Az eurózónában gyakorlatilag 2022 utolsó negyedéve óta, vagyis másfél éve stagnál a GDP, amiben szerepe volt a globális beszállítói láncok akadozásának, a hirtelen megjelenő inflációnak és a szigorú monetáris politikának is. Lassan azonban eljöhet az ideje egy kisebb pozitív fordulatnak, hiszen az újra növekedésnek induló reálbérek, az alacsony energiaárak, az üzleti bizalom javulása és a 2024-ben várható kamatvágások egyaránt ezt támogatják.

Infláció: korai lenne pezsgőt bontani

Az elmúlt két évben talán a gazdasági növekedésnél is nagyobb hangsúlyt kapott az infláció a világgazdaságban. Mostanra Amerikában és Európában is 3 százalék környékére esett vissza a fő inflációs mutató és a maginfláció is. Ugyanakkor az OTP Bank elemzői arra hívják fel a figyelmet, hogy a rövidtávú inflációs mutatók ismét emelkedésnek indultak, és távolodnak a Fed és az EKB 2 százalékos céljától. Ez pedig elsősorban a szolgáltatásoknak köszönhető, amelyek 45-50 százalékos súllyal szerepelnek az inflációs kosarakban és a reálbérek emelkedése magasan tartja az áremelkedési ütemüket.

Az infláció csökkenésének következtében a fejlett országok jegybankjai lezárták a kamatemeléseiket, ugyanakkor óvnak a túl korai vágásoktól. Az év első hónapjainak legfontosabb fejleménye talán az volt, hogy – a tengerentúlon és Európában egyaránt – elkezdtek kiárazódni a túlzott kamatcsökkentési várakozások. Az év elején a befektetők még 6-7 vágásra számítottak 2024-ben, most sokkal inkább három-négy tűnik reálisnak. Ez pedig azt is jelenti az elemzők szerint, hogy a hosszú állampapírok a jelenlegi hozamszinten nem tűnnek vonzónak, inkább a rövid futamidőkben lehet fantázia befektetési szempontból.