Szerepet játszott a 90-es évek elején a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kialakításában, és nagymértékben segítette a hazai területfejlesztés, településtervezés, illetve településrendezés alakulását. 1991-98-ig a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkáraként közreműködött a területfejlesztési, valamint az épített környezetalakítástól és védelemről szóló törvény megalkotásában, az építész és a mérnök kamara, a háttérintézmény kialakításában. Hosszú éveken keresztül ellátta a területfejlesztési PHARE-programok programengedélyező tisztségviselői feladatait.
1998-tól az FVM területfejlesztési helyettes államtitkáraként, az magyar-EU tárgyaló delegáció tagjaként részt vett a csatlakozás előkészítésében, az EU strukturális alapjai fogadásának előkészületeiben, hozzájárult a Területi Információs Rendszer kialakításához, a Balaton törvény és más területrendezési tervek előkészítéséhez.
2002-től a MeH Nemzeti Területfejlesztési Hivatala szakmai elnökhelyetteseként irányította többek között a Regionális Operatív Program kidolgozását. 2004-től 2006-ig a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökeként az EU támogatások koordinálásáért felelt. 2006. júliustól az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium területfejlesztésért és építésügyért felelős szakállamtitkárává nevezték ki.
- Mi lesz az ön által vezetett államtitkárság feladata?
- Ez az államtitkárság sok-sok szakterület közös tető alá hozását jelenti. A tárca kiemelt feladata az önkormányzati szakterület és a területfejlesztés. A kettőt szorosan összekapcsolja a településfejlesztés, ami korábban az önkormányzati államtitkárhoz tartozott. De az építésügy kapcsán egy helyre került a településrendezés is, ami viszont a területfejlesztéssel együtt szabályozott területrendezési feladatokhoz kapcsolódik. Egyfajta habként a tortára a településüzemeltetési feladatok is ide kerültek, ami szintén helyi önkormányzati feladatkör. Mindezeknek megvan a logikája.
Nem elég új kapacitást kínálni, annak fenntartható működéséről is gondoskodni kell: a visszapótlásról, az amortizációról, a működtetési költségekről. Egy felelős gazdálkodónak valamennyi területet együtt kell ellátnia. A területfejlesztés sajátos módon kapcsolódik a többi ágazati fejlesztőmunkához. Vegyük például a turizmust. Egy terület turisztikai aktivitása elsősorban természeti, helyi adottságoktól, infrastrukturális elérhetőségi viszonyoktól, települési hagyományoktól, települési értékektől függ. Másik szálon kapcsolódik a sport, ami az egészségmegőrzéshez is társul. Úgy gondolom, hogy a tárca feladata, hogy ezt a komoly összefüggésrendszert kibontsa.
- Hogyan kapcsolódik össze a Bajnai Gordon vezette Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és a szaktárca munkája? Mennyire léteznek szinergiák, és azokat hogyan lehet kihasználni?
- A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség magába integrál a jelenlegi öt irányító hatóságból négyet; az agrár- és vidékfejlesztési operatív program viszont 2007 után is elkülönül. Minden, ami kohéziós forrásokból lesz megvalósítva, az egyetlen egy csatornán, a Fejlesztési Ügynökségen keresztül érkezik Magyarországra. Ez az ügynökség bonyolítja a programokat és koordinálja az ágazatok fejlesztéseit. A másik oldalon ugyanakkor mi koordináljuk a régiók tervező munkáját. A régiók részt vehetnek a helyzetértékelésben, a koncepcióalakításban, a stratégiakészítésben, a végén pedig az operatív programok készítésében, sőt, a későbbiekben a kétéves akciótervek kidolgozásban is. A Nemzeti Fejlesztési Terv két fontos horizontális célkitűzést emel ki. Az egyik az esélyegyenlőség, a másik a kohézió követelménye. A kohézió a társadalmi különbségek mérséklését, valamint a területi, társadalmi, gazdasági különbségek enyhítését célozza meg. Ezt csupán regionális munkával nem lehet elérni. Olyan tervet kell kialakítani, amely minden egyes célkitűzése, minden egyes programja az ország felzárkóztatását és a területi különbségek kiegyenlítését szolgálja. Hogy ezt lefordítsam, elmondok egy példát.
Ma egy regionális operatív programban jelennek meg a területi kategóriák. Például a hátrányos helyzetű megyékben támogatást kap az egészségügy fejlesztése, az elmaradott térségekben lehet alapfokú oktatási, nevelési létesítményeket megvalósítani, az idegenforgalmi térségekben pedig turisztikai fejlesztéseket. Ha megnézzük, hogyan alakul a regionális operatív program felhasználása, akkor azt látjuk, hogy nagyon jól szolgálja a jó adottságú térségek fejlődését, ugyanakkor az elmaradott térségek felzárkóztatását is. De a gazdasági versenyképességi program már nem ilyen. A támogatások 40 százaléka a fővárosban és Pest megyében, azaz a közép-magyarországi régióban került felhasználásra. Mi az eredménye? Az, hogy növekszik a közép-magyarországi régió, de a szegényebb területeken, ahol gyengébb a gazdaság, kevesebb marad a munkahely, alacsonyabb támogatáshoz jutnak. Tehát nő az egyenlőtlenség. Hogy ezt elkerüljük, nagyon fontos, hogy az ágazati operatív programokban megjelenjenek a területi célok, különösen a felzárkóztatás követelménye. A tárca kialakított egy metódust a támogatások régiók közötti felosztására, hogy legyen egy kívánatos arány, amit figyel az irányító hatóság, amikor a döntéseit hozza. Például, ha Közép-Magyarország elérte a 30 százalékot, vizsgáljuk meg a többi régiót, hogy kaphatnának ők több támogatást.
- Mi áll az ország területfejlesztési stratégiájának a középpontjában?
-Két látszólag egymást kizáró célkitűzés. Az egyik a felzárkóztatás, a hátrányos helyzetű térségek fejlesztése és a területi egyenlőtlenségek mérséklése. A másik pedig a versenyképesség javítása. Forráshoz jut az elmaradott régió, és forráshoz jut a legfejlettebb régió is, de különböző módon. A legfejlettebb térségben már egy hitel-, vagy kamattámogatás is segítség, hiszen itt akár a tőkepiacokról is pénzhez jutnak. Ezzel szemben a hátrányos helyzetű térségben, ahol hihetetlen tőkehiány van, nincsenek a hitel fedezetéül szolgáló vagyontárgyak, ott csak a vissza nem térítendő támogatás lehet segítség. A másik szempontrendszert indokolja, hogy mindeközben szüksége van Magyarországnak arra is, hogy megerősítse pozícióját a világpiacon. Hogy legyen olyan termék, olyan szolgáltatás, ami versenyképes, amikre büszkék lehessünk mint magyar termékekre. Nem a nemzeti büszkeség miatt, hanem azért, hogy legyen munkája a magyar termelőnek, vállalkozónak. Ma nagyon kevés az igazi saját termék. A gazdaságnak szüksége van innovációra, szellemi megújulásra. Ennek érdekében segíteni kell az egyetemek, kutatóintézetek, vállalatok együttműködését, de ezt csak ott lehet megtenni, ahol léteznek ezek az intézmények: a fővárosban, nagy egyetemi központokban. Innovációt támogatni bármennyire is szeretnénk, nem lehet elmaradott térségben, mert nincsenek meg sem a gazdasági, sem a szellemi feltételei. Vagyis egyfelől a csúcsokra koncentrálunk, ezek versenyképességét próbáljuk elősegíteni, másfelől pedig a településhálózat alsó szintjére.#page#
- A parlament leszavazta a közigazgatási reformot. Mennyiben befolyásolja ez a területfejlesztési politika megvalósulását?
- Nagymértékben meghatározza, hiszen a regionális önkormányzatok kötelező feladatai között nagyon hangsúlyos szerepet kapott a regionális gazdaságfejlesztés, a területfejlesztés. A regionális önkormányzat lett volna a régió gazdája: részben működtette volna az uniós és hazai támogatásokat, kidolgozta volna a terveket, jóváhagyta volna a programokat, gyűjtötte volna a projekteket. Mint egy jó gazda, aki hosszú távra látja a forráslehetőségeket, az igényeket, és ennek tükrében mérlegel. A regionális önkormányzat felelős lett volna az egészségügyért, oktatásért, a kultúráért és az idegenforgalomért. Szakértők szerint megyei szinten például nem lehet jó egészségügyi rendszert kialakítani. A kórházi ellátás racionalizálása nem működött, a fölös kapacitások pedig mindig megmaradtak a következő kormány számára feladatként. Most, hogy nem lesz regionális önkormányzat, módosítani kell a területfejlesztési törvényt. Az biztos, hogy a potenciális gazda szerepből csak kevesebb tud megvalósulni, mert nem lehet összegyűjteni a szerteágazó feladatköröket, így a közöttük lévő szinergiák sem erősödnek fel. Maradnak az izolált szakági törvények, de azért amit lehet, ezen keretek között is megpróbáljuk kialakítani. A megyei hatáskörök egy része régiószintre telepíthető. Például a megyei területfejlesztési tanácsok, a megyehatáron túlmenő közös feladatok ellátására létrehozhatnak térségi fejlesztési tanácsokat. Ennek régió szintre telepítésével szeretnénk elkerülni, hogy a megyei fejlesztési tanácsok a régiót kikerülve párhuzamos intézménystruktúrát hozzanak létre.
- Ma viszont a regionális tanácsok nem választott intézmények.
- Igen, de ezekkel a feltételekkel is lehet, sőt, kell működni. Az önálló regionális operatív programok szintén fontossá teszik a területfejlesztési törvény átgondolását. A hat program akkor kap értelmet, ha a lebonyolításban szerepet kapnak a regionális fejlesztési tanácsok, ügynökségek. Ha csak a központi szervezetek kapnak teret a jövő formálásában, az ország nem lesz sikeres.
- Régóta húzódó vita a régiók és megyék szerepének tisztázása. Vajon kellenek-e megyék?
- A megyerendszer olyan gyenge hatáskörökkel rendelkezik, hogy igazán nem áll útjában a regionalizmusnak, de megyei szinten vannak ellenzői a változásnak, hiszen ez koncentrációval jár. Ugyanakkor a regionalizmus azt is jelenti, hogy újabb állami feladatokat lehet delegálni. Idetartozik a regionális gazdaságfejlesztés vagy a gazdaságszervezés. Magyarországon szükség van a régiókra, de nem azért, mert az Európai Unió ezt mondja; azoknak a feltételeknek így is eleget tudunk tenni. Magyarországnak azért van szüksége régiókra, hogy ily módon is elősegítse a társadalmi, gazdasági fejlődést. Szükséges lenne a régió gazdasági szereplői között a hálózati együttműködés kialakulására, az egyes önkormányzatok valamint önkormányzatok és a gazdasági szereplők közötti együttműködésre. A régió egészére kiterjedően kellene gazdaságszervezési feladatoknak megjelenni. Tudományos kutatók azt mondják, hogy újraiparosításra van szükség. Ezt a feladatot a régiókhoz kell telepíteni, nem lehet a megyéknek adni. Túl kicsi egységet jelentenek; gazdaságszervezési szempontból nem lenne optimális.
Igaz Gyenesei István, a szövetség elnöke parlamenti beszédében hangsúlyozta: "Az államigazgatás hatékonyságát csak egyidejű decentralizációval és centralizációval, a funkciók jelentős részének kistérségi és regionális szintre való helyezésével lehet elérni. A régió azonban nem nagyobb méretet jelent, hanem többlethatáskört, amihez elsősorban a minisztérium-dinoszauruszok radikális reformjára van szükség."
Wekler Ferenc, a Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetségének elnöke pedig kifejezetten támogatta a megyék megszüntetését célzó kormányzati törekvést, mert mint elmondta "azoknak nincs funkciójuk, az intézményfenntartáson kívül semmilyen feladatot nem látnak el. A régiók ezzel szemben rendeletalkotási jogot kapnának, adókat vethetnének ki, ennek megfelelően saját vagyonnal rendelkeznének".
A megbeszélésről távol maradt Gémesi György a tervezett változtatásokkal kapcsolatban a Magyar Rádiónak elmondta: "Elsősorban az alulfinanszírozottság miatt jutott a jelenlegi önkormányzati rendszer működőképességének határára. A tervezett közigazgatási reform nem tekinthető csodafegyvernek, mert nincsenek benne pénzügyi tartalékok. A hivatalok, vagy az önkormányzati képviselők számának csökkentése nem oldja meg a financiális gondokat." A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke kiemelte, nem hagyják, hogy csupán azért szüntessenek meg jól működő dolgokat, mert az új változat olcsóbb.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének szentendrei küldöttgyűlésének megnyitóján dr. Zongor Gábor, a TÖOSZ főtitkára a kormányzat önkormányzati reformtörekvéseivel kapcsolatban hangsúlyozta, az átalakítást valóságos decentralizációnak kell kísérnie. A reformok nem szólhatnak csupán a megyei dekoncentrált szervek integrációjáról és regionalizációjáról.
