A csődeljárásról…
Kötelező jövedelemszint
Jövedéki adó
Helyi iparűzési adó
Kommunális adó
Az adózás rendje
Az egészségügy reformja
A minimálbérről
Az adó- és járulék összességében
A társadalmi középosztály kialakítása
Kamarai törvény
Az üzletek működéséről
Megújuló kölcsön
Érdekérvényesítés

Az IPOSZ az adó- és járulékrendszer 2000. évre vonatkozó módosítási javaslatait – összhangban a Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ) többi szervezeteivel – már az elmúlt év tavaszán eljuttatta az összes lehetséges és illetékes államigazgatási és politikai döntéshozóhoz.

A csődeljárásról…
Szövetségünk a Gazdasági Minisztérium államtitkárának, illetve főcsoporfőnökének eljuttatott levelében javaslatot tett a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi II. törvény módosítására. Az említett törvény felszámolási eljárás befejezésére vonatkozó fejezete rendkívül hátrányosan érinti a fél millió főt meghaladó egyéni vállalkozói kört, miután teljességgel figyelmen kívül hagyja, e meghatározott rétegre vonatkozó speciális szabályokat, melyeket az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény tartalmaz.

Kötelező jövedelemszint
A „kötelező” jövedelemszint eltörlésére az előző évek tapasztalatait figyelembe véve szövetségünk már ez év derekán levélben fordult a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkárához a 2000. évi jövedelemadó bevallás várható irányelveivel kapcsolatban. A levélben az IPOSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy a szövetség évek óta észrevételezi a vonatkozó rendelet szakmai hibáit és aránytalanságait. Ezután az IPOSZ javaslatot tett mintegy félszáz konkrét szakmára, amelyeknél véleménye szerint indokolt a kötelező jövedelemszint eltörlése.

Jövedéki adó
A javaslat elsősorban a túlzott adminisztráció – különösen a vendéglátásban – csökkentésére hívja fel a figyelmet. Annál is inkább hangsúlyozzák ennek jelentőségét, mert akár tévedésből elkövetett hibáért is bírság szabható ki. Különösen a bor jövedéki termékként történő meghatározása nem körültekintő, az adóalanyok számát megsokszorozza hozzá nem értők válnak adóalannyá.

Helyi iparűzési adó
Ennek az adónemnek évenkénti emelése csökkenti a vállalkozói nyereséget, és ezzel fékezi a növekedési ütemet. A kevésbé jövedelmező vállalkozásokat adócsökkentésben, vagy adómentességben kellene részesíteni.
A települések közti bonyolult adómegosztást úgy kellene egyszerűsíteni, hogy az a vállalkozások döntési szabadságának érvényben hagyásával igazodjék a településen elért bevételhez. Ezt a helyi adót a központi adókkal és a számviteli törvénnyel is össze kell hangolni.

Kommunális adó
A helyesbített statisztikai létszám után fizetendő adó mértékének felső határát a törvény a nyereségességtől függetlenül állapítja meg. Ez nyilvánvalóan módosításra szorul. Itt külön szóvá tettük az országos érdekképviseletek károsan megkülönböztetett helyzetét. Ha vállalkozási tevékenységük nyomán nyereségadót kell fizetniük, akkor egyben a helyi adó alanyaivá is válnak és ezzel a visszaforgatási lehetőségük, forrásuk szűkül. Mindezek következtében érdekképviseleti tevékenységükhöz tartozó szolgáltatásaikat kevésbé tudják ellátni.

Az adózás rendje
A feltétlenül szükséges átfogó vizsgálatot kövesse a teljes újraszabályozás. A mai jogszabály már áttekinthetetlen, a jogkövetést és az egyértelműséget megnehezíti. Kívánatosnak tartjuk, hogy az eljárási szabályok segítsék az egyértelműséget, a jogkövetési magatartást.

Meg kell végre teremteni az adózók és az adóhatóság egyenrangúságát. A kötelező határidők az utóbbiakra is vonatkozzanak és ezek elmulasztása rájuk nézve is járjon következményekkel. Ez a társadalmi-gazdasági fejlődés nyomán előálló helyzet megerősítené a jogbiztonságot és a hatóságokat is gyorsabb ügyintézésre ösztönözné.

Tekintettel arra, hogy a törvény a teljes adózási kört érinti, az egyszerű szöveg, az anyagi és eljárási jogszabályok elkülönítése, valamint egységesített fogalmaik a jelenlegi zűrzavart megszüntetnék.
Az adóbevallások további egyszerűsítése, az adóhatóság szubjektív mérlegelésének megszüntetése, egyes jogszabályok megszegése esetén a fellebbezési jog megadása, az arányosság és a méltányosság elvének alkalmazásával küszöböljék ki a szándékosság és a gondatlanság összemosását, az önálló tevékenységet végzők és az egyéni vállalkozók esetében a jövedelmi alsó határ előírása és az adóbecslés hátrányos megkülönböztetésre ad lehetőséget. S végül szükségesnek tartjuk olyan jogszabályok eltörlését, amelyek betartására az adózónak semmilyen ráhatása nincs.

Társadalombiztosítás: a jelenlegi egészségbiztosítási rendszert következetlennek, áttekinthetetlennek tartjuk, a gyakorlati alkalmazása pedig nehézkes. Logikátlanul keverednek a járulék és az adó jellegű fizetési kötelezettség előírásai, és nem követik a biztosítás és a közteherviselés alapelveit.

Az egészségügy reformja
Az egészségügy átfogó reformja – ennek részeként a jogszabályi és intézményi rendszer átalakítása – elodázhatatlan. A kisvállalkozások a hosszú távú és mielőbb végrehajtásra kerülő átfogó reform hívei.

Ezekre tekintettel álláspontunk szerint a tb-járulék fizetési kötelezettségét és a biztosítási jogviszony közötti összhang megteremtését mielőbb meg kell oldani. A munkáltató és a munkavállaló fizetési kötelezettségét a járulékalapok tekintetében egyformán kellene kezelni.

A felső korlát értékhatárának erőteljes emelése többletbevételt jelent. Felül kell vizsgálni a betegszabadság intézményrendszerét és a táppénzek meghatározott ideig történő megtérítési rendszerét. Ez utóbbi ellentétes a foglalkoztatási szándékkal és hátrányosan érinti a munkaerő-állomány egészségi állapotát. Az adminisztratív munka változatlanul sok, a párhuzamosságok megszüntetendők, célszerű lenne az adatszolgáltatások összehangolása, egy egységes adatbázis felállítása és az adatvédelem biztosítása.

Egészségügyi hozzájárulás: az ennek fedezetéül szolgáló források rendszere bonyolult, következetlen. A tételes hozzájárulás megemelése az alacsony bérszínvonallal dolgozó vállalkozásokat sújtja.
Maga a hozzájárulás ellentmondásos, mert biztosítási jogviszonnyal nem jár együtt. Ezekre tekintettel a jogi és közgazdasági helyének és szerepének megfelelően kell az egyes ellátásokat fedező forrásokat meghatározni. (Pl.: a cégautó után fizetendő egészségügyi hozzájárulás.)

A hibás rendszerű rehabilitációs hozzájárulás túlzottnak tartjuk, a foglalkoztatás járulékainak szabályozása áttekinthetetlen, az üzem-egészségügyi szolgálat fenntartásának kötelezettségét felül kell vizsgálni.
A javaslatokra közvetlen visszajelzést nem kaptunk. A 2000. év nyarán azonban az IPOSZ részt vehetett a Gazdasági Minisztérium által összehívott, az adó- és járulékrendszer tervezett változásait megvitató rendezvényen, valamint – írásban – véleményezhette a Pénzügyminisztérium által elkészített rendelet-tervezetet. Az e fórumokon kifejtett álláspontunkat azonban lényegi kérdésekben nem, részleteiben igen korlátozottan vették figyelembe a további munkálatok során.

A minimálbérről
Az alapvető kérdést azonban nem is a szabályozók aktuális módosítása, hanem a minimális bér alakulásának következményei vetették fel.
Mint ismeretes, a kormányzat – a szociális partnerek éles tiltakozása ellenére – 40 000 Ft-ban kívánta a 2001. évre szóló minimál bért meghatározni. Az e témában összehívott Országos Munkaügyi Tanácsban tartott plenáris ülésen – a kormány szándékainak elhatározottságát alátámasztandóan – a miniszterelnök is részt vett. A minimál bér tárgyalások megalapozására hivatott adó- és járulékrendszert érintő pénzügyminisztériumi konzultációt néhány nappal az OMT ülést megelőzően, sebtében, minden felhatalmazás híján megjelenő tisztségviselők részvételével tartották meg. A szociális partnerek az OMT plenáris ülésén hangsúlyozták a tervezett mértékű minimálbér bevezetésének káros következményeit, kérték az ebből adódó negatív hatások ellentételezését, melyre javaslatokkal is éltek, ám sem a mérték mérséklésére, sem a hatások ellensúlyozására elhangzottakat nem vette a kormányzat figyelembe, sőt kilátásba helyezték, hogy megegyezés híján a minimál bér meghatározását – törvény-módosítással – kormányzati döntési hatáskörbe utalják. Mint ismeretes, így is történt.

Az IPOSZ – a KÉSZ tagszervezeteként – lépéseket tett annak érdekében, hogy a minimál bér több, min 50 százalékos emeléséből adódó negatív következményeket legalább részben ki lehessen ellensúlyozni.
Az erre vonatkozó javaslatokat – hat pontban – a Gazdasági Minisztériummal egyetértésben juttattuk el az illetékes döntéshozókhoz, de ebből csupán egyet – a beruházások adómentességét érintőt –, s azt is csak korlátozott formában érvényesítettek. Az elutasított javaslatok között olyan, az IPOSZ tagságát alapvetően érintő kérdések szerepeltek, mint a tételes egészségügyi hozzájárulás intézményének eltörlése és az adójóváírás vállalkozói kivét utáni érvényesítésének lehetősége.

Az adó- és járulék összességében
Az adó- és járuléktörvények 2001. évre bevezetett módosításai között – minden előzőekben felsorolt probléma ellenére – végül is nem történt végzetesen rossz irányú változás, sőt néhány, az IPOSZ által javasolt pozitív módosítás is életbe lépett. (Pl. átalányadózás körének és mértékének kiterjesztése, a tárgyi eszközök költségként való elszámolhatósága értékhatárának felemelése, stb.).

Mindemellett, a minimál bér igen jelentős megemelése következményeinek kivédése érdekében az IPOSZ Országos Elnöksége olyan állásfoglalás kiadására kényszerült, amely egyfelől a kialakuló problémák miatti felelősséget a döntéshozókra hárítja, másfelől felhívja a figyelmet azokra a módszerekre, melyek alkalmazásával a negatív hatások mérsékelhetők.
Összességében leszögezhető, hogy az IPOSZ az egyre nehezedő körülmények ellenére mérsékelni tudta a szabályozók megszorító jellegű átalakítását, s néhány területen a kisvállalkozói kör lehetőségein javítani is tudott.

A társadalmi középosztály kialakítása
Reményeket fűztünk a 2000. január 1-jén életbe lépett kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvénynek kedvező hatásaihoz. Sajnálatos módon elhúzódtak a törvényt végrehajtani és betartani hivatott Gazdasági Minisztérium átszervezéséből adódó problémák, melyet tovább nehezített a különféle személycserék is. A Vállalkozásfejlesztési Tanács munkája így nem hozta meg a várt eredményt annak ellenére, hogy vezetőjéhez szóban és írásban is eljuttattuk problémáinkat.

Kamarai törvény
A beszámolási időszakban megtörtént – a kamarai törvény értelmében – a Magyar Kézműves Kamara beolvadása a Kereskedelmi és Iparkamarába. A kamarákkal való kapcsolatépítést nehezítette, hogy az új kamarák kötelezően új testületeket választottak és a választás az év IV. negyedévében történt. A régi vezetéssel érdemben tárgyalásokat tartani nem lehetett, az új vezetéssel a kapcsolatfelvétel megtörtént és annak kiépítésére, valamint elmélyítésére törekedni fogunk.

A kamarai törvény módosításával kapcsolatosan megjelent 2000. évi LXXXIII. törvény 25. § (4) bekezdése értelmében, a törvény hatálybalépése előtt kiadott vállalkozói igazolványok 2002. június 30-án érvényét vesztik. A törvény 2000. november 1. napján lépett hatályba.
Bizonytalanságot okozott a gázszerelő igazolványok nyilvántartásával kapcsolatos 26/2000. (VII. 28.) sz. GM rendelet is. Végül az IPOSZ közreműködésével a Gazdasági Minisztérium pontosította a szabályt, melyről széles körben tájékoztattuk a tagszervezeteket.

Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Kormányrendeletet módosította a 160/2000. (IX. 21.) Kormányrendelet. A rendeletmódosítás, mely az üzletek működéséről és a pénztárgép használatára kötelezettek körének bővítéséről szólt, nagy felháborodást okozott. A jogszabály komoly terheket ró a kistelepüléseken dolgozó iparosokra, vállalkozókra. Az IPOSZ közbenjárására az áfa-törvény módosításával sikerült elérni, hogy a legrászorultabb körnek – kistelepüléseken dolgozó szolgáltató iparosoknak, idős, nyugdíj mellett dolgozó iparosoknak – az adóhatóság felmentést adjon. Fel kell hívni a figyelmet, hogy az üzlet nyitva tartásának idejére – annak változását – a település jegyzőjének be kell jelenteni. A rendelet hatálybalépésekor már működő üzletek esetében, hat hónapon belül működési engedélyt kell kérni a jegyzőtől.

Az IPOSZ érdekszférájába tartozó kisiparos-kisvállalkozói kör hosszú évek óta megoldatlan finanszírozási gondjainak enyhítése céljából, közel másfél éves szakmai előkészítő munka eredményeképpen a Postabank Rt. és az IPOSZ között együttműködési megállapodás aláírására került sor 2000 májusában, dr. Matolcsy György gazdasági miniszter jelenlétében.

Megújuló kölcsön
E dokumentum szervezeteink közötti kölcsönös elfogadása megnyitotta a lehetőséget az IPOSZ, illetve a megállapodáshoz csatlakozó ipartestületek közreműködő részvételével, a Postabank új, a kisvállalkozók részére kialakított „Megújuló kölcsön”-ének vállalkozói tagságunk által történő igénybevételéhez.

A Postabank-IPOSZ közötti együttműködési megállapodáshoz ipartestületeink egynegyede csatlakozott. A nyári szabadságok letelte után intenzíven beinduló „Megújuló kölcsön” program hitelfelvételi lehetőségeivel, 2000. év végéig több mint félezer ipartestületi tagvállalkozó élt. Az általuk felvert rövid lejáratú fogóeszköz hitelek együttes összege meghaladta a 2,5 milliárd forintot.

A mikro-kisvállalkozói kör felé látványosan „nyitó” Postabankos „példát” további hét hazai kereskedelmi bank is követte. A nyolc pénzintézet részéről mintegy 60 milliárd forintot kitevő hitelállomány kihelyezésére került sor 2000. év során. A hitelt igénybe vevő kisvállalkozások száma meghaladta a 4200-at.

Az érdekegyeztetés, érdekérvényesítés helyzete
Már említettük, hogy a beszámolási időszakban a Kormány – a nélkül, hogy e témában a szociális partnerek teljes körű megállapodására sor került volna – egyoldalúan átalakította az érdekegyeztetést a minimálbér meghatározásánál, amiért az IPOSZ Országos Elnöksége közleményben felemelte szavát.

A társadalmi párbeszéd új fórumai 1999 tavaszán megkezdték működésüket. Az IPOSZ valamennyi tanácsban képviselteti magát. Az új fórumok hatékonyságát azonban jelentősen csökkenti, hogy ez idő szerint még csak ideiglenes alapszabály alapján tevékenykednek, és nem teljesen tisztázott az a társadalmi szerep sem, amelyet e fórumok az érintett területeken betölteni hivatottak.

A Gazdasági Minisztérium meghatározó alapítói hozzájárulásával a négy KÉSZ tagszervezet és az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségalapítói részvételével 1999 decemberében létrehozott első két – a győri székhelyű nyugat-magyarországi, valamint a nyíregyházi székhelyű – Regionális Garancia Szövetkezet megalapítását ez évben továbbiak követték. A Gazdasági Minisztérium és a KÉSZ tagszervezetei között létrejött megállapodás alapján 2000. évben sor került öt újabb – a szegedi, a veszprémi, a budapesti, az egri és a szekszárdi székhelyű – kisvállalkozói garancia szövetkezet létrehozására. Ez év október-november hónapjában megalapított öt garancia szövetkezet alapítói dokumentumai az illetékes megyei bíróságra benyújtásra kerültek, bejegyzésük megtörtént, illetve egy esetben folyamatban van.
Ezen új lépéssorozat befejezésével az IPOSZ törekvései sorában egy évtizedes korszak zárult le, mely a hazai kisvállalkozói garancia-intézményi rendszer létrehozatalát célozta.
A regionális garancia szövetkezetek önálló jogi személyiségű, szövetkezeti formában működő pénzügyi vállalkozásként kezdik meg működésüket. Tevékenységük megkezdése és folyatása egy új program indítását igényli.

A KÉSZ egyéb eredményei közé sorolható a Gazdasági Minisztériummal kötött együttműködési megállapodás, más kérdés az, hogy ennek tételes szövegéből a mai napig – rajtunk kívül álló okok miatt – viszonylag kevés valósult meg. A Gazdasági Minisztériummal egyébként az IPOSZ saját jogán is napi munkakapcsolatot alakított ki, ugyanez elmondható a Pénzügyminisztériumra is. Ugyanakkor sajnálatos, hogy az előzetes megállapodások a kormányzati döntésekben többnyire nem realizálódtak.
Az Ipartestületek Országos Szövetségének – a 2001. január 31-i állapot szerint – 38 hatályos együttműködési megállapodása van, amelyeknek célja az IPOSZ általános munkaadói, érdekképviseleti szerepkörének és a tagszervezetek szakmai és szolgáltatási tevékenységének segítése.

Forrás: Beszámoló az IPOSZ 2000. évi tevékenységéről