... Az Európában is egyedülálló innovációs alap forrásaiból hamarosan pályázatokat írnak ki, s felállhatnak a regionális innovációs ügynökségek. E kedvező változásokkal együtt is igaz, hogy mind Magyarország, mint az EU még komoly lépéshátrányban van az amerikai innovációs gyakorlathoz képest.

Az innovációs alap ad módot arra, hogy napokon belül pályázható forrásokat ismerhessenek meg vállalkozások, kutatóhelyek. A hazai húzó ágazatok koncentrált támogatásának egyik módja az ez évtől létező, adó jellegű befizetések felhasználása. A hamarosan megjelenő pályázati kiírás a járműipari vezérléstechnikát, az infokommunikációt, a gyógyszerkutatást, az élelmiszerbiztonságot támogatja majd, illetve ugyancsak ebből a pénzből létrehozzák a regionális innovációs ügynökségeket is. Az bizonyos, hogy a cégek által befizetett összeg több a tervezettnél, s hatékony folytatása az innovációs alap az előző kormányzat által elindított Széchenyi nemzeti fejlesztési programnak, amelyik tisztán költségvetési forrásból kívánt finanszírozni kutatásokat, fejlesztéseket. A 2004-es „naptári” évben 10,8 milliárd forintnyi a vállalkozások vélelmezett befizetése, az előzetes adatokból azonban kitetszik: túltejesítik a cégek e pénzügyi tervet. Igaz, a 10,8 milliárd forint még tartalmazza azokat a kiadásokat, amelyeket az egyetemi és más kutatóhelyeknek juttatnak, amennyiben a vállalatok K+F megrendeléseket adnak. Az Európában is egyedülálló konstrukció, az innovációs alap folytatása hamarosan az innovációs törvényben ölt testet, mivel a parlament elé kerül a jogi szabályozás. Szakmai körökben ahhoz fűznek nagy reményeket, hogy a központi K+F felhasználás szabályrendszere az eddiginél lényegesen egyszerűbb és ésszerűbb lesz. A pénzhez jutásnak előfeltétele lesz mindannyiszor a kutatás-fejlesztés hasznosításának bizonyítása. Emellett a transzparencia is alapvetése a törvénynek, a kutatási eredményeket az ésszerűség határáig, az értékelés módját teljes egészében nyilvánosan kell majd kezelni. Fontos, hogy alanyi jogon jöhetnek létre K+F-hasznosító vállalkozások. Végre korrekt módja lesz a szellemi tulajdon vagyonértékelésének. Látszólag „nosztalgia szabály”, a valóságban azonban sokat várnak tőle: a tudós tanár nem csupán szavakban létezik majd, hanem a juttatásokon keresztül valós kategóriaként kezelik a középiskolákban dolgozó, tudományos eredménnyel és minősítéssel rendelkező gyakorló pedagógusokat.

Az innovációs alapnak, illetve maholnap a törvénynek az ad különös jelentőséget, hogy az Európai Unió saját magának felállított – lisszaboni – programja szerint 2010-ig megteremtendők azok a feltételek, hogy gyorsabb legyen a fejlődés, mint az Egyesült Államokban, vagy éppen Japánban. Ennek pedig elemi előfeltétele a jelenleginél jóval intenzívebb K+F-hasznosítás, abban az értelemben is, hogy az e célú ráfordítások abszolút értékben is nőnek majd. Seigler András, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnökhelyettese szerint fontos körülmény immáron a csatlakozott országok számára is, hogy a K+F-re GDP-jük átlagában legalább 2 százalékot fordítsanak. Az EU-ban ugyan a 3 százalékot jelölték meg, de egyelőre a tíz új tag számára irreális követelmény lennek ez az arány. Az elnökhelyettes – egy szeptember 8-i rendezvényen a Miniszterelnöki Hivatalban – lényegesen fontosabb körülménynek ítélte, hogy a vállalkozások kutatás-fejlesztésre fordított forrásai növekedjenek jóval intenzívebben, azaz a gazdaság innováció-orientáltsága erősödjön. Mindenesetre egyelőre az a tény, hogy 2001-ben a GDP 1,97 százaléka, az idén pedig 1,94 százaléka fordítódik K+F-re hazánkban, Európát illetően pedig az a figyelmet érdemlő adat, hogy az Európai Unióban lévő multinacionális világcégek a K+F-forrásaik 40 százalékát kontinensünkön kívül költik el. Az EU bővülésével ugyan valamelyest kedvezőbb ez a viszonyszám, de a lényegen - például az Egyesült Államokban lényegesen jobb a jogi és gazdasági klíma az innovációhoz – nem változtat. A kutatási eredmények hasznosításának sokféle mérőszáma létezik még. Ilyen az egymillió lakosra jutó szabadalmak elhelyezésének összevetése, az európai, amerikai és japán bejegyzés adatait tekintve ugyancsak kedvezőtlen a pozíciónk. Tény persze, hogy Svédország a 119 szabadalommal az élen áll, pláne, ha a magyar 2,3 védett műszaki-szellemi termékhez mérjük hozzá az adatot. Ami hazánkat illeti, egyáltalán nem mellékes: főleg a szabadalmi bejegyzésének költségei jelentik az akadályt. Seigler Andrástól tudjuk, az innovációs törvény lehetőséget ad majd arra, hogy ezt a költséget le lehessen írni. Emellett mind az uniónak, mind pedig hazánknak számos ponton változtatnia kell K+F politikáján. Egy példa: a korai fázisú magvető tőke – hasonló, de mégsem azonos a kockázati tőkével – jóval nagyobb teret érdemel a jelenleginél.

Magyarországon is alapvető, hogy a megtérülésre ható tényezőket jóval komolyabb mértékben sikerüljön befolyásolni. Ilyen ügynek számít, hogy harmadik országból érkező magasan képzett kutatóknak, szakembereknek egyszerűbbé tegyük mi is a bevándorlást. A pénzügyi – azaz finanszírozási – környezet korszerűsítése mellett a garanciális feltételek is szélesítendők szerte Európában. A K+F-re vonatkozó közbeszerzés-politikának, a szellemi tulajdon védelmének új módszerei szükségesek. Sokat jelenthet, ha a határokon átnyúló régiók versenyképességéért a K+F tevékenységet is intenzívebben fel lehetne használni.
Közös uniós kutatási keretprogrammal – a hetedikkel – 2007-től lehet számolni. Talán a legfontosabb újítása az az Európai Uniónak, hogy a mielőbb felálló Európai Kutatási Tanácsot nem bizottsági tisztviselők uralják majd. Az alapkutatások finanszírozásáért például minden kutatócsoport saját jogán versenyezhet. Lényeges, hogy komplett iparágakat befolyásolni képes új technológiák érdekében platformok alakulnak, melyekhez megteremtődnek a pénzügyi feltételek is. Ebből egyébként nem rekesztik ki az európai bejegyzésű amerikai cégeket sem. Két program gyakorlatilag már folyik is ilyen „összeurópai” környezetben, a védelmi jellegű civil kutatásoknak, illetve az űrkutatásnak teremtette meg a feltételrendszerét teremtette az EU.