Ezek a gondok nem előzmény nélküliek. Hiszen e problémák részben a Covid-válság, illetve az azt követő fellendülés, az ezt segítő laza és csak lassan (esetlenként túl lassan) szigorodó költségvetési és monetáris politika következtében már tavaly is jelentkeztek. A gazdaságpolitika ez év elején világszerte tervezett, antiinflációs célú szigorítása a háború miatt legalábbis mértékében megkérdőjeleződött.
Az elemzés mint megjegyzi: ráadásul a mai szemmel viszonylag stabil eddigi politikai környezet – a katona és külpolitikai, valamint ellátásbiztonsági megfontolások előtérbe kerülése következtében – radikálisan megváltozott.
Az elmúlt években az EU figyelmen kívül hagyta, hogy az Egyesült Államok befelé fordulásával, világpolitikai térvesztésével párhuzamosan Kína gazdaságilag és katonailag, Oroszország főként az utóbbi területen erősödőben van. Miközben az orosz támadás óta az euróatlanti szövetség és ezen belül az EU összezár, az egyes EU-tagállamok rövidtávú érdekei (például egymástól eltérő függése az orosz energiaszállításoktól, félelme az orosz terjeszkedéstől) továbbra is megnehezítheti a részletekben is teljesen egységes fellépést.
Mindez Magyarország számára azt jelenti, hogy a keleti nyitással és „Brüsszel”-ellenességgel jellemezhető politikája zsákutcába jutott, mozgástere, zsarolási potenciálja nagymértékben beszűkült. A magyar energiapolitika egyoldalú orosz orientáltsága tarthatatlanná vált (Paks II. megépítése gyakorlatilag ellehetetlenült, Paks I. üzemeltetése és a földgázszállítás bizonytalanabbá vált). Az EU újjáépítési alap forrásaihoz való hozzáférés már a háború kitörése előtt egyértelműen összekapcsolódott a jogállamisági követelményekkel. Ez kikényszeríti a magyar politika és bizonyos mértékig a modell felülvizsgálatát. Ugyanakkor paradox módon az is lehetséges, hogy az egységes európai fellépés demonstrálása érdekében az EU a gyakorlatban, legalábbis egyelőre, nagyvonalúan fogja kezelni a magyar jogállamisági problémák tényleges megoldását. Azonban a magyar miniszterelnök azon kérése, hogy az Európai Bizottság soron kívül hagyja jóvá az Európai Unió keleti határait védő tagállamainak Helyreállítási és Rezilienciaépítési Terveit, Partnerségi Megállapodásait és operatív programjait, továbbá, hogy a Bizottság az előfinanszírozási, társfinanszírozási és átcsoportosíthatósági korlátok feloldásával tegye lehetővé az uniós költségvetési források gyors, célzott és rugalmas felhasználását, nem tűnik életszerűnek. Ez ugyanis a helyreállítási alap cél- és eszközrendszerének nyílt felrúgását jelentené.
Az elemzés szerint nem lehetetlen az sem, hogy az egyértelműen oroszellenes és Magyarországnál lényegesen nagyobb, erősebb és befolyásosabb Lengyelországgal gyors politikai kompromisszum születik, s Magyarország teljesen magára marad. Ha csak Magyarország ellen indulna meg az eljárás, az – annak valós alapja mellett – tekinthető lenne az Európai Parlamentnek tett gesztusnak, a főleg belföldre szóló retorikájában Oroszország iránt még mindig megértő magyar politikára adott válasznak. Miközben a magyar-lengyel kapcsolatok a háború eltérő megítélése miatt romlanak, s immár Szlovénia is más irányba orientálódik, a magyar-német kapcsolatok az orosz gázra való hasonló ráutaltság miatt új elemet kapnak. A márciusi kiszivárogtatások és szakértői vélemények alapján a legvalószínűbb az, hogy a jogállamisági eljárás megindítása Magyar- és Lengyelország esetében is függőben marad, s megfelelő engedmények esetén a helyreállítási alap felhasználására vonatkozó terveket jóváhagyják.
Magyarország EU-transzfereknek való kitettsége az alkalmazott magyar gazdaságpolitika következtében rendkívül erőteljes. 2022 tavaszán ugyanis még tart, bár az egyensúlyi problémák miatt kifulladóban van az erőltetett növekedés – hivatalosan keresletélénkítőnek majd válságkezelőnek és újraindítónak hívott, valójában kliensépítőnek és mindinkább választásinak nevezhető – 2017 óta érvényesülő gazdaságpolitikája. Ez a vonalvezetés igencsak eszköztelen az újabb válsággal szemben. Elegendő a hatalmas államháztartási hiányra, vagy az infláció kormányzati beavatkozások ellenére összességében sikertelen és még ellátási zavarokat is okozó korlátozási kísérleteire gondolni. Az energiaár-robbanás időszakában a rezsicsökkentés eleve hibás módszere tarthatatlanná válik. Mindezen problémák kezeléséhez szükség van az EU-transzferekre, ehhez pedig az EU-val történő kiegyezésre. Elkerülhetetlen a költségvetési és monetáris politika már év közben megvalósítandó markáns szigorítása. Szükség lenne az európai piacgazdaság elveinek érvényesítésére, ami az EU elvárása is a korrupció elleni fellépés igénye mögött. Stratégiaváltásra van tehát szükség, mely a jelenlegi kormány maradása esetén lényegi engedményeket, a jelenlegi ellenzék választási győzelme esetén értékrendjének megfelelő reformokat követel.
A GKI jelenlegi előrejelzése nem számol a háború eszkalációjával, bár az nem zárható ki. Különféle mértékadó elemzések szerint a háború és a szankciók következtében az ellátás-szállítási láncok súlyos zavarai, a kereslet csökkenése az EU növekedését 1,5-2 százalékponttal vetheti vissza a korábban gondolthoz képest, ami 2-2,5 százalék körüli GDP-növekedést jelentene. Egyes vélemények szerint egy idei recesszió sem zárható ki. A GKI decemberben még 4,5-5 százalékos magyar növekedést valószínűsített 2022-re, ezt most jelentősen, 2,5-3 százalékra csökkentette, ami az EU átlagánál továbbra is gyorsabb növekedést valószínűsít. Az átlagosnál nagyobb prognózis-rontást az Ukrajnához való közelség, az EU-transzferek beérkezésének bizonytalansága és valószínű csúszása, az Oroszországtól és a nagy nehézségekkel küzdő autóipartól való túlzott függés, illetve a rendkívül magas inflációnak a fogyasztás emelkedését fékező hatása magyarázza.
Az euróövezeti befektetői hangulatindex márciusban 2020 novembere óta a legalacsonyabb szintre esett. A GKI konjunktúraindexe márciusban a 2021 késő tavaszi szintre csökkent, ami elsősorban a fogyasztói bizalmi index romlásának következménye. Az üzleti várakozások csak az iparban és a szolgáltató szektorban lettek rosszabbak, az építőiparban és a kereskedelemben nem. Minden ágazatra jellemző, hogy a magyar gazdaság helyzetének megítélése a Covidjárvány megjelenésekor tapasztalt drámai mértékben lett pesszimistább, de a cégek a maguk helyzetén ezt még alig érzékelik. A foglalkoztatási hajlandóság alig csökkent, az áremelési törekvés viszont – a szolgáltató cégek kivételével – nagy lendülettel tovább erősödött. Jelentősen megugrott a fogyasztók inflációs várakozása is.
A magyar gazdaság tavaly lényegében túljutott a pandémia okozta válságon (bár a járvány még újabb lendületet kaphat), az orosz-ukrán háború következményei azonban egyelőre beláthatatlanok. A GKI már decemberi előrejelzésében is a helyreállítás miatt kiugró 2021. évi növekedés idei lassulásával számolt, a háború következtében azonban ennek mértéke sokkal drasztikusabb lehet, csak 2,5-3 százalék körüli növekedés várható, igen nagy bizonytalanság mellett.
A lakosság jövedelme a kormányzat választási gazdaságpolitikája következtében 2022-ben nagyon jelentősen emelkedik. S bár ezt a részben éppen ennek következtében megugró infláció erodálja, a reálkeresetek a 9 százalék körüli infláció esetén is 4,5 százalékkal, a reálnyugdíjak 5, a reáljövedelmek 5,5 százalék körüli mértékben emelkedhetnek. A nyugdíjak esetében a tavalyihoz képest plusz három heti nyugdíj kifizetésére került sor, nyugdíjprémium kifizetését azonban a lelassuló gazdasági növekedés aligha teszi lehetővé. A tervezettnél sokkal magasabb idei infláció miatt ősszel korrekció lesz szükséges. A reáljövedelmek esetében az egyszeri szja-visszatérítés és a 25 év alattiak adómentessége hatását részben ellensúlyozza a szociális kiadások, illetve a vállalkozói jövedelmek stagnálása vagy minimális emelkedése. A fogyasztás növekedését pedig a törlesztési moratórium 2021 októberétől érvényes szűkülése, majd 2022 közepétől várható befejezése fékezi (bár a hitelesek további, korlátozott segítése elképzelhető). A lakossági fogyasztás bővülése gyors, 4 százalék körüli, de a tavalyinál és a korábban gondoltnál valamivel alacsonyabb lesz. A lakosság nettó finanszírozási képessége tovább emelkedik.
Az állóeszközfelhalmozás a 2020. évi 6,9 százalékos visszaesés után 2021-ben 6 százalékkal bővült, vagyis még nem érte el válság előtti szintjét. A magyar beruházási ráta így is csaknem 27 százalék, az EU-ban a második legmagasabb. Idén a beruházási színvonal stagnálása várható az EU-transzferek bizonytalan és késői beérkezése, az államháztartás lecsökkent teherbíróképessége, az emelkedő kamatok, s legújabban az orosz-ukrán háború következtében bizonytalanná vált befektetési környezet és a keleti nyitás kudarca nyomán. A kormány szavakban egyelőre kitart az orosz és kínai hátterű nagy beruházások, így a Paksi Atomerőmű, a V0 és a Budapest-Belgrád vasútvonal építése mellett. A megváltozott világpolitikai helyzetben azonban politikai, gazdaságossági és finanszírozási szempontból is valószínűtlen ezen beruházások tervezett formában való megvalósítása.
A 2022. évi várható magyar növekedés markáns lassulásában fontos, de nem kizárólagos szerepe van a háborúnak. Az Oroszországba és Ukrajnába irányuló kivitel csökkenése nemcsak közvetlenül, hanem – például az autóipari – export világméretű visszaesése következtében is kiesést okoz az ipari termelésben. Ráadásul a globális ellátási láncok zavarai – részben az ukrán és orosz nyersanyag- és alkatrész-szállítások kiesése, részben a szállítási útvonalak zavarai, újabban a kínai Covid-járvány okozta lezárások – következtében termelési oldalról is komoly gondok várhatók. A növekedés lassulása visszafogja a szállítási igényeket is. A korábban várt emelkedés után jó esetben is csak stagnálás várható a beruházásoknál és ezzel az építőiparban is. Ez az EU-transzferek bizonytalan beérkezése, az államháztartás lecsökkent teherbíróképessége, az emelkedő kamatok s nem utolsó sorban az orosz-ukrán háború következtében bizonytalanná vált befektetési környezet következménye. A háború elkerülhetetlenül visszaesést hoz a nemzetközi turizmusban. A fogyasztás és ezzel a kiskereskedelmi forgalom korábban gondoltnál alacsonyabb dinamikáját mindenekelőtt a drámaian megugró és várhatóan csak nagyon lassan csökkenő infláció okozza. Mindez kihat a hitelfelvételre és a hiteltörlesztési képességre, ezzel a pénzügyi szektor GDP-termelő képességére. A háborúval, illetve a menekülthullámmal összefüggésben viszont emelkedni fog a közösségi fogyasztás.
Munkanélküliségi szempontból Magyarország a maga 3,8 százalékos mutatójával 2022 januárjában az EU 27 országa közül látszólag az 5. helyen állt. Ha azonban a közfoglalkoztatottakat is számításba vesszük – akik más tagállamokban a szociális foglalkoztatás kategóriájába tartoznak – a munkanélküliségi ráta 5,4 százalék lenne, ami a 14., középmezőnynek megfelelő helyet jelentené számunkra. A GKI 2022-ben a foglalkoztatás stagnálását, legfeljebb 0,5 százalékos emelkedését, a munkanélküliségi ráta éves átlagban minimális, 4,1 százalékról 4 százalékra csökkenését valószínűsíti.
A magyar bankok lakossági, valamint vállalati hitel- és betétállománya 2021-ben egyaránt kétszámjegyű mértékben gyarapodott az előző évhez képest. A bővülés motorja a lakáshitelezés volt, melyek összege a 2019. évinek csaknem másfélszerese lett. A folyamatosan és gyorsulva emelkedő kamatkörnyezet, az állami és jegybanki támogatások kifutása, az orosz-ukrán háború okozta bizonytalanság minimum lassulást, de lehet, hogy visszaesést okoz a hitelpiacon.
A választási pénzszórás ellenére a Pénzügyminisztérium tavaly év végi prognózisa még 100 milliárd forinttal sem növelte a 3309 milliárd forintos 2022. évi pénzforgalmi deficitet. Ráadásul az EU módszertana szerinti hiányt a GDP 5,9 százalékáról 4,9 százalékra csökkentette a kormányzati előrejelzés. 2022 első két hónapjában az egész évre előirányzott deficitnek már mintegy 40 százaléka teljesült. Komoly esélye van a most tervezettnél magasabb, az eredetihez közelálló, 6 százalék körüli hiánynak. Ez pénzforgalmilag 4000 milliárd forint körüli deficitet jelent, ami ráadásul a kiadási oldal növekvő feszültségeivel járhat együtt.
A magyar áremelkedés a laza monetáris és költségvetési politika következtében már a Covidválság előtt az egyik legmagasabb volt a régióban, miként a szinte folyamatos forintgyengülés mértéke is. Ezek a jelenségek az elmúlt hónapokban felgyorsultak, miközben az irányadó kamat is markáns emelkedésnek indult. 2022 februárjában az egy évvel korábbihoz viszonyított áremelkedés 8,3 százalék volt, az euró forintban kifejezett értéke átmenetileg elérte a 400-at, az (egyhetes betéti tenderen meghirdetett) irányadó kamat pedig március 17-től 5,85 százalék volt. Egy évvel korábban, 2021 februárjában az infláció még csak 3,1 százalék, az euró árfolyama 358 forint körüli, az irányadó kamat 1,85 százalék volt. Bár azóta világszerte jelentősen emelkedett az infláció és szigorodni kezdett a monetáris politika, ezek a számok kiugróan nagy változást jeleznek.
A GKI várakozása szerint a következő hónapokban további romlás, majd az év végére stabilizálódás valószínű. A szigorodó monetáris politika (az év végéig 8 százalék körülire emelkedő, immár az alapkamattal megegyező irányadó kamat) az egyes hónapokban 10 százalék körüli árindex mellett éves átlagban 9 százalék körüli áremelkedést és 375 forintos eurót eredményezhet, igen nagy bizonytalanság és hullámzás mellett.
A magyar gazdaságban az elmúlt években ismét megjelent az ikerdeficit, vagyis az államháztartás és a folyó fizetési mérleg hiányának egyidejű, egymással is összefüggő, a keresletélénkítő gazdaságpolitikához kapcsolódó romlása. A folyó fizetési mérleg hiánya idén feltehetőleg tovább, mintegy 7 milliárd euróra (a GDP közel 4,5 százalékára) emelkedik. Tavaly a külső finanszírozási képesség is negatívba fordult az EU-transzferek jelentős részének elmaradása miatt. 2022-ben az EU-val való megegyezés esetén a harmadik-negyedik negyedévtől kezdve dinamikusan emelkedhetnek a transzferek, a beérkezett összeg elérheti az 5 milliárd eurót. A külső finanszírozási képesség azonban még ebben az esetben is negatív lenne, mintegy -2 milliárd euró körül alakulna.
