Előbb le a mélybe, magyar?

Ikerdeficitek nem szoktak hétfőről keddre keletkezni, az eltévesztett irányt pedig sokkal nehezebb korrigálni, mint a hibát elkövetni.

Miből lesz pénz a választási osztogatásra?
Mit okoz az árrésstop?
Mit kellene tenni a költségvetéssel?

Online Klasszis Klub élőben Békesi Lászlóval!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a korábbi pénzügyminisztert!

2025. június 11. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

"Föl a mélyből, aki magyar!" - erre akkor van lehetőség, ha előbb lelökik oda az istenadtát. Márpedig ez könnyen megtörténhet, ha az Európa által legitimált konvergencia programnak hátat fordítva megfogadjuk a Föl a mélyből, aki magyar idézettel előálló Orbán Viktor további, amúgy jól ismert tanácsait, s például a magas közterheket rohamtempóban csökkentjük. E döntéstől azonnal bedőlő gazdaság magyarjai pedig már csak fölfelé mehetnek, tényleg.

Mondott ám mást is minapi szónoklatában az egykor volt kormányfő. "Azok győzködnek, hogy vállaljunk magunkért felelősséget, akik semmiért, sem a költségvetési hiányért, sem az elhibázott gazdaságpolitikáért nem vállalnak felelősséget." Hogy pontosítsuk egy cseppet Orbán szavait: nem ő jelentette ki a 2001-ben elindított osztogatás, anticiklikus gazdaságpolitika, a keveseknek segítő, ám piszok drága lakástámogatási szisztéma után, hogy - idézzük - "elkúrtuk", hanem Gyurcsány Ferenc fogalmazott így 2006 nyarán, utalva a saját sarára, elődje sarára, sőt Orbánék sarára is. A költségvetési hiányt pedig csak az nem tudta 2006 elején, aki nem akarta tudni. Azt a deficitet nem tudta, amelyik a büdzsében önjáró tulajdonságokkal rendelkezett különösen annak következtében, hogy 2001-ben elindult és 2002-ben nem fejeződött be, hanem folytatódott az osztogatásosdi, a reformmentes jóléti államháztartás életben tartása. Gyurcsány most már abban, amit Szembenézés címen publikált, még egyszer nem "kúrja" el, az ellenzéki vezér viszont azt teszi - elkúrja -, ha a helyette is vállalt, felvállalt felelősséget, nevezzük így: kormányzási felelősséget még annyira sem ismeri el, amennyire azt a Gyurcsány-opus 10. és 11. pontja tartalmazza.

Ikerdeficitek nem szoktak hétfőről keddre keletkezni, a rossz gazdaságpolitikát, az eltévesztett irányt ráadásul sokkal nehezebb korrigálni, az egyensúlyt helyre állítani, mint a hibát elkövetni. De ha eleve önveszélyes úton haladva, a külső adósságot a csökkentett adókkal eszelős tempóban tovább növelve ajánlja valaki a közös gyógyírt, akkor az még az esélyt sem adja meg az összeomlás előtt leledző gazdaságnak a feléledésre. Ezzel ellentétben Gyurcsány most legalább nyilvánosan vívódik azon, hogy a kiigazítást térben és időben csak követő reformokat milyen technológiával kell végrehajtani: "ha a kormány ragaszkodik eredeti álláspontjához, akkor fafejű, ha vita van és módosít, akkor bizonytalan és kapkod". A Szembenézés című írás fő erénye is ez, a vívódás, s a hátránya is ez, még most is, háromnegyed évvel a választások után is - szinte csak - vívódik.

Vívódik, igen, de vajon hányunk szeme láttára?

Mindenesetre akkor, amikor az ellenzék vezére még csak vívódni sem hajlandó a tanulmány megjelenését követő napon egy előre meghirdetett beszédében, csak azt teszi, hogy leporolja saját elvi gazdaságpolitikáját - benne az adócsökkentésre való felbújtást -, akkor a felelősségérzet vádjával nem lehet őt illetni. Az új többsége pedig vajon attól új többség, hogy bedől a vezér vádjainak, vagy attól, hogy senkire és semmire nem figyel oda? Félő, hogy igen a válasz, vagyis tényleg magáénak véli a közönyösek növekvő táborát is az ellenzék első embere? S hogy mi következhet ebből? Az-e, hogy feléledni látszik a "nem az a fontos, amit mondott, hanem az, hogy ki mondta" politizálás? Az ellenzék vezére nem a Szembenézés című opusra és az abban leírtakra reflektált, híveinek arról hallgatott. Kedvenc többségének - réginek és újnak - így tehát egy dolga maradt, zsigerből elutasítani. Nem valamit, hanem valakit. Nem egy gazdaságpolitikát, egy jövőképet - azt meghallani, elolvasni is több mint felesleges, hát még megérteni és vitázni vele -, hanem azt, aki képviseli az érveket.

Jól ismerjük ezt a stílust: a '70-es években hányszor töltöttek meg sportcsarnokokat azért, hogy elítéltessenek valamilyen afrikai népnyúzó rendszert béketancsos, népfrontos, MSZMP-s beszédek meghallgatása után. A sportcsarnoknyi embernek sem odafelé menet, sem a rendezvényről eljőve nem volt még csak ötlete sem, hogy hol is vannak azok a hősiesen harcoló gerillák és a mocskos elnyomók, akik mellett és ellen akkor éppen szót emeltek. Mi több, a sportcsarnoknyi embert nem is érdekelte, hogy vezényszóra miért is rázta az öklét.

A mai "új többség" is mintha ugyanígy viseltetne, vezére igényének eleget téve ezért rázza az öklét vezényszóra, s kíméli meg magát a Szembenézéstől, a kiigazítást, a reformokat akár jól, akár rosszul magyarázó publikációtól. No lám, az ellenzék vezérének lenne igaza? Hagyni kell, sőt, idő előtti adócsökkentéssel, ismét előráncigált anticiklikus gazdaságpolitikával gyorsítani is érdemes a gazdaságot, omoljon csak össze teljesen. Az, aki akkor is életben marad, bizonyosan már nem lesz közömbös: együtt, közösen tartott kalapba összekönyörgött Marshall-segélyből, 40-50 év alatt majd csak újra építik az országot.

Véleményvezér

Bajban van a pápai kórház

Bajban van a pápai kórház 

A pápai egészségügyi ellátás megbillent.
Gyönyörű autót kapott Mészáros Lőrinc neje

Gyönyörű autót kapott Mészáros Lőrinc neje 

Van itt pénz emberek, nem mindenkinek ugyan, de akinek jut, az nem panaszkodhat.
Teljes meglepetés, rekordszinten az euró népszerűsége, még Magyarországon is

Teljes meglepetés, rekordszinten az euró népszerűsége, még Magyarországon is 

Fájdalmas, hogy még Bulgária is előbb vezeti be az eurót, mint Magyarország.
Görögországban két, háromszor olcsóbb a cseresznye és az eper

Görögországban két, háromszor olcsóbb a cseresznye és az eper 

Gigászi gyümölcsárak a piacokon.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo