Másfél évtizede egyfolytában a biztosításban dolgozik, nemrég csak társaságot váltott, szakmát nem. Bartók János az Aegon vezérigazgató-helyettesi tisztségéből érkezett az Aviva élére. Ez a cég életbiztosítással foglalkozik, ott a nem életbiztosítási területen dolgozott.
- Megmelegedett már a vezérigazgatói székben?
- Nem mondhatom, hogy csupa meglepetés az életem új munkahelyemen, de éppen ma beszéltünk róla a kollégákkal, hogy még mindig vannak dolgok, amelyek az újdonság varázsával hatnak rám. Az egyik legfontosabb különbség, hogy amíg korábbi pozíciómban, még ha egy sor döntés teljesen a sajátomé volt is, nem az első számú, a végső döntéshozó voltam, itt azonban mindenben az enyém kell, hogy legyen az utolsó szó, és persze a felelősség is. Kitűnő mesterem volt Kepecs Gábor személyében, aki a magyar biztosítási piac egyik legkiválóbb szakembere, és éppen az ő hatására ébredt föl bennem a vágy, hogy olyan területre kerülhessek, ahol a saját elképzeléseimet tudom megvalósítani.
- Milyen lehetőségek vannak erre?
- Az Aviva méreteinél és portfóliójánál fogva sokkal rugalmasabb, mint a legtöbb magyar biztosító. Ennél a cégnél valóban előfordulhat, hogy terméket fejlesztenek három hónap alatt. Mindannyian tudjuk, hogy egészen másképp működik egy nagy szervezet, amelynek nemcsak sok dolgozója és hatalmas adatbázisa van, de ebből következően a döntéshozatali mechanizmusa is bonyolultabb, mint egy olyan cég, amelynek százhatvan munkatársa és hatvanezer ügyfele van. Különbség az is, hogy ennek a cégnek a stratégiájában a befektetések értékesítése áll a középpontban, méghozzá sokkal erőteljesebben, mint ahogy én azt korábban láttam és tanultam. Ez újdonságot és kihívást jelentett, nagyszerű lehetőséget, hogy betekintsek egy másik világba, amelyet addig csak nagyon messziről szemlélhettem. Legalább ennyire fontos, hogy lényegesen kisebb, de rendkívül hatékony értékesítési hálózattal működő cégről van szó. Azok a munkatársak, akik ennek a társaságnak az értékesítési hálózatában dolgoznak, a legmagasabb magyarországi átlagáron adják el ma az életbiztosítási szerződéseket. Az Aviva, amely nagyszerű brit társaságok egyesüléséből jött létre, eleve nagy ambíciókkal lépett az európai piacra, és tartósan megvetette a lábát Spanyolországtól kezdve Olaszországon és Lengyelországon át Magyarországig, és vegyesvállalatot tudott létrehozni Törökországban, az egyik legjobban fejlődő piacon is. Amikor úgy döntöttem, hogy az Avivánál folytatom, még nem is tudtam, hogy a cég milyen erős növekedési pályára állt.
- Az életbiztosítási terület másságában szakmailag mi a legvonzóbb az ön számára?
- Azt szoktam mondani, az életbiztosítással mindkét félnek óvatosan kell eljárnia. Komolyan végig kell gondolnunk, milyen döntést hozunk, és mit írunk alá, hiszen gyakran tizenöt-húsz esztendő elteltével veszi elő kötvényünket egy ügyintéző, hogy megállapítsa, mennyi jár. Vajon mindent megtett-e a biztosító, hogy a hozamok az elérhető legmagasabbak legyenek? Az üzletkötő pontosan elmagyarázta-e a szerződés valamennyi kockázatát? Tisztában van-e vele az ügyfél, hogy a biztosító nemcsak a hozamért dolgozik, a díjban a társaság által vállalt kockázatok költsége is benne van? Minden egyes értékesítés előtt az üzletkötőnek kell megalapoznia az ügyfelek ilyen jellegű tudását.
- Mit mutat a tapasztalat?
- A magyar ügyfél is mindinkább átlátja, hogy ő adott esetben befektetést vásárol, amelynek megvannak a maga kockázatai, az életbiztosítások esetében azonban garantált előnyei is, például az adókedvezmény. Mi arra gondoltunk, hogy ha az ember egyszer már befektetési céllal vásárolt terméket, amely életbiztosításként funkcionál, mellé pedig kiegészítő befektetéseket vesz - ezt nevezzük mi portfólió plusznak -, akkor ehhez a kiegészítő biztosításhoz adunk egy bankkártyát. Ez a kártya szükség esetén kisegíti a bajból a tulajdonosát. Hangsúlyozottan: a bajból. Azt szoktuk mondani: vedd meg a portfólió plusz számládat, igényeld hozzá a kártyát, aztán pedig tedd el a széfbe. Akkor nyúlj csak hozzá, ha tényleg nagyon kell a pénz: mondjuk a gyerek összetöri a kocsit, és nem akarsz hitelt fölvenni, hiszen van kártyád. A biztosító ügyfele a befektetéseket tekintve akkor elégedett, ha sok pénzt kap, mert magas a hozam, és ha épp oly rugalmasan férhet hozzá a számlájához, mint ha bankban vezetné.
- Az ügyfelek egy része azonban az egykori szerződők kedvezményezettjei közül kerül ki, méghozzá meglehetősen zaklatott állapotban...
- Egy életbiztosítónak nem szabad megkerülnie a halál kérdését. Gyakran fordul elő, hogy a személyes tragédia, a hozzátartozó elvesztése egyéb súlyos következményekkel is jár. Még föl sem ocsúdhat az ember a fájdalomból, máris azon kell gondolkodnia, miből teremti elő a temetés költségeit, majd a "megörökölt" hitelek törlesztőrészleteit, és így tovább. Régi mondás, közhely, de attól még igaz, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Lehet, hogy nyolc nap van a szabályzatban, de ha mi három napon belül teljesíthetünk, miért ne tegyük meg...
- Mit tudott átmenteni vezetői tapasztalatként az előző munkahelyéről?
- Az egyik fontos különbség az, hogy most nekem kell döntenem. Ez óvatosabbá tesz, de remélem, nem megy majd a döntéshozatali folyamat rovására. A vezetési stílusom ugyanakkor szokatlan a vállalat régebbi munkatársainak. Furcsa számukra a közvetlenség, és a megannyi lehetőség, hogy szabadon cseréljenek véleményt velem, ne csak szűk körben egymás között. Nekem fontos, hogy konzultálhassak velük. Amikor beléptem a céghez, elmondtam, hogy együttműködésünk azon fog alapulni, hogy sokat kérdezek, sokat egyeztetek, igyekszem tüzetesen megismerni a körülményeket, utána viszont én döntök. Idestova fél év után a kollégák elfogadták ezt a stílust, és szerencsére nem estünk át a ló másik oldalára, nem akarunk minden csip-csup dolgot közösen megvitatni. S fontos továbbá az innováció. Ha nem vagyunk frissek, nem válik vérünkké, hogy mindig új dolgokkal rukkoljunk elő, akkor elmegy mellettünk a piac. Egy ilyen méretű vállalatnál, mint a miénk, több innovációs képesség és készség kell, mint egy sokkal nagyobb méretű, és más szerkezetben működő cégnél.
- Az imént említette, hogy óvatosabb lett. Az önök szakmájának egyik kulcsszava viszont a kockázat. Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?
- Mindig kell találni néhány olyan embert, aki a második vonalban dolgozik, és nem annyira óvatos. Nálunk vannak ilyenek. Jönnek rendszeresen, néha nagyon kockázatosnak tűnő javaslatokkal is, de ha csak az ötletek egy részére kell mondanom, hogy ezt azért mégse, már egyensúlyban vagyunk.
- Ebben a fölállásban mit jelent a siker az ön, és mit az ötletgazda számára?
- Számomra feltétlenül azt, hogy a vállalat képes tovább nőni, és el tudja érni azt a pozíciót, amelyre az Aviva név és a vállalatcsoport predesztinálja. Annak a munkatársnak pedig, aki a második vonalból állt elő ötleteivel, az lesz a siker, ha látja, hogy egy-egy javaslata hozzájárult-e előrelépésünkhöz, vagy sem. Hiszen a siker sok-sok jó eredmény és kevés kudarc keveréke. Ha náluk fordítva van, én sem tudom elérni, amit magam elé tűztem.
- Magánemberként mit tart a sikerről?
- Kisfiam elmúlt tizennégy, a lányom tizenegy éves. Ha a fiam képes lesz rá, hogy abban a gimnáziumban folytassa tanulmányait, ahová szeretne bejutni, akkor az nekem is nagy öröm lesz. Feleségem is versenyző típus, és ha biztosítja nekem a nyugodt hátteret, naponta egyengeti a gyerekek dolgait, a minőségdíjas munkaügyi kirendeltsége pedig továbbra is kimagasló eredményeket ér el, az nekem is siker. Bevallom azt is, hogy akkor érzem magam igazán sikeresnek, ha valaki megdicsér. Vezérigazgatóként ezt nem is olyan könnyű megszerezni. Régen volt egy ember, akivel akár naponta megihattam egy kávét, vagy csak pár dolgot futtában megbeszéltünk, és megtudhattam, jó úton járok-e; ez már önmagában siker. Most ha valami hasonlót szeretnék, fel kell ülnöm egy londoni repülőre. Fontos tehát, hogy legyenek olyan emberek itt a szervezetben, akiknek elhiszem, ha elismerő szót mondanak a közös munkánkról. De ezért nagyon sokat kell dolgozni.
- Az innováció a vesszőparipája. Ugye most is töri valamiben a fejét?
- Lesz új termékünk, amellyel január közepén szeretnénk indulni. Érdekes konstrukció, bízom benne, hogy sikeres lesz a piacon. Van továbbá néhány tervem, amely a biztosítási szektor előtt álló nagy kihívásokhoz kapcsolódik, ezekhez szeretném megszerezni az igazgatóság támogatását, és ha ez meglesz, elmondhatom, hogy sikeres volt az évem.
