkaidőbe való áttérés), fizetetlen szabadságok kiadásával igyekeztek lefaragni a költségeken. A felújítás alatt álló, és ezért lezárt, vagy csak részben működő szállodáknál jellemző volt, hogy munkaerő-átcsoportosításokon keresztül igyekeztek fenntartani dolgozóik munkaviszonyát. Ez a gyakorlatban gyakran azt jelentette, hogy az egyébként más munkakörben dolgozó személyzet végezte a felújításhoz-karbantartáshoz köthető munkák egy részét pl. a festést, kertgondozást, bontási és burkolási, valamint az ezekhez köthető takarítási munkálatokat.
Sokan hagyták el a szektort
Mindennek ellenére a szálláshely-vendéglátásban dolgozók egy része a bizonytalan helyzet miatt elhagyta a szektort: a KSH adatai alapján 2020 nyarán, összevetve 2019 ugyanezen időszakával a szálláshely-szolgáltatás területen mind országosan, mind a fővárosban közel 70 százalékos munkaerőhiány volt, mely év végére is csak 40-45 százalékra „mérséklődött”.
A 2020-as év kapcsán a szállodák vezetői úgy vélik, a létszámleépítés túl későn kezdődött el, azonban a piaci nyitás/zárás bizonytalansága miatt nem volt lehetőség a tervezésre, mindemellett meghatározóan sokan voltak azok, akik önként hagyták el a szektort.
