A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara munkajogi előadására amelyre számos magyar vállalat személyzeti felelősét vagy HR-menedzserét hívta meg. Az előadás központi témája a Munka Törvénye és annak 2006-os változása volt.
Az életbelépett törvénymódosítások közül az egyik legfontosabb, a külföldiek magyarországi munkavállalása kapcsán született meg. Csatári Mihályné, a Közép-Magyarországi Munkaügyi Felügyelőség osztályvezetője többek között erről számolt be a hallgatóságnak.
A Munkaügyi Felügyelőség főmunkatársa elmondta, hogy a törvénymódosításnál, a jogalkotó ezúttal nemzetközi magánjogi előírásokat vett alapul. A cél egy olyan törvényi paragrafus megalkotása volt, amely nem érinti hátrányosan sem a gazdaságilag fejlettebb országokból idetelepülő munkavállalókat, sem az elmaradottabb országokból érkező munkaerőt.
Törvény a nemzetközi munkaáramlásért
A leglátványosabb változás a rövid ideig Magyarországon dolgozó külföldi állampolgárokat érinti: az ő esetükben, 2006. január 1-től, az uniós irányadásoknak megfelelően, lehetőség nyílik arra, hogy magyar munkaadó és külföldi munkavállaló megállapodást kössenek arról, hogy melyikük nemzeti jogát veszik figyelembe a munkaszerződés rögzítésekor.
Ehhez azonban hozzátartozik egy feltétel, amely korlátozza a munkaadót, de ugyanakkor előnyös az alkalmazottra nézve: a törvény meghatározza, hogy még ha a külföldi munkavállaló által választott nemzeti jog szerint is járnak el a felek, a dolgozót nem érheti hátrányos megkülönböztetés a magyar kollegáival szemben az esetlegesen számára megállapított minimálbér és maximális munkaidő kapcsán. A törvény arról is rendelkezik, hogy amennyiben a külföldi munkavállaló által választott saját nemzeti törvényben az említett alapkritériumok kedvezőbbek a magyar munkajog peremfeltételeinél, abban az esetben szintén az előnyösebb feltételek vonatkoznak rá. Ha a realitásokból indulunk ki, az új törvényi előírások előnyösek például a román időszakos munkavállalók számára, hiszen a hazai foglalkoztatási keretek jobbak azoknál, amit otthon megszokhattak. Más a helyzet azonban az olyan fejlettebb országokból érkező alkalmazottaknál, mint például Franciaország, ahol 35 órás munkahét van érvényben, vagy Németország, ahol a minimálbér többszöröse a mienknek.
#page#
A jogalkotók bíztak abban, hogy a fenti módosítások elősegítik, a több mint 80 ezer magyarországi nyitott munkapozíció betöltését, amelyekre itthon lehetetlen szakembert találni, azonban csak hónapokon, éveken belül derülhet ki, hogy az eredmények őket igazolják-e.
Ha jön a felügyelő
Csatári Mihályné előadásán elmondta, hogy átalakultak a külföldiek foglalkoztatásának ellenőrzésére vonatkozó szabályok is. Amennyiben a munkaügyi felügyelő azt állapítja meg, hogy a foglalkoztató munkavállalási engedély nélkül alkalmaz külföldi munkavállalókat, a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészébe kell büntetést befizetnie, mégpedig annyiszor, ahány engedély nélküli alkalmazottja van. Aki első ízben alkalmaz engedély nélkül, annak a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér négyszeresét, de legalább a minimálbér nyolcszorosát kell befizetnie, míg ismételt jogsértőnek a munkabér nyolcszorosát, de legalább a minimálbér tizenötszörösét kell fizetnie munkavállalónként. A jelenlegi minimálbérrel számolva a kiszabható bírság összege minimum félmillió forint, ismételt törvényszegés esetén, pedig minimum 937.500 forint.
Amennyiben a munkáltató magánszemély, első alkalommal, illetve egyetlen jogellenes munkaviszony esetén a minimálbér kétszeresét, ismételt engedély nélküli foglalkoztatásnál pedig annak négyszeresét köteles megfizetni. A magánszemélyek esetében a vizsgálatok ritkábbak, azonban akad példa arra, hogy egy szomszéd feljelent egy másikat a Munkafelügyeleten, azért mert az vélhetően feketén fizet külföldi kertészének, bébiszitterének.
Hányan lehetnek?
A külföldi munkavállalók száma nehezen meghatározható hazánkban, hiszen nem feltétlenül kötelező őket beregisztrálni az EMMÁ-ba (Egységes Magyar Munkavállalói Adatbázis), és nincsenek pontos számadatok a feketén alkalmazottakról. Általánosságban elmondható azonban, hogy Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából érkezik a legtöbb munkavállaló, és közülük is a szlovákok regisztráltatták magukat legtöbben a Foglalkoztatáspolitikai Hivatalnál.
Ugyan a regisztrált szlovák munkavállalók száma alig több 15.000 főnél, a révkomáromi Selye Egyetem és a P & Bert Tanácsadó Kft. közelmúltban publikált felmérése szerint létszámuk meghaladja a 30 ezret. A két adat közötti különbség csak a munkaadó hanyagságával magyarázható, hiszen csak úgy, mint az angolok, vagy az írek esetében, a szlovák munkavállalók külön engedély nélkül dolgozhatnak hazánkban. Munkavállalásukat legkésőbb az első munkanapon be kellene jelentenie a foglalkoztatónak az illetékes munkaügyi központban. Mivel azonban a bejelentés elmulasztása semmilyen szankciót nem von maga után, így a cégek legtöbbször elfelejtkeznek e kötelezettségükről.
Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára egy korábbi nyilatkozatában a szlovák munkavállalókról elmondta, hogy a létszámuk nem jelent problémát a magyar munkapiacon. Megfogalmazása szerint "inkább az a gond, hogy ezen dolgozókat bizonyos esetekben nem a magyar munkaerő pótlására, hanem a magyar munkaerő helyett alkalmazzák. Persze zömében foglalkoztatásuk oka, hogy a pozíció betöltésére nem találtak az elvárásoknak megfelelő magyar munkavállalót, mégis előfordul, hogy azért döntenek mellettük, mert a szlovák dolgozókat a hazaiak által kért bérnél kevesebbért is alkalmazhatják".
