E bölcs megállapításhoz nem árt egy-két számot papírra vetni. Azt, hogy az államháztartás egyenlege 2000-ben -480 milliárd forint volt, 2001-ben -444 milliárd, 2002-ben -1685 milliárd forint. Az emberek mindennapjait tehát "magával rántja az államháztartás", mely állapotot sikerült is megszokni, hiszen már egy ideje azért tart, velünk él az a bizonyos "magával rántás". Hogy hogyan is történik mindez velünk, nem könnyű tetten érni, érzékelni, de azt aztán még annyira sem, hogyan "kel lába a pénznek". Mármint annak a költségvetési hiánynak, amellyel a polgári kormány idején éppen úgy volt szerencsénk együtt élni, mint a 2002-ben az egymással felező - polgári, majd szocialista - két kabinet időszakában. Mindmáig sokszor emlegetett "lába kél" akció volt a 2002-es esztendő második felében az a mozzanat, amikor Medgyessy Péter kegyeskedett be is tartani az ígéretét, s az ország teherbíró képességét meghaladó mértékben emeltette meg a pedagógusok bérét.
Az idézett bölcs megállapításhoz tartózik még egy fél mondat, az, amelyben a szónok nevesített is. Mert azt mondta: ...lába kelt a pénznek, mert a szocialista vezetők eltűntették azt.
Tényleg nem tévedett a vádaskodó előadó, hiszen valóban odaadták a tanároknak a költségvetés kiadási oldalának egy nem is kevés részét, azok meg bementek a boltba és elvásárolták a többletjövedelmet: megették, megitták, így, vagy úgy, de eltüntették. A költségvetési kiadások egy másik tetemes részét még jó ideig belerakták a lakásépítési program 2001-ben kezdődött, majd még 2202-ben és 2003-ban is szinte változatlanul folytatott állami támogatásába. Sőt, még mindig rakosgatnak a lakásszámlába, mert az akkoriban kötött szerződések okán az államnak folyamatos pénz "odatűntetési" kötelezettségei maradtak. Némi képzavarral: nem lába, hanem kereke kélt további pár százmilliárdnak. Lába kélt és el is tűnt, mert belekeverték abba a betonba, amelyet leterítettek Füzesabonytól Görbeházáig, meg most már majdnem Debrecenig meg Nyíregyházáig, Szegedig, a Balaton mellett, valamint Érd és Dunaújváros között. Közismertebb nevén autópályának hívják azt a költségvetési pénznyelőt, amelyet most szocialista vezetőkön kér számon az a szónok, aki állt egy regnáló kormány élén saját maga is. Akinek, ha már egyszer kinyilatkoztatott, akkor segítünk megkeresni a lába kélt pénzt. A lakásokba az állami forintokat a polgári kabinet tette be legnagyobb tömegben, s amikor kiderült, egyes támogatási típusokra szerényebb a kereslet a vártnál, tovább könnyítettek a kondíciókon, vigyék csak az adókból oda terelt összegeket. A 2002-es évvégi autópálya-avatást - talán még okkal is - nem nagyon szerették az év első felében még regnáló "polgáriak", mondván, mi építettük, Medgyessyék meg elhappolják a dicsőséget. Fogalmazhatunk úgy is, a költségvetés 2002-es hiányát együtt duzzasztotta az autópályát építő és avató két kormány, azaz együtt tüntették el.
A múlt héten évértékelőt (elolvashatja a Fidesz honlapján) tartó Orbán Viktortól tehát nagyon szép, hogy hozzálát pénzt keresgélni, hiányzó költségvetési forintoknak utána eredni. Az azonban már szokatlan, hogy a technológiát - a költségvetési deficit keletkeztetésének módját - ennyire gyorsan elfelejtette. Vagy nem - miért is tette volna -, csak éppen a retorikáját csűrte-csavarta úgy, hogy amivel magát és a sajátjait is vádolhatná, azzal csak az ellenfeleit csepüli, de nagyon.
Mondott azonban még valamit a már idézett mondatai után a szónok. Azt, hogy először fizessenek a hazugok, akik becsapták, félrevezették az embereket, meghamisították a gazdasági adatokat, nagyképűen fittyet hánytak a figyelmeztetésekre. A 2000. évi, a 2001-es, 2002-es államháztartási egyenleg-adatok alapján - tesszük hozzá - többen is kénytelenek lesznek a kasszához járulni. A szocialista vezetők nem nyitni, hanem folytatni kénytelenek a sort. Az elsőséget itt semmi okuk nem lenne elvitatni a Fidesztől.
