Ez jelentős változás a korábbi gyakorlathoz képest, ahol a finanszírozás csak a használatbavételi engedély után történt meg. Addig a a saját erőn kívüli költségeket a beruházók viselték projekthitelből vagy egyéb saját forrásból finanszírozva, a vevők pedig sokszor hónapokig fizettek egy még el sem készült lakásért.

Kinek kedvez ez a fordulat?

A szakaszos folyósítás elméletben felszabadíthatja fejlesztői oldalról a magas tőkeigényt és vevői oldalon csökkenti azt a hátrányt, amellyel a hitelből vásárlók indulnak a készpénzes vevőkkel szemben.

A társasházi építményi jog bevezetésével a rendelet lehetővé teszi a vevő különálló tulajdonjogának bejegyzését a megvásárolni kívánt ingatlanra már az építési fázisban. Ennek a vevői jogi védelemnek köszönhetően a banki jelzálogjog is bejegyezhetővé válik – ezzel megnyitva az utat az építés közbeni folyósítás előtt.

A szabályozás beépít egy biztonsági elemet a folyamatba: az óvadéki számlát. A bank erre a zárolt számlára folyósít a projekt megvalósítása során, és ehhez az eladó csak a projekt lezárultával férhet hozzá, ezzel megelőzve a „se pénz, se lakás” típusú helyzeteket – ez egyúttal védelmet jelent az „átárazással” szemben, amivel sok esetben kénytelenek szembesülni a vevők.

Elmondható tehát, hogy ez a szabályozás elsősorban a vevőknek kedvez, a fejlesztőknek marad a saját forrásból vagy projekthitelből történő finanszírozás.