A bérköltségek további növekedése, az évközi béremelések és egyszeri kifizetések, illetve az energia- és alapanyagárak megugrása tovább erősítheti a vállalatok áremelési szándékát, ami még magasabb bérkövetelésekhez vezethet a reálérték megőrzése érdekében, ami közelebb viheti a gazdaságot egy klasszikus ár-bér spirálhoz.

Felhalmozódó profit

Horváth András szerint azonban jelenleg több esetben látszik az inputköltségeket jóval meghaladó áremelés is a vállalatok részéről, így a felhalmozódó profittömeg akár már előre beépítetten is fedezetet kínálhat az idei bérköltségek kigazdálkodására.

Eközben az áremelési várakozásoknak a tartósan magas szinten történő beragadását igyekeznek jelenleg a jegybankok világszerte megakadályozni a gazdaságok immár kevésbé moderált hűtésével és megtalálni azt az egyensúlyi kamatszintet, ahol ezt még erősebb recesszió okozása nélkül meg tudják tenni, ami egyre nehezebb, mivel egyszerre több negatív makrogazdasági tényező is kockázatot jelent.

Kockázat továbbá, hogy mivel már hosszabb ideje zajlanak a kamatemelések, de a munkaerőpiaci kereslet láthatóan nem csökken sem a hazai gazdaságban, sem más fejlett gazdaságokban, így vélhetően átmenetileg a neutrális szint fölé emelkedő, a növekedést korlátozó mértékű kamatok elkerülhetetlenek lesznek ahhoz, hogy a szükséges szintre csökkenjen a munkaerőpiaci feszesség és a bérinfláció.

Az idei szintén erőteljesebb minimálbéremeléseknek és alap bérdinamikának, valamint a várható pótlólagos évközi béremeléseknek köszönhetően még a prognosztizált erőteljes inflációt figyelembe véve is csak 2 százalék alatti nettó reálbér csökkenéssel kell számolni 2023-ban előreláthatólag, a tavalyi enyhe pozitív emelkedés után – írta Horváth András.