– Úgy gondolom, az elmúlt években hatalmas munkát végeztünk közösen. Derekasan dolgozott a képviselet. S ugyanezt tették a magyarok ezrei is, nem csak Budapesten, hanem az ország minden részén, a hivatalokban, az iskolákban, a nem kormányzati szervezetekben és a gazdasági szférában. Nagy örömmel tölt el, hogy jó együttműködést sikerült kialakítani a magyar hatóságokkal, például a Phare-programban érkezésemkor még meglévő lemaradások felszámolásában. Már nincs lemaradás. Örömmel tölt el az is, hogy a magyarok – Budapesten és vidéken egyaránt – jóval többet tudnak az Európai Unióról, amihez hozzájárult alapjaiban átformált kommunikációs és sajtótevékenységünk is. Mintegy négy évtizedes pályafutásom során újságíróként is dolgoztam. Tudom, hogy a színvonalas, szakszerű tájékoztatás segíti a csatlakozási felkészülést, és amikor sor kerül a népszavazásra, azt, hogy a magyarok magabiztosan tudjanak dönteni arról, akarják-e a csatlakozást az Európai Unióhoz. Jövőre a tagjelöltek közül Lengyelország után Magyarország kapja a legnagyobb részt az Európai Unió új kommunikációs költségvetéséből. Jelenleg több mint 60-an dolgoznak a képviseleten: közülük csupán heten jöttek Brüsszelből, a stáb fele magyar állampolgár, a másik fele szakértő, aki a folyamatban lévő megállapodások kialakításán munkálkodik. Büszke vagyok a tehetségükre, szakértelmükre, az egész csapatra. Egy boldog képviseletet hagyok az utódomra, amely számos rekordot ért el a munkában, a pénzügyi támogatások elosztásában, hasznosításában.
– Az idei országjelentés lesz az utolsó nagy munkája nálunk… Milyen bizonyítványra számíthatunk novemberben?
– A jelentés, amelyet november 13-án tesznek közzé Brüsszelben, meg fogja erősíteni, hogy Magyarország jó úton halad. Megfelel a makrogazdasági feltételeknek, képes helyt állni az európai uniós versenyben. Nagy előrelépésről számolhatunk be az adminisztratív kapacitás, a közigazgatás terén. A jelentés értékeli a koppenhágai kritériumok teljesülését, az intézmények stabilitását, a demokrácia garanciáinak, a jogrend érvényesülését, a piacgazdaság működését. És – ez a feladata – rávilágít majd a gyenge pontokra is, például a közszolgálati rádiózással és televíziózással, a kisebbségek, köztük a romák védelméről való gondoskodással, a korrupciógyanús jelenségekkel és a szociális párbeszéddel összefüggésben.
– Itteni munkája során végig feltűnően nagy figyelmet szentelt a kis- és középvállalkozásoknak. Számukra milyen előnyökkel és milyen kihívásokkal jár a csatlakozás?
– Egyértelműek a nagyságrendek: a csatlakozással itt plusz 10 milliós piacot nyer az Európai Unió, míg Magyarország számára egy 370 milliós piac válik elérhetővé, ami hozzávetőleg félmilliárdosra növekszik a bővítés lezárultával. Ez önmagában óriási előny. De óriási a kihívás is. Aki jó minőségű, versenyképes portékát, szolgáltatást kínál, annak nyilvánvalóan nem lesz gondja. Magyarországon a kis- és középvállalkozások biztosítják a munkahelyek kétharmadát és a GDP felét. Ez önmagában tiszteletre méltó teljesítmény, megérdemli a bátorító szavakat. Képesek alkalmazkodni a nemzetközi környezethez, komolyan veszik a szakosodást és tevékenyen be tudnak kapcsolódni a nagyobb vállalatok, a külföldi befektetők beszállítói hálózatába.
– A csatlakozási tárgyalásokon felmerült-e bármi probléma a kis- és középvállalkozásokkal összefüggésben?
– Nem, egyáltalán nem. Az új csatlakozási partnerségi program keretében kijelöltük azokat a prioritásokat, amelyeknek teljesülniük kell a jövő év végéig. Ezeknek része a kis- és középvállalkozások fejlődésének segítése, különösen abban, hogy hitelhez jussanak. A bankok, sajnos – s ez tulajdonképpen az Európai Unió pénzintézeteire is vonatkozik – nem igazán szimpatizálnak a kezdő vállalkozókkal. Az Európai Bizottság azt szeretné, ha kezdeményezőbbek és segítőkészebbek lennének a kis- és középvállalkozások felkarolásában. A Phare-program keretében az elmúlt tíz évben mintegy 100 millió eurós támogatást kaptak Magyarországon a vállalkozások az Európai Uniótól. Jelenleg ugyancsak Phare-forrásból mikrohitel formájában 12 ezer eurós (mintegy 3 millió forintos) keret érhető el vállalkozásonként. Az Európai Unió minden lehetséges módon igyekszik támogatni a vállalkozókat, mert úgy tekint rájuk, mint a fejlődés motorjára. Ez Magyarországon is így van. A vállalkozók új technológiákat, új üzleti szokásokat honosítanak meg, befektetőket csábítanak ide, munkahelyeket teremtenek, növelik a szakképzettséget és a jövedelmet. Vagyis összefoglalva hihetetlenül nagy szerepet játszanak a fogyasztó középosztály kialakulásában, növekedésében, fejlődésében. Ez az osztály, a demokrácia legfőbb letéteményese a második világháború és 1956 után teljesen eltűnt Magyarországról.
– Végül, összességében milyennek ítéli Magyarország felkészültségét az EU-tagságra?
– Megfelelőnek tartom. Meggyőződésem, hogy Magyarország a jövő év végére képes teljesíteni a csatlakozási feltételeket. Még mintegy 137 törvénytervezet kerül a magyar parlament elé, közülük 50 új, a többi kiegészítés a már meglévő törvényekhez. Fontos az is, hogy az illetékes minisztériumok és más kormányzati intézmények gondoskodjanak a végrehajtásukról. A 2002 végéig hátralévő időszakban az Európai Bizottság várhatóan kiemelt figyelmet szentel majd a végrehajtásnak, a szükséges adminisztratív kapacitás meglétének, annak, hogy a magyar hatóságok gondoskodnak-e a közösségi joganyag, az acquis communautaire alkalmazásának biztosításáról. A felkészülésben tartani kell ezt a tempót, nincs mód lassításra, még ha jövőre választások is lesznek, amelyek fékező erőként szoktak hatni és olykor szélsőséges megnyilvánulásokkal járnak. Biztos vagyok abban, hogy Magyarország 2002 végére készen áll a csatlakozási szerződés aláírására.
Hol tartunk?
A Brüsszelben zajló csatlakozási tárgyalásokon, amelyek 1998. március 31-én ünnepélyes megnyitóval kezdődtek el, eddig 22 fejezet került ideiglenes lezárásra. Ezzel a számmal Magyarország az első helyen áll a közép- és kelet-európai tagjelöltek csoportjában. A legfontosabb eredmény, hogy sikerült lezárni azokat a fejezeteket is, amelyek az integráció pilléreiként biztosítják a négy alapszabadságot: az áruk, a szolgáltatások, (továbbá rendkívül nehéz tárgyalások után) a tőke és a személyek szabad áramlását. Magyarország az év végéig még három - a bel- és igazságügyi együttműködés, a közlekedés és a versenyjog - fejezet ideiglenes lezárását szeretné elérni. Jövőre további hat - a regionális politika, a költségvetés, a mezőgazdaság, a kulturális és audiovizuális politika, az intézmények és az egyebek - témakörről kell megállapodni a brüsszeli tárgyaló partnerekkel. Ha ez sikerül, akkor magyar részről nem lesz akadálya annak, hogy 2002 végén aláírjuk a csatlakozási szerződést.
Lengyel dilemma
A bővítés a fenntartások ellenére már megállíthatatlan folyamat – állítja a La Libre Belgique elemzője. A brüsszeli lap szerint az Európai Unió tizenöt tagja mindent elkövet annak érdekében, hogy 2004-re a csatlakozási tárgyalásokat folytató tizenkét tagjelölt közül tíz az EU tagjává válhasson. (Bulgária és Románia már elesett ettől a lehetőségtől.) Pillanatnyilag a leginkább attól lehet tartani, hogy 8-9 tagjelölt Lengyelországot maga mögött hagyva lezárja a tárgyalásokat, s kénytelen lesz egy helyben topogni mindaddig, amíg Varsó is eljut a célszalaghoz. Másrészt viszont a tárgyalási folyamat egyik, számos alkalommal hangsúlyozott alapelve szerint minden egyes tagjelöltet kizárólag saját érdemei szerint szabad megítélni - emlékeztet a szerző. Szerinte kérdéses, sikerül-e majd megmagyarázni az átalakulás érdekében keményen dolgozó tagjelölteknek, hogy miért
kell várakozniuk a késlekedő Lengyelországra. Az elemzésben idézett egyik belga diplomata szavai szerint az unió mindent el fog követni annak érdekében, hogy ne kerüljön ilyen dilemma elé. A soros elnökség igyekszik majd lehetőséget teremteni Varsónak, hogy behozhassa lemaradását, s ennek érdekében gyorsítani kívánja a tárgyalások ütemét. Erről legközelebb a tizenötök október közepén tartandó kötetlen csúcsértekezletén is szó lesz.
Kocsi Margit
