Számunkra legalábbis úgy tűnik, hogy Hosni Mubarak elnök számára az egyiptomi felkelés olyan stádiumba jutott, ahonnan már nincs visszaút. Korántsem fogható fel rendszerváltásként és a népszerűtlen autokrata rezsim megbuktatására törő tömegek kielégítésére sem lesz elég az a trükk, hogy a hétvégén a légierő korábbi parancsnoka, a repülésért felelős miniszter Ahmed Shafiq kapott miniszterelnöki megbízatást, elnökhelyettesi pozícióba pedig Omar Suleiman, a titkosszolgálat leköszönő vezetője, Mubarak elnök régi szövetségese került.

Főszerephez jut a hadsereg

Nemcsak Egyiptom, hanem az egész régió szempontjából is rendkívüli jelentősége lesz annak, ahogy az ország a várható átmenetet kezelni fogja. Egyiptom a régió harmadik legnagyobb gazdasága, geopolitikai jelentősége óriási. Ezt mutatja az is, hogy az USA által segélyezett országok listáján a negyedik helyet foglalja el. Geopolitikai rémálommal lenne egyenlő, ha az Egyiptom is Izrael között 1979-ben aláírt békeszerződés óta tartó békés viszony az iszlám fundamentalizmus áldozatául esne.

A társadalmi stabilitás garanciája 1952 óta az egyiptomi katonaság, amely a politikában is befolyásos szerepet játszik, hiszen korábbi tisztjeit a parlamentben és a civil intézményekben is központi pozíciókba segítette/ültette. Eleddig az egyiptomi hadsereg viszonylagos nyugalommal, és túl sok véráldozat nélkül kezelte a felkelést. A kérdés az, melyik oldalra állnak katonák, ha Mubarak a tüntetők közé lövet. Félő, hogy a hadsereg e tekintetben megosztott. Másrészt viszont a hadsereg erősebb része vélhetőleg a nép mellé áll. A színfalak mögött az amerikai és az izraeli hírszerzés és katonaság kétségtelenül erejét megfeszítve igyekszik az egyiptomi hadsereget olyan megoldás felé irányítani, terelni és kényszeríteni, amelyben a Mubarak-féle végjáték rendben lebonyolódik.

A Muszlim Testvériség

A Muszlim Testvériség évtizedek óta betiltott szervezet, több tagját bebörtönözték, megkínozták és kivégezték. A politikai reformokat követelő USA nyomására a szervezet 2005-ben indulhatott a választásokon. A Testvériség a parlamenti mandátumok 18 százalékát megszerezve a legnagyobb független tömböt hozta létre. 2010-ben a szervezet az általános vélemény szerint manipulált választásokon mandátumait elvesztette. A törvényenkívüliség és a betiltás dacára a Muszlim Testvéreknek sikerült befolyásukat, erejüket fenntartani. Ma a szervezet nem is kevéssé szociális és oktatási programjainak köszönhetően széleskörű támogatásnak örvend.

A dilemma

Egyes nyugati vezetők, akik a Mubarak rendszerrel folytatott évtizedes együttműködést most bagatellizálni igyekeznek, most azzal a dilemmával szembesülnek, hogyha politikai reformot és demokráciát követelnek, akkor aligha tudják igazolni a Muszlim Testvériség betiltásának fenntartását. Mivel a Testvériség pontosan tudja, hogy az USA-t, Izraelt és másokat is aggaszt az, hogy az iszlám szervezet legitim politikai tényezővé válhat, eddig kevéssé hangsúlyosan és pragmatikusan viselkedett, és csupán élelmet osztott és segélyt nyújtott a tiltakozóknak. Fontos, hogy a szervezet támogatta, hogy az elnöki funkciót ideiglenesen a Nobel Békedíjas ellenzéki vezető, Mohammed ElBaradei töltse be.

A gazdaság

A 80 millió lakosú, nominálisan közel 220 milliárd USA dollár nemzeti jövedelmet termelő és a hatalmas jelentőségű Szuezi-csatornát üzemeltető és karbantartó hatóságnak otthont adó Egyiptom sem regionális, sem gazdasági, sem geopolitikai szempontból nem elhanyagolható. Az ország tengeri forgalmának mintegy 8%-át bonyolító csatorna szállítja a világ nyersolaj termelésének 5 százalékát is. A költségvetés számára a csatorna évente 4-5 milliárd dollár bevételt termel. A keményvaluta másik jelentős forrása a turizmus, amelynek éves bevétele közel 10 milliárd dollár. Átutalások formájában 7-8 milliárd dollár, közvetlen tőkebefektetésként pedig az elmúlt öt évben átlagosan 8,8 milliárd dollár érkezett az országba.

Forrás: IMF, 2010

El-Baradei, mint a legpozitívabb kimenetelű forgatókönyv

Egyiptom és a MENA régió jövője rövidtávon a hadsereg kezében van, attól függ, mennyire hajlandó és képes a katonaság a demokratikus átmenetet kezelni. Közép és hosszabb távon azonban az ország jövőjének letéteményese az egyiptomi nép és választott vezetői. Kétségtelen, hogy a befektetők számára az lenne a legelőnyösebb forgatókönyv, ha hadsereg felsorakozna ElBaradei mögé, és ezzel üzenné meg Mubarak elnöknek, hogy napjai meg vannak számlálva. Ma dől el Egyiptom sorsa. Az ElBaradei és a Muszlim Testvériség vezette ellenzék egymillió fős felvonulást jelentett be, a katonaság pedig elismerte "az emberek követeléseinek jogosságát", és ígéretet tett arra, hogy nem lő a békés tüntetőkre. Mindent egybevetve, Egyiptom demokratikus átalakulása pozitív fejlemény lenne. Ha azonban az egyiptomi demokrácia a szekularizmus talajáról az iszlamizmus felé sodródik, akkor a befektetők mindaddig óvatosak maradnak, amíg a költségvetési és a külpolitikai viszonyok ki nem kristályosodnak. Bizonyos tekintetben a helyzet Törökországéval mutat rokon vonásokat, ahol a korábban száműzött Erdogan miniszterelnök és Iszlám AK Pártja 2002-ben hatalomra kerülve összeütközésbe került a szekuláris rendszerrel, melynek része a hadsereg. Végül az AK Párt vált a modern iszlám államvezetés modelljévé. Jelenleg még kétséges, hogy a befektetők hajlandók lesznek-e a Muszlim Testvériségnek megadni az ártatlanság vélelmét.

Inkább növelnénk a kitettséget

Az egyiptomi Hermes részvényindex januárban máris 18,5%-kal esett vissza, az EGP viszont csak csekély mértékben, 0,9%-kal értékelődött le a dollárral szemben. Ezzel párhuzamosan az államadósság ötéves CDS (kötvénykockázati csereügylet) alapján mért kockázata 238 bázispontról 442 bázispontra emelkedett. Az elmúlt héten csökkentettük az Egyiptomban vállalt kockázatot, most ugyanezt inkább emelnénk az országra és az egész MENA régióra nézve is.