Van magyar részvény is a portfolióban?
Igen, a Masterplast, ami ráadásul fényes csillaga az alapnak. A legolcsóbb energia ugyanis az, amit el sem használunk, ebben pedig a Masterplast szigetelési megoldásai segítenek.
Végül jöjjön az OTP Trend Alap. Amely kapcsán az lehet az igazán érdekes, hogy hogyan lehet hosszú távon ennyire eredményes egy abszolút hozam szemléletben kezelt részvényalap?
Én azt vallom, hogy amikor kedvezők a monetáris kondíciók és növekszik a gazdaság, akkor részvényeket érdemes tartani, méghozzá azokat, amelyek növekedési sztorival kecsegtetnek. Ugyanakkor az indexeknél is vannak trendek, bár ezek a mi számunkra inkább csak indikátorok, a tekintetben, hogy a piaci környezet kedvezőnek tekinthető-e. Amikor az indexek csökkenni kezdenek, akkor defenzív pozíciót veszünk fel, ad absurdum, teljesen eladjuk a részvényeket. Hiszen hiába részvényalap az OTP Trend, a részvénysúly nullától száz százalékig változhat. Most pont egy olyan időszakban vagyunk, amikor kevés részvényt tartunk. Az a célunk tehát, hogy amikor csak lehet, tartsunk részvényt, de ha bizonytalanná válik a helyzet, akkor inkább kiszállunk. Néha ilyenkor is kidugjuk ugyan a fejünket a lövészárokból, de csak taktikai jelleggel, szűk stop loss szintek mellett vállalunk részvénykockázatot.
A forint gyengülése sem íratja át a forgatókönyvet?
Az alap ötven százalékban dollár, ötven százalékban euró kitettségű, ha esik, ha fúj. Ha pedig részvényt tartunk, akkor felerészben európait, felerészben amerikait. Azt láttuk ugyanis, hogy ha a részvénypiacok korrigálnak, akkor a forint hajlamos gyengülni, ez pedig segít kiegyensúlyozni az alap hozamát. Az első félévben pont ez történt. Ez a megközelítés a kisbefektetőknek is hasznos, hiszen mi költséghatékonyabban váltjuk át a forintjaikat devizára.
Tekintsünk előre, próbálkozzunk meg a jelen bizonytalan globális helyzetben a szinte lehetetlennel, azaz megtippelni, merre mozdulhatnak a részvénypiacok a közeljövőben?
Mindenekelőtt azzal érdemes tisztában lenni, hogy a részvények elmúlt pár hetes drágulását mi generálta. Az előzmény az volt, hogy a jegybankok a háború miatt megugrott infláció hatására behúzták a kéziféket, amire a pénzügyi szektor a kockázatok csökkentésével reagált. A kisbefektetők és az intézmények is adtak el részvényeket, ennek következtében a nyár közepére sok intézményi befektető alulsúlyos lett részvényekből. Csakhogy a második negyedéves gyorsjelentésekből az derült ki – mint azt már a Vestas apropóján említettem –, hogy mégsem annyira rossz a helyzet, így az intézményi befektetők ismét elkezdték vásárolni a részvényeket. Az újra megjelenő kereslet pedig növelni kezdte az árfolyamokat.
Most az a kulcskérdés, hogyan alakul az infláció. Ha az a bázishatások miatt csökkenni kezdene, akkor nőhetne a jegybankok mozgástere arra, hogy ne szigorítsanak annyira. De ehhez meg kéne törni az inflációs várakozásokat.
Most azonban nem afelé tartunk.
Nekem is ez az érzésem. Az indikátorok is azt mutatják, hogy ez még nem az az időszak, amikor érdemes a pénzünk nagy részét részvényekben kockáztatni. Most ugyan látunk egy ralit, de ezt inkább az előző, már említett extrém alulpozicionáltság hajtja. E helyzeten csak az változtathatna, ha befejeződne az orosz-ukrán háború.
Ha már háború. Az, illetve az annak következtében kialakuló energia- és az élelmiszerválság sajnálatos módon háttérbe szorította a fenntarthatóság kérdését. Sőt, a háború hatására még erősödnek is a globális felmelegedést okozó káros folyamatok, lásd újrainduló szénerőművek, fatüzelés stb. Csak nem újra látókörbe kerülhetnek az ESG-alapok?
Kétségtelenül szerencsétlenül esett egybe az orosz-ukrán háború – ami az energia jelentős drágulásához vezetett – és a globális felmelegedés, ami ellen a megújuló energiák használatának fokozásával kellene küzdeni. Persze az is lehet, hogy az orosz döntéshozók komolyan vették az EU dekarbonizációs törekvéseit, és rájöttek, hogy ez 10-15 éves távlatban alacsonyabb szénhidrogén kereslethez fog vezetni, ami az ő pénzügyi és stratégiai mozgásterüket fogja csökkenteni. De ha most nincs más lehetőség, mint fával tüzelni, akkor ezt be kell vállalni. Persze ezt ettől még lehet fenntartható módon is csinálni, például az akácosok eltüzelésével kezdeni, de ezt bízzuk az erdészeti szakemberekre.
Az igazi probléma – ahogy ön is említette –, hogy azok a biztonságpolitikai intézkedések, amelyekkel a háborús következményeket kell kezelni, fokozzák a globális felmelegedést. Ennek következtében még drasztikusabb változásokat kell majd végrehajtani a fenntartható pályára való visszatérés érdekében. Ez ugyanakkor jó üzleti környezet lesz azoknak a cégeknek, amelyeket tartunk a portfoliónkban.
