A 4cast nevű citybeli pénzügyi-gazdasági kutatóközpont - amely rendszeresen közöl árfolyam- és makroelemzéseket Magyarországról és a térségbeli gazdaságokról - a közép-európai árfolyam-megugrásokról szóló, csütörtöki tanulmányában azt írta: a térségben, Magyarország "feltűnő kivételével", robusztus a reálgazdasági teljesítmény, ez azonban önmagában nem magyarázhatja a "masszív" felértékelődéseket.
Ilyen mértékű árfolyam-emelkedéseket még a 2004-2006-os időszakban sem lehetett látni, pedig akkor bőséges volt a likviditás, és a helyi, valamint a globális kilátások egyértelműen rózsásabbak voltak, mint most, áll a 4cast csütörtöki elemzésében.
Vonzó célpontok
A ház szerint azok a hagyományos változók, amelyek magyarázhatnának egy erős felértékelődést, most nem szolgáltatnak kellően meggyőző okot a jelenségre: a kötvénypiacok gyengén teljesítenek, a részvénypiacok meredeken estek, és térségi szinten nincs olyan mértékű folyómérleg-javulás, amely ilyen ütemű felértékelődést indokolhatna. A devizaalapú hitelezés egyre fontosabb tényező, de ez is csak egy kissé erősebb árfolyamot indokolna, rövid távú meredek erősödést nem.
Azonban a feltörekvő térséggel kapcsolatos "leválási elméletek" - vagyis az a teória, hogy a felzárkózó gazdaságokat ezúttal már nem húzza vissza a fejlett ipari térség lassulása -, továbbá az elmúlt években már észlelt valuta-felértékelődési folyamat, valamint a jegybankok azon vágya, hogy a hazai fizetőeszköz erősítésével védjék ki az inflációs kiugrásokat, vonzó befektetési célponttá teszik a közép-európai négyek valutáit. (Legalább is januárig: akkor ugyanis a szlovákok euróra váltanak.)
Egyre forróbb
Mindezek révén adva van egy természetes felértékelődési folyamat, amit a külföldről ékező "forró pénzek könnyedén felfújhatnak", és a 4cast londoni elemzői szerint gyanítható, hogy ezek a tőkék alaposan ki is vették a részüket a folyamatból. A befektetők hozamelőnyjátékot űznek ezekkel a valutákkal, gondolva az euróövezeti csatlakozás szükségszerűségére is: ez utóbbi mindenképp felértékeli ezeket a valutákat hosszabb távon, emiatt többé-kevésbé "biztos menedéknek" tűnnek a mostani, igen bizonytalan nemzetközi tőke- és pénzpiaci helyzetben.
Szó elszáll
A jegybankok próbálják szóbeli intervencióval "lebeszélni" az erősödés ütemét, de ez süket fülekre lel. Simor András MNB-elnök "első, enyhe figyelmeztetése" a túlzott forint-volatilitásról "piaci szempontból nem számított eseménynek ... amíg a piac tudja, hogy a pénzügypolitikának erős árfolyamra van szüksége, könnyedén nyomulhat egyetlen irányba", áll az elemzésben.
A 4cast szerint a térségi exportőrök sincsenek olyan mértékben kiszolgáltatva a jelenségnek, ahogy azt többen gondolnák. A térségbeli négyek gazdasága - még a legnagyobb Lengyelországé is - kicsi és nyitott, és a fő exportőrök, amelyek egyben a gazdaságok legnagyobb hajtóerejét is adják, nagy multinacionális cégek.
Ezeknek a vállalatoknak a termelésében rendkívül magas - a 4cast londoni szakértőinek becslése szerint 70-90 százalék közötti - az importhányad, így egy 20 százalékos valuta-felértékelődés is mindössze 2-6 százalékkal növeli költségeiket, a termelékenység-javulás üteme pedig elég nagy ahhoz, hogy ezt a nyomást elviseljék.
A nagyvállalatok emellett fedezeti ügyletekkel tudják ellentételezni helyi árfolyam-kiszolgáltatottságukat, és sokan közülük egyébként is euróban vezetik számláikat, vagyis árfolyam-érzékenységük általánosságban is kisebb, áll az elemzésben.
Nem káros?
Más londoni elemzők is úgy vélik, hogy a forint ereje nem feltétlenül okoz károkat a magyar gazdaságnak: a Goldman Sachs globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének minapi elemzése szerint fontos tényező, hogy a termelékenység-javulás üteme összességében eddig kiegyenlítette a legutóbbi forinterősödés hatását: az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség a feldolgozó ágazatban, euróban mérve, a legutóbbi árfolyamokon számolva stagnált az elmúlt 12 hónapban. (A szállodaipar ettől függetlenül kezdi rosszul érezni magát...)
A ház londoni elemzői szerint a forint még jelentősen el is maradt a térségre általánosan jellemző felértékelődési folyamattól, és továbbra is olcsó a környékbeli valutákhoz képest. A GS számítása szerint ahhoz, hogy a forint behozza e térségi lemaradását, 220 környékére, vagyis a cég által éves távlatban várt 225-ös euróárfolyamnál is erősebbre kellene drágulnia.
A Financial Times múlt hétvégi kiadásának elemzése szerint mindazonáltal a "tőkehiányos" magyar vállalatok küszködve igyekeznek szert tenni arra a termelékenységre, amelyre a rekordszintre erősödött forint ellensúlyozásához lenne szükségük.
