Rengeteg hibaforrást rejtenek magukban a folyton változó jogszabályok, a magyar és a nemzetközi adórendszer buktatói, és főként azok a területek, ahol a pontos rendelkezések helyett csak iránymutatásokra lehet támaszkodni. Mindez igen nagy kihívást jelent a legkiválóbb adószakértők, és jelentős kockázatot a társaságok számára is.

A KPMG tanácsadó cég adószakértői szerint az egyik örök téma a számlaadás. A pontos tartalom mellett az APEH szigorúan figyel a számla formai kritériumaira is. Bár a jogszabály szerint a számla hitelességéért annak kibocsátója felel, a gyakorlatban a hibáért megállapított adóhiány a befogadót terheli, aki később legfeljebb peres úton érvényesítheti követelését. Ezért mindig tanácsos ellenőrizni, hogy a számlát adó cég valóban létezik-e: a szükséges céginformáció az APEH-nél és az Igazságügyi Minisztériumnál is beszerezhető. A számla hitelességének bizonyításához a befogadónak azt is igazolnia kell, hogy a szolgáltatás/termék ellenértékét valóban megfizette, illetve, hogy a gazdasági esemény valóban végbement.

Az adózók gyakran megfeledkeznek arról, hogy külföldi illetőséggel bíró személyeknek történő egyes kifizetésekkor (ennek jogcíme lehet kamat, jogdíj vagy osztalék) illetőségi igazolást, illetve – ha a kettős adóztatásról szóló jogszabály előírja – haszonhúzói nyilatkozatot kell beszerezni. Az adott országból beszerzett illetőségi igazolásról hiteles fordítást is kell készíttetni. Fontos azt is tudni, hogy amennyiben a jövedelem Magyarországon is adóztatható, akkor szükség van az adóhatóság engedélyére is. Szankcióként az APEH a vállalkozások számára ötvenezer forint mulasztási bírságot szab ki, sőt adóhiányt is megállapíthat – bár ez utóbbit a Pénzügyminisztérium vitatja: a tárca szerint adóhiány nem alapozható meg, csak a mulasztás.

Még ma is sokszor hiányos a 200 ezer forint feletti értékben igénybe vett szolgáltatások elszámolásának dokumentálása. Sokan feledkeznek meg arról, hogy az írásbeli szerződés mellett az APEH teljesítésigazolást is kér. Az igazolás konkrét szolgáltatások esetén lehet egy kimutatás a teljesítésről, illetve költség áthárítása esetén a százalékos megosztás rögzítése, az utóbbi esetben célszerű az auditált mérleg csatolása is.

A KPMG adószakértői szerint a jövő egyik „slágertémája” lesz a transzferár. A kérdést a külföldi és a hazai adóhatóságok is most kezdik alaposabban vizsgálni, a hazai tapasztalat egyelőre kevés. Bár több elvi számítási módszer is létezik – az összehasonlító ár, a viszonteladási ár, vagy a költség és jövedelem módszere –, gyakorlati alkalmazásuk számos tisztázatlan kérdést vet fel. Bármelyik módszernél nehéz eldönteni például, hogy mennyivel számoljanak a „szokásos haszon” tételnél, illetve hogyan lehet elszámolni a ráfordításokat.

A piaci áraktól eltérő árak alkalmazása esetén lehetőség van arra, hogy az adózók kölcsönös nyilatkozatuk alapján módosítsák adóalapjukat, ez az eljárás adott esetben akár előnyösebb is lehet finanszírozási, de még az iparűzési adó szempontból is.

Bár még nem tudható, mi lesz a repiadózás legfrissebb formája, egy biztos: érdemes minél pontosabban dokumentálni minden eseményt, igazolni minden egyes kifizetést. A revízió során az adóhatóság biztosan vizsgálni fogja például azt, hogy a kedvezmény személyhez köthető, vagy mindenki által hozzáférhető volt-e. A munkáltatóknak fontos tudniuk, hogy a dolgozóknak nyújtott sportolási támogatás – tagság egy uszodába, vagy fittness-központba – ügyében megváltozott az APEH álláspontja, holott a törvény szövege időközben nem változott. A jogszabály szerint ez tartozhat az adómentes természetbeni juttatások körébe, ám az adóhatóság ma már 44 százalékos adót ró ki.

Még mindig gyakori hibaforrás a cégautó és a mobiltelefon használatával összefüggő költségek elszámolása. Mindkét esetben alapvető, hogy belső szabályzatban rögzítsék a használat kritériumait. Az adótakarékos megoldásoknál kulcsfontosságú a dokumentálás – az üzleti és a magánhasználatot el kell különíteni, a magáncélú használat költségét piaci értéken ki kell számlázni a dolgozónak, és érvényesíteni kell az áfát is. Cégautóknál természetesen szükséges a precíz útnyilvántartás is.

2001-től új szabály rögzíti, hogyan kell megosztani a több telephelyen működő vállalkozás helyi iparűzési adóját. Korábban, ha a vállalkozás több telephelyen végezte a tevékenységét, akkor az adó alapjának megosztását a tevékenység jellegének megfelelően a vállalkozás maga dönthette el. Januártól azonban a jogszabály két konkrét számítási módszert ír elő – az adót a személyi jellegű ráfordítással arányos módszerrel, illetve az eszközérték arányos megosztási módszerrel kell kiszámítani. Ha az előző évi adóalap kevesebb, mint 100 millió forint, akkor választani lehet a két módszer közül, ha az adóalap ennél nagyobb, akkor mindkét módszert alkalmazni kell. Az eszközarányos módszer használatánál fontos tudni, hogy a helyi adókról szóló törvény külön definíciót használ az eszközérték fogalmára – ez a meghatározás azonban további értelmezési problémákat vet fel.

Összefoglalva: revízió esetén mindig csak pontos dokumentációval van esélye az adózónak álláspontja védelmére. Vitás esetekben pedig mindig érdemes időben adótanácsadóhoz fordulni, vagy az APEH, illetve a szaktárca iránymutatásait alapul venni.