Egy valamirevaló valuta két esetben igencsak "meghallja" a nyilatkozókat. Akkor, ha a kormányfő, a fiskális kormányzat szól és akkor, ha a monetáris ügyek felelőse, azaz a jegybank elnöke. A minap a Fed első embere például beszédet mondott, s a dollár legott gyengülni kezdett.

A múlt héten állt a mikrofon - egyazon hangtovábbító készülék - elé a magyar kormányfő és az MNB-elnök is, s mi történt? Semmi. A forint teljesen érzéketlennek mutatkozott, majd meg még a tőkepiac is csak kedden koraeste lett aktív, de nagyon. Teljesen függetlenül a politikusoktól, saját üzleti megfontolások alapján mintegy 50 milliárdos forgalmat bonyolítottak le a részvényekkel kereskedő befektetők. De a jegybanki Gyurcsny-vizitnek semmilyen hozadéka nem volt a pénz- és a tőkepiacon, s a Magyar Nemzeti Bank háza táján sem.

Vagy éppen az volt a hozadék, hogy nem volt hozadék? Pontosan tudta a kormányfő, hogy a házigazdával érdemi eszmecserét nem folytathat?

Valószínűleg pontosan tudta.

A kérdés, hogy akkor meg miért ment oda? Nyilván nem azért, hogy a találka végén egymásnak ellentmondó dolgokról tájékoztassák a nyilvánosságot. Hanem azért ment oda, hogy valami elhangozzék, amiről amúgy nem tájékoztatták a nyilvánosságot.

Lemondásra biztatta volna az MNB-elnököt a kormányfő? Akár. Hiszen akkor, amikor nem egymás szavát kioltva nyilatkoznak, hanem önállóan, akkor azért Járai tud meglepetést okozni a monetáris ügyekre figyelő nemzetközi szaksajtónak és befektetői köröknek, s megesik, hogy az ő nyilatkozatai köszönnek vissza némely európai pénzügyi szervezetnek, vagy éppen elemző cégnek a reagálásaiból is. S ugyan már csak hét-nyolc hónap van hátra a mandátumából, de sikeredhet az a hét-nyolc hónap a kelleténél hangosabbra is.

Erről, Járai Zsigmond elcsendesítéséről szólt volna a kormányfői vizit?

Eltelt egy hét, s tevőleges választ nem kapott a közvélemény. Az MNB-elnök a régi, aki azonban elcsendesedett volna?

Avagy, ne adj' isten, csupán a vihar előtti csöndet "halljuk" éppen?