A születésünk pillanatában várható élettartamunk egyre távolabb esik annak a valós idejétől: ez a különbség most körülbelül nyolc év, dacára annak, hogy a 2020-as világjárvány egy kis időre megakasztotta a várható élettartam növekedését. Az idősödő népesség egyre nagyobb nyomást helyez a munkaerőpiacokra és a társadalombiztosítási rendszerekre: a fogyatkozó munkaerőhöz magasabb egészségügyi költségek és növekvő nyugdíjkiadások társulnak, ráadásul az emberek alaposan alábecsülik a valós élettartamukat, és ez a pénzügyi helyzetük alakulására is kihat – hívja fel figyelmet az Allianz az Egyesült Királyságra, az Egyesült Államokra, Franciaországra, Kínára, Németországra és Olaszországra kiterjedő friss, „Longevity Report” című felmérésében, amelyben 1000 embert kérdeztek meg a hosszú élettel összefüggő tájékozottságukról, valamint arról, hogy ez miként befolyásolhatja a nyugdíjas évekre történő felkészülésüket.
2050-re megduplázódhat az idősek száma
A várható és a valós élettartam közötti eltérés problematikája egyre szélesebb kört érint: a múlt év elején 806 millió 65 éves és annál idősebb ember élt a világon, az ENSZ azonban azt prognosztizálja, hogy 2050-re a számuk megduplázódik.
Ezzel egyidőben az időskorú eltartottak függőségi aránya elérheti a 46,6 százalékot, ami különösen aggasztó annak fényében, hogy az OECD-országok többségében már most is jóval több a szegény az idősebbek között, mint a többi korosztályban. Kifejezetten riasztó a helyzet az Egyesült Államokban: a 23 százalékos időskori szegénységi ráta 8 százalékponttal magasabb, mint a lakossági átlag.
