Magyarország helyzetét megkönnyíti, hogy Nyugat-Európában konjunktúra van, a kihívás ezért számunkra az, hogy még így sem tudunk 3 százalékot meghaladó gazdasági növekedést produkálni - rakta össze a két ismert tényt Bokros Lajos, a Közép-Európai Egyetem vezérigazgatója.

Választási bumeráng

A volt pénzügyminiszter egy rádióműsorban megszólalva ehhez tette hozzá, hogy a nyugati konjunktúra véget érhet, mégpedig akár már 2009 környékén, éppen akkor, amikorra a magyar kormány nagyobb hazai gazdasági növekedést jósol. Félő, nehogy véletlenül ismét a költségvetési deficit növelésével próbáljon meg a kabinet gazdasági növekedést és mesterséges jólétet teremteni - választások előtt.

Megszólalt szinte párhuzamosan Bokros Lajossal Surányi György is. A volt jegybankelnök a gazdasági hetilapnak nyilatkozva óvatosabban bánt a figyelmeztető szavakkal, s inkább tankönyvbe illő téziseket megfogalmazva üzent. Azt például, hogy az árstabilitásnak nincs értéke mindaddig, amíg nem stabil makropálya mentén jön létre. Ha nem így alakul ki, akkor csak rövid távon valósulhat meg az alacsony infláció, és hamarosan el is kell búcsúzni tőle.

A Figyelőben olvasható Surányi-interjú arra is kitér, hogy a magyar export dinamikája nemcsak a német konjunktúrával, de az árfolyam szintjével is szoros korrelációt mutat. És nem csak az exportot kell nézni, hanem az importot is. A túl erős, a termelékenység-növekedés különbségétől elszakadó árfolyammal olcsóbbá válik a behozatal, és ennek következtében a hazai kis- és középvállalkozások versenyképtelen helyzetbe kerülnek.

Károkozó árfolyam

A kétszeres jegybankelnök egyáltalán nem tartja kívánatosnak persze, hogy a forint árfolyama kvázi gyenge legyen. Olyan árfolyam tekinthető józannak - külső és belső pénzügyi egyensúly mellett -, amelyben a reálfelértékelődés nagyjából azonos a termelékeny-különbség arányával. Tehát ha 2-3 százalékkal gyorsabban nő a magyar gazdaság termelékenysége a fő külpiachoz képest, akkor 2-3 százalékos reálfelértékelődés lehet indokolt. Rövidtávon a 250 forintnál erősebb és 270 forintnál gyengébb árfolyam egyaránt súlyos károkat okoz. Későbbiekben pedig azt is megfogalmazza Surányi, hogy semmilyen szempontból sem helyes az árfolyamot aktívan a versenyképesség javítására felhasználni. De az ellenkezője sem helyes. Az sem igaz, hogy az árfolyam szintje, alakulása, trendje közömbös a versenyképesség alakulásában. #page#

Az Economist cikkének egy nem egészen megalapozott állítására viszont Bokros Lajos reflektál, midőn valutaválság veszélyére hivatkozik a lap, utalva egyebek között a Balti országok - amúgy irigylésre méltó - helyzetére. Ott ugyanis csak a fizetési mérlegnek van hiánya, mely egészen más természetű, mint az az - általunk jól ismert - állapot, amikor a folyó fizetési mérlegnek is, az államháztartásnak is komoly a hiánya. Bokros a Klubrádióban e gondolatot azzal folytatta, hogy nem a reformok szokták okozni a kormányok bukását, sokkal inkább a politikai konstelláció gyors változása, a korrupció, a politikai tehetetlenség, vagy: reformoknak álcázva igazándiból ellenreformokat valósítanak meg a kormányok, elrontva az ország pénzügyi egyensúlyát.

Nagy lépés...

A magyar reformok példamutatóak voltak a vállalati szektorban - tekint vissza egy-két évtizednyire Bokros Lajos, de azt is leszögezi, hogy e reformok megálltak az államháztartás kapujában. A magyarországi államháztartás intézményei ugyanolyan mutatókkal rendelkeznek - küszködnek - , mint 20 évvel ezelőtt, sőt ugyanolyan értékrendet vallanak maguknak, mint 20 évvel ezelőtt, s végül ugyanolyan hatékonytalanul gazdálkodnak, mint 20 évvel ezelőtt. Nincsenek verseny- és teljesítmény-kritériumok, s ezzel ugyancsak egyedülálló a magyar államháztartási intézményrendszer.

A társadalom egy jelentős része - kesereg Bokros - csalódott a politikában és kiábrándult a reformretorikából is, s ez az állapot negatív értelemben működő önbeteljesülő proféciaként működik. Nem takarítanak meg, nem ruháznak be, nem igyekeznek a jövő számára építkezni, egyik napról a másikra élnek. A rendszerint szikárabban nyilatkozó Surányi - bár nem kevés feltételes módot használva a konvergencia-program ígéreteiről és az inflációról kijelentette - az államháztartási hiány 12 százalékról visszaesik 3 százalék alá, a reálbérek pedig ebben az évben eddig 7 százalékkal csökkentek. Drámai változások ezek. Ha a költségvetés visszaáll a fenntartható pályára, és a bérek növekedése összhangba kerül a termelékenység alakulásával, akkor van tere az infláció valós csökkentésének...

Talán megfordul a trend, csökken az újraelosztás. A konvergencia-program szerint a kiadások aránya a GDP-hez képest 2009-2010-re a jelenlegi 52 százalékról 46 százalékra csökken. Ez nagy lépés lenne előre. Ha 4-5 százalékponttal mérséklődik a kiadások aránya, akkor nagyobb mozgástere marad a piacnak, a magángazdaságnak.