Levéltári adatokból kitûnik, hogy Bayer József, budaörsi gazda 1862-ben kutat ásott a Budai Dobogóhegy lábánál, ám ennek vize – keserû íze miatt – ivásra alkalmatlan volt. Bayer gazda elpanaszolta ezt a „Fekete kutyához” címzett Váci utcai posztókereskedés igazgójának, Saxlehner Andrásnak. Ezidôtájt az 1853-ban felfedezett, lágymányosi keserûvizet már palackozva forgalmazták, és fürdôkórház is mûködött a forrás mellett (a mai Tétényi úti kórház területén). A posztókeresôdô talán éppen ezért kapott szimatot, mintát vett a baxer féle kútból és megvizsgáltatta Molnár János törvényszéki vegyésszel, aki nagy töménységû keserûvíznek minôsítette. A kiegyezés elôtti, zavaros gazdasági és politikai viszonyokat ismerve érthetô, ha nagy dilemmát okozott számára, feladja-e a jól bevezetett belvárosi posztókereskedést, melyre eddig népes családja megélhetését alapozta, vagy kockáztatva mindenét, belevágjon egy új vállalkozásba. Végül felesége egyetértését kikérve, 4000 Ft-ért megvette Bayer gazda telkét, amelyen a kút volt, és 1863-ban Hunyadi János néven diadalútjára indította a keserûvizet.
Nemsokára több kutat is ásatott, 1863-ban már 41 ezer palackkal adott el a vízbôl a hazai fogyasztóknak, s rövidesen exportra is szállított.
Saxlehnek András karrierje az égbe szökkent. 1884-ben a mai Andrássy út és Paulay Ede utca sarkán már nekilátott 3 emeletes palotája megépítésének. 1913-ban pedig az összes európai országon kívül Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Indiában, Dél-Afrikában is árusították Bayer gazda kútjának vizét (több mint 15 millió palackot).
A céget 1945 után államosították. A vízkutató és fúró vállalat 1975-ben vette át a Hunyadi János keserûvíz-telepet, és komoly fejlesztésekbe kezdett.

Bár a keserûvíz - az orvoslás fejlôdésével - fokozatosan elveszítette gyógyászati jelentôségét, ezzel párhuzamosan az egész világon, így hazánkban is, megnôtt az egészséges, magas élvezeti értékû ásványvíz iránti igény. Új korszak kezdôdött, immár az ásványvizeké: 1981-ben a Vikuv Rt. szakemberei jól emlékeztek arra, hogy a 30-as években Apenta Rt. néven tevékenykedô vállalkozás szakleírásaiban a Sas-hegy és a Gellért-hegy térségére vonatkozó talajtani kutatások szerint értékes vízkészlet rejlik. 1981-ben mélyebb rétegekbe lehatolva a fúrások eredményeképpen kiváló minôségû ásványvizet találtak. S a regény folytatódott: 1991-ben a jogutód Apenta Ásványvíz és Üdítôital Kft. immáron kiváló minôségû ásványvizet forgalmazhatott. Nem túlzás talán, ha azt mondjuk, ha most 10 éves jubileumát ünneplô Apenta ásványvize szintén szép karriert járt be, mintegy méltó folytatásaként a Bayer József féle piaci sikernek. Ám a világ megváltozott, s ennek része az is, hogy manapság az ásványvizet piacán óriási a konkurencia, ugyanakkor szinte folyamatosan növekszik az ásványvíz iránti vásárlói érdeklôdés. Az idei esztendô elsô félévében például 8 százalékos növekedést mutat. Az Apenta 1000 méterrôl feltörô ásványvize az egyes márkák piaci részarányát tekintve is az élmezônyben van, és az ásványvíz márkák vásárlói körébôl 30 százalék dönt úgy, hogy az Apentát választja.