Néhány éve már nemcsak az adó, hanem a járulékok ellenőrzése is az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Ebben az évben – a Munka törvénykönyve változása miatt is – tüzetesen megvizsgálják a revizorok az adott cégnek már társaságokkal, illetve egyéni vállalkozókkal kötött szerződéseit is. Az adóhatóság tapasztalatai szerint több esetben előfordul, hogy az adózó a vezetői munkakörök betöltése érdekében megbízási szerződést köt a tulajdonosok által alapított másik társasággal, illetve a tulajdonosokkal, mint egyéni vállalkozókkal. Az adóhatóság szerint a megbízási szerződésben meghatározott jogviszony többségéről egyértelmű, hogy munkaviszonyról van szó, mivel jellemzői teljesen egyeznek az Mt-ben a munkaviszony jellemzőiként meghatározott vonásokkal. Nem egyszer az adózó szervezeti és működési szabályzata, az utasítási és egyéb joga alapján derül ki, hogy nem lehet megbízási, hanem munkaviszonyról van szó.

Ugyancsak gyakran tapasztalják a revizorok a kettős jogviszonyban történő foglalkoztatást. Ilyenkor a megbízási szerződés alapján történő foglalkoztatás döntően a munkaviszonyra jellemző tartalmi elemekkel valósul meg. Ilyen “árulkodó” jelek: rendszeres személyes munkavégzés helyhez és időhöz kötöttsége, vagy a széleskörű utasítási és ellenőrzési jog is. Ezen megbízási szerződéseket nem egyszer átminősítik a revizorok, ha egyértelmű számukra: lényegében munkaviszonyról van szó, csupán az adó- és járulékterhek mérséklése érdekében született a vállalkozói, megbízási szerződés.

Több vizsgálat során azt is tapasztalta az adóhatóság, hogy az adózók a vállalkozónak a megbízási szerződéseket számlával teljesítő magánszemélyek részére történő kifizetésekkor nem győződnek meg arról, hogy a megbízott egyéni vállalkozónak minősül-e. A magánszemélyt – mivel adószámmal rendelkezik – egyéni vállalkozónak tekintik és a kifizetéskor nem vonnak le tőle személyi jövedelemadó-előleget.

Jellemző eset az is, ahogy az egyik részvénytársaság megbízta a tíz alkalmazottja által alapított kft-t, hogy végezzen számára szolgáltatást. Vagyis a szerződéses kapcsolat a kft és az rt. között jött létre: a kft teljesítette a szerződésben vállalt szolgáltatásokat és a számlázást is elintézte. Az ellenőr viszont azt bizonyította, hogy a kft-nek kifizetett összeg az rt. alkalmazottainak a munkaviszonyára tekintettel keletkezett. A revizor ezért adó- és járulékhiányt állapított meg a részvénytársaságnál, az rt alkalmazottai pedig önellenőrzést végeztek és befizették az elmaradt szja-t.

Gyakran hibásan számolják el az adózók a külföldi anyavállalatok által ideküldött külföldiek “költségeit” is. Egy idén feltárt esetben például a magyar cég költségei között számolták azt el, holott nem lett volna rá lehetőségük. A társaság irányítását a tulajdonos által választott, külföldi állampolgárságú ügyvezető látta el, akit a cégbíróság is bejegyzett. Az ügyvezető az anyavállalatnál állt alkalmazásban és az ügyvezetői feladatát ezen túlmenően látta el Magyarországon. A feladat ellátásáért járó tiszteletdíjat és járulékait az anyacég “expatriates” költség címen leszámlázta a kft-nek, aki a költségei között számolta el. A revízió viszont azt állapította meg, hogy az ügyvezetői megbízás ellátásáért járó díjazást illetően a külföldi cégnek nincs szerepe, így a kft helytelenül járt el, amikor az anyacég által leszámlázott összegeket költségei között számolta el. Az ügyvezetői feladatok ellátására vonatkozó jogviszony ugyanis a természetes személy és a kft között áll fenn, nem pedig az anyavállalat és a magyar cég között.