A Czipin & Proudfoot elkészítette a nemzetközi és ezen belül a magyar gazdaság termelékenységére vonatkozó felmérését is, Nemzetközi Termelékenységi Tanulmány 2001. címmel. A 2700 nagyvállalati vezető megkérdezésével elvégzett felmérés eredményei azt mutatják, hogy a vállalatvezetők drámaian alábecsülik vállalataik termelékenység növekedési lehetőségeit. Ahogy mérséklődik a gazdaság növekedése, egyre alacsonyabbak a termelékenység növekedésével kapcsolatos várakozások. Riasztó adat, hogy a magyar vállalatok 38%-a stagnáló vagy csökkenő termelékenységre számít. A tanulmány célja az, hogy egy olyan időszakban, amikor profit warning profit warningot követ, minél több vállalatvezető figyelmét felhívja arra, hogy milyen nyereség potenciál létezik házon belül.

A Czipin & Proudfoot Consulting Kft., Közép-Európa vezető termelékenységi tanácsadója a Czipin & Partner és a londoni Management Consulting Group Plc. idén májusában végrehajtott fúziójával jött létre. Az osztrák, német és Közép-európai piacon tevékenykedő termelékenységi tanácsadó cég számára ezzel a fúzióval először vált lehetővé egy globális termelékenységi tanulmány elkészítése, valamint hogy az elmúlt évek folyamán összegyűlt szaktudást a nemzetközi porondon érvényesítse. „4 kontinens 9 országának felméréseit elemeztük. mondta Klaus D. Harrer. „Ezen és a jövő héten a világ összes érintett országában bemutatjuk az eredményeket.” – tette hozza a szakember.

A „nemzetközi termelékenységi tanulmány“ alapja két, jól bevált felmérés: egyrészt egyedi tanulmányok elemzése, amely tanulmányokat a Czipin & Proudfoot az adott ország, így Magyarország nagyvállalatainál is végzett. A termelékenységi szakértők Ausztriában, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Magyarországon összesen több mint 1 500 egyedi tanulmányt végeztek.
Másrészt azok, a vállalatoknál a termelékenység növelése témában végzett reprezentatív vizsgálatok, amelyeket a Czipin & Proudfoot 9 országban, összesen 2 700 vállalatvezetői interjú elvégzésével készített (Ausztria, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Magyarország, Egyesült Államok, Japán, Dél-Afrika és Ausztrália – országonként 300-300 interjú).
A vállalatok globális termelékenység-kiesése a munkaidő 43 százaléka. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált országokban a munkanapok 43 százaléka kárba vész. Ez 225 munkanappal számolva évente és dolgozónként 96 munkanap. Magyarországon ez az arány 47%, ami évente 106 elvesztegetett munkanappal egyenértékű.

A Czipin & Proudfoot kutatásai szerint a termelékenység-fejlesztés első számú akadálya a nem megfelelő tervezés és irányítás, amely 40%-kal, azaz éves szinten több mint 42 munkanappal csökkenti a hasznos munkaidőt. A vezetés és felügyeleti problémák 21%-nyi, azaz mintegy 22 munkanap veszteséget jelentenek.
„A szervezeti gyengeségek megszüntetése, illetve minimalizálása komoly termelékenységi potenciálokat nyit meg a vállalatok számára” – hangsúlyozta Klaus D. Harrer, a Czipin & Proudfoot Consulting ügyvezető igazgatója. „A magyarországi termelékenységi veszteségek több, mint 60%-a erről a területről származik. „A megfelelő vezetési-, szervezési- és ellenőrzési intezkedesek és az ezek kialakítását célzó pro-aktív vezetői magatartás nagyrészt hiányzik a magyar gazdaságban. Ezek a problémák a világ más gazdaságaiban is megtalálhatók. Ez azonban természetesen nem mentesít a probléma megoldása alól.” – tette hozzá.
A nem megfelelő munkamorál 14%-ban, azaz 15 nap veszteséggel befolyásolja negatívan a termelékenységet, míg a hiányos kommunikáció 11%, tehát 11,6 napnak megfelelő, az IT problémák ugyancsak 11%-nyi, a nem megfelelő képesítések pedig 3,2 nappal, azaz 3%-ban felelősek a hatékonyságveszteségért.

A termelékenység-növekedés 2000. és 2001. évi összehasonlításából – amint az a vállalatvezetők kérdőíves megkérdezéséből is kiderul, visszaesés mutatkozik a termelékenység növekedésére vonatkozó várakozásokban. Különösen figyelemre méltók az alábbi következtetések:

1. A termelékenység növekedési üteme 2001-ben az EU országaiban átlagosan a felére csökken.
2. A termelékenység növekedésének súlyozott átlagos várakozása Magyarországon a 2000. évi 4,8%-ról 3,2%-ra esik vissza.
3. Az egyetlen ország, ahol a termelékenység növekedési üteme pozitív a várakozások szerint, Ausztrália.
4. A vezető gazdaságok, mint Németország, Japán, Franciaország esetében a termelékenység növekedési ütemére vonatkozó várakozások 1% körüli értékre konvergálnak.

Annak ellenére, hogy a magyar top-vállalatvezetők a termelékenység növekedésére vonatkozó várakozásaikkal (14,1%) a lista élén állnak, nem szabad elfelejteni, hogy a növekvő termelékenységet váró vállalatok száma összességében csökkent - 62% -, amely 1999 óta a legalacsonyabb arányt jelenti. A két évvel ezelőtti 10%-ról 6%-ra csökkent átlagosan a cégek átlagos termelékenység növekedési elvárása. Ezzel párhuzamosan nő azon vállalatok aránya, amelyek stagnáló vagy csökkenő termelékenység növekedésre számítanak. Ez az arány egy éven belül 31%-rol 38%-ra nőtt. Ezek a vállalatok átlagosan 10,8%-os termelékenység csökkenésre számítanak, amely drámainak mondható. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatok növekvő bérekkel kell, hogy számoljanak. Mindez pedig azt jelenti, hogy a termelékenységüket növelni képes és az arra nem képes vállalatok közti szakadék folyamatosan nő és nőni fog. Ez a szakadék, amely jelenleg 17 százalékpont, együtt azokkal a kedvezőtlen tendenciákkal, amelyekkel a magyar vállalatok szembesülnek (minimálbér emelkedés, csúszó leértékelés vége, a jelenlegi világszintű recesszió, a forint erősödése, elmaradó exporttámogatások), előbb vagy utóbb szignifikáns hatással lesz a nemzetgazdaságra: A magyar vállalatvezetők által 2001-ben mindössze 3,2 százalékban meghatározott várható súlyozott termelékenység-növekedést Harrer „ijesztő bátortalanságnak“ nevezi. „Magyarországon a munkaidő 47 százalékát, a 225 munkanapból 106-ot még mindig improduktív módon töltik el. Ezt munkánk során nap mint nap érezzük. Ha a munkaidő reálisnak mondható 85 százalékos kihasználtságával számolunk, akkor a magyarországi vállalatokban 38 százalékpontos termelékenység-növelési potenciál rejlik.”
Még a legambiciózusabb magyar vállalatok is, amelyek 14,1%-os termelékenység növekedést terveznek, amely a nemzetközi mezőnyben vezető pozíciót biztosít, alábecsülik a lehetőségeiket. Harrer szerint következetesen ki kell használni a meglevő, vállalaton belüli potenciált. „A jövőben már nem a nagy hal eszi meg a kis halat, hanem a gyors a lassút. A legfontosabb tehát az, hogy a vállalat minden tagja egyaránt fontosnak tekintse a termelékenység növelését. A termelékenység nem olyan kérdés, amelyet a top menedzsment egyedül tud megoldani, hanem szoros együttműködésre van szükség a vállalat minden szintjén.”

Mindezek alapján Czipin & Proudfoot szerint a termelékenység növelésének sikertényezői a következők:
1. a vállalatok egyéni adottságainak és az abból következő lehetőségek részletes feltérképezése
2. világos és mérhető célok meghatározása rövid távon
3. olyan vállalati kultúra megteremtése, amelyben a jövőbeli eredmények nagyobb súllyal bírnak, mint a múltbeli eredmények
4. a munkatársak aktív bevonása a folyamatokba
5. nyitott és kétirányú kommunikáció
6. bátorság a kellemetlen döntések meghozatalához és véghezviteléhez
7. kritikatűrő képesség
8. a menedzsment nyitottsága a konstruktív kritikára
9. a siker akarása és megosztása: a menedzsment azonosulása a célokkal. A sikerhez való egyéni hozzájárulások elismerése és értékelése
10. őszinteség, amely nem annak a kérdése, „ki milyen hibákat követett el a múltban”, hanem hogy ki hogyan képes hozzájárulni a jövőhöz