Veres János pénzügyminiszternek illik leginkább csalódnia, ő az, aki alig egy hete igen nagy odaadással bizonygatta: a bérek növekedésének nincs más oka, mint az, hogy a szürke és feketegazdaságból a fehérbe áramlottak át sokan. Azaz nem lehet bérinflációs veszélyről beszélni. Nos, ezzel a véleményével nem biztos, hogy meggyőzte a monetáris tanács tagjait, akik e cikk megjelenését követően nem sokkal tárgyalóasztalhoz ülnek és vélhetően kinyilatkoztatják: a gazdaságban nem mondható egészséges folyamatnak a bérinfláció, az áprilisi adatokat illik komolyan venni és azokra monetáris válaszokat adni.
Egyszerűsödik azonban az indoklási kényszere a tanácsnak, hiszen azt még csak-csak lehet vitatni, hogy mi is a bérkiáramlás mögöttese, de ahhoz nem fér kétség, hogy az infláció még júniusban sem csökken érezhető módon. A májusi 8,5 százalékos éves rátát talán csak 0,1-0,2 százalékkal sikerül a hatodik hónap végéig lejjebb vinni, s ez azért valóban nem mondható meggyőző változásnak. A megfigyelők optimizmusa sem a jelenről, sokkal inkább a jövőről szól, arról, hogy az év végén már tényleg lehet akar 5 százalékos is az éves inflációs ráta. De ezt majd decemberben lehet tetten érni, a 8,3-8,4 százalékot pedig most, júniusban. Vagyis kezd igaza lenni a mintegy két hónappal ezelőtt pesszimista jóslásokra vállalkozó OTP-nek, a pénzintézet akkor augusztusig biztosra vette a 8 százalékos jegybanki alapkamatot. Más elemzők - ők voltak többségben - pedig már május végén elkezdődő csökkenési periódust kalkuláltak, s ha nekik lett volna igazuk, akkor most már akár 7,5 százaléknál járnánk.
Az áprilisi bérnövekedési adatok múlt heti nyilvánosságra hozatala óta azonban az is megkérdőjelezhető, hogy a 7,75 százalék júniusban - vagyis a mostani monetáris döntés után - teljesül-e. Itt az ideje beletörődni: az infláció és - az akár "csak" a fehéredésről szóló -bérkiáramlás összhatásaként megmarad az októberi alapkamat.
