„Nem kockáztatunk nagyot a jóslattal, hiszen a vagyonkezelő szolgáltatók a 2025-ös esztendőre már most ráragaszthatják a „privátbanki ügyfélpénz vadászat éve” címkét. 2025-ben csak az az Államadósság Kezelő Központnak nagyjáról kétszer 1600 milliárd forintot meghaladó kifizetési kötelezettsége lesz a lakossági állampapírok után a lejáratok, illetve a Prémium Magyar Állampapír aktuális éves kamataként. S bár ennek egy kisebb része biztosan visszaforog állampapírba, de nagyobbik hányada várakozásunk szerint befektetési alapokban talál helyet, azaz a bő 3000 milliárd forint allokációjának elsősorban a befektetési alapkezelők, míg az újonnan érkező 1600 milliárd forintnak a privátbanki szektor lesz a nyertese.” – mondta Karagich István. A szakember szerint a vagyonállomány dinamikus növekedése mellett 2025 kulcskérdése az lesz, milyen működési stratégiával lehet érdemi ügyfélvesztés nélkül újra pozícionálni egy-egy szolgáltatót és a termékeit.

Az ügyfelek egy szűk rétegénél megfigyelhető, egyre erőteljesebb mértékű vagyonkoncentráció teljesen új kiszolgálási minőséget, exkluzívabb kiszolgálást kíván meg, miközben az alsóbb rétegeknél a digitalizáció felgyorsítása adhatja meg azt az ügyfélélményt, amely miatt az ügyfél az adott szolgáltatónál marad. Az ügyfélélmény mélyítése tekintetében a másik komoly kihívás, hogy a privátbanki szolgáltatóknak szakítaniuk kell a klasszikus banki modellel: az ügyfelek elvárása egyre inkább az, hogy a 7/24 szolgáltatást kapjanak – legyen szó a befektetési döntéseket megalapozó elemzések, tanulmányok rendelkezésre állásáról, akár az új befektetési irányok – pl. a fenntartható befektetések világának – ismeretéről. A változás a privátbanki tanácsadók életére is rányomja a bélyegét: a vagyonkoncentráció ugyan kevesebb új ügyfelet jelent, ám sokkal megterhelőbb pszichés felelősséget hoz. Ha a vagyonkezelési szolgáltató cégek kezelni akarják az elvándorlás veszélyét, illetve a szakma elöregedését, akkor a dolgozók számára is új minőséget kell teremteni: a privátbankárok és vagyonkezelők számára ugyanis nem feltétlenül a szakmai előmenetel, hanem inkább az válik fontossá, mennyire rugalmas és támogató a munkaadó, mennyire bíznak meg bennük az ügyfeleik, mennyire tudnak szaktudásukkal kibontakozni és építeni azt – vélekedik Karagich István.