Miközben Újdelhi vonakodik új megrendeléseket leadni orosz fegyverekre, már annyi nyersolajat vásárol fel, mint Kína, két év alatt pedig az alacsonyabb beszerzési áron akkora nyereséget realizált, mint Moldova egyéves GDP-je. A független indiai külpolitika egészen a közelmúltig elkötelezetten palesztinbarát volt, azonban ma már fegyverutánpótlást szállít a Gázában harcoló izraeli alakulatoknak, ráadásul még a belpolitikában is hivatkozási pont lett a zsidó állam. Miközben Izrael egyre fontosabb szereplője az indiai hadsereg modernizálásának, Újdelhi számos okból kifolyólag tesz gesztusokat a palesztinok felé is. Hogyan szűkül be India mozgástere azáltal, hogy az ellenlábasai az USA-vezette világrend elleni blokkban csoportosulnak? Mik Újdelhi érdekei, illetve lehetőségei egy ilyen helyzetben? Az indiai diplomácia lendületesen igyekszik kihozni a legtöbbet a helyzetből azáltal, hogy semleges hatalomként aktívan jár közben a világbéke érdekében, eközben pragmatikusan maximalizálja a saját hasznát is.

Kinzhal helyett Barak

Nagyrészt a szomszédos országokkal történő ellenségeskedés miatt a Földön a negyedik legmagasabb katonai büdzsével rendelkezik India, ami 83,6 milliárd USD-t tesz ki. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy India hadi kiadásai a GDP százalékában az országok zömével ellentétben nem nőttek 2014 és 2023 között, hanem 2,5 százalékról 2,4 százalékra mérséklődtek. Ugyan továbbra is a katonai kiadások adják a központi költségvetés legnagyobb tételét – több, mint az egészségügy, oktatás, lakhatás, vidékfejlesztés, mezőgazdasági támogatás együttvéve –, azonban a személyi állomány kifizetései és nyugdíjai elvonják a forrásokat a tárgyi eszközök korszerűsítéséről. Ugyan a keret 30 százalékát tudják csak felszerelésre költeni, illetve a saját termelés is dinamikusan gyarapodik, de így is India a világ legnagyobb fegyverimportőre 9,8 százalékos részesedéssel. Az 1960-as évekbeli szovjet dominancia az 2019 és 2023 közötti időszakra Oroszországot illetően 36 százalékra zsugorodott. Ezzel még mindig Oroszország volt a legfontosabb beszállító, de súlyvesztése gyorsuló tendenciát mutat mostanában. Ennek oka összetett. Egyrészt az orosz védelmi ipar technológiai színvonala számos területen lemaradt a nyugatitól, ezt pedig az ukrajnai kudarcok alátámasztani látszanak, ami az orosz fegyverek iránti bizalmat csökkenti a nemzetközi piacokon. Másrészt az orosz beszállítók az ukrajnai háború miatti belső igény folytán egyre kevésbé tudják teljesíteni a vállalásaikat, továbbá az indiaiak nem szeretnék megsérteni a nyugati szankciókat – legalábbis a fegyverzet terén. A hidegháború lezárultával India már könnyebben hozzá tud férni a nyugati fegyverekhez, az USA Kína miatt ebben egyre nyitottabb is. A meglévő orosz berendezésekbe még vesznek alkatrészeket, de nagy megrendeléseket már nem terveznek Moszkvának leadni a belátható jövőben. Például már a háború előtt is voltak az indiaiaknak kifogásai a MIG-29K vadászrepülőkkel kapcsolatban, így a mostani tender során, amely 100 új, többcélú harci repülőgép beszerzéséről szól, fel sem merült orosz gyártó; nemrég például inkább Franciaországból vettek 26 Rafale gépet. A diverzifikáció felé tett indiai erőfeszítések érezhetőek, ugyanis a fegyverimport terén Franciaország 33 százalékra jött fel, 13 százalékát adja az USA, de 9 százalékkal már a negyedik Izrael. A zsidó állam legfontosabb vásárlója India, az export 37 százalékával.

Az izraeli szál

Az ország Izraellel kapcsolatos viszonya kiválóan szemlélteti India külpolitikájának a bonyolultságát és a dilemmáit. Annak idején India Izrael állam létrehozása ellen szavazott az ENSZ-ben, és kezdetben egyértelműen Palesztina függetlenségét támogatta. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az indiai és a palesztin közös érdek nem kizárólag a brit gyarmati uralom elleni szabadságharc volt, hiszen a Szentföldön maradt és a 19. század végétől alijázó zsidók is már évtizedek óta folytattak ilyen küzdelmet a törökök, majd az angolok ellen. Gandhi szerint „Palesztina ugyanolyan értelemben tartozik az arabokhoz, mint ahogy Anglia az angoloké”. Dzsaváharlál Nehru korábbi indiai miniszterelnök azt mondta, hogy „Palesztina alapvetően arab ország, és annak is kell maradnia”, továbbá „a zsidók szülőföldhöz való joga nem mehet a palesztinai arab lakosság hazájának rovására.” A jom kippuri háborúban az indiai külügyminiszter a zsidó államot tette felelőssé a konfliktus előidézéséért és India lett az első nem arab ország, amely kiterjesztette a hivatalos diplomáciai akkreditációját a Jasszer Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezetre 1975-ben, továbbá megszavazta az ENSZ 3379-es határozatát, amely a cionizmust a rasszizmussal tette egyenlővé, illetve még a Camp David-i egyezményt is elutasították 1978-ban (miközben azt még a palesztin vezetők is aláírták). Még jóval az entebbei túszdráma után is India következetesen folytatta palesztinbarát politikáját, azonban idővel rá kellett ébrednie, hogy a terrorakciók és az intifádák szörnyűségei fölötti szemlehunyásai nem tüntetik fel jó színben a nemzetközi közösség előtt, ráadásul azokért nem kap semmilyen kompenzációt sem az arab országoktól – pedig arra nagy szüksége lett volna Pakisztán ellen Kasmírban. India sokkal megbízhatóbb partnerre talált a zsidó államban, így a szükség óráiban Izraelhez fordult segítségért, először a Kínával vívott 1962-es háború alatt – bár ezt ekkor az indiai fél még nem akarta nyíltan felvállalni az arabokkal való kapcsolatok miatt, végül ebből nem engedett az izraeli fél -, majd a Pakisztánnal vívott második háború során 1971-ben. Golda Meir, az akkori izraeli miniszterelnök titokban küldött tanácsadókat, lőszert, korszerűnek számító tüzérségi eszközöket és hírszerzési információkat is adott át Indiának. A harmadik, Dzsammu és Kasmír régiójában kitört 1999-es háborúban Izrael pedig azon kevés országok közé tartozott, amely kulcsfontosságú hadianyagot, még modern precíziós fegyvereket is szállított Indiának. A gyümölcsöző fegyverüzletek és az elmaradó viszonzások mellett a geopolitikai helyzet megváltozása is megolajozta a diplomáciai kapcsolatok enyhülését. A Szovjetunió összeomlásával az indiai vezetők úgy látták, hogy „Tel-Avivban nyílik meg Washington kapuja”, ezért hivatalos kapcsolatot létesítettek a zsidó állammal.

Csakhogy Kína felemelkedése még tovább alakította a nemzetközi viszonyokat. Felmerült az a stratégiai gondolat, hogy az USA és a szövetségesei adott esetben lezárhatják a Malakka-szorost, megfojtva ezzel a kelet-ázsiai szuperhatalom gazdaságát. Így került Peking geostratégiai fókuszába Pakisztán, mert azon keresztül szeretne létrehozni egy, a szorost kikerülő alternatív szállítási útvonalat. Ez éppen egy hatalmi vákuum idejére esett, hiszen az afganisztáni hadműveletek befejeződése után már nem volt olyan fontos az ország Washington számára. Mivel Pakisztán sosem tartozott a legmegbízhatóbb amerikai szövetségesek közé, ezért a nagyméretű kínai befektetések hamar meggyőzték Iszlámábádot, amely ezáltal erőteljes védelmet lát Pekingben Újdelhivel szemben. A kínai fegyverexport 61 százaléka irányul a muszlim országba, igen kiterjedt a katonai együttműködésük például a műholdak és a rakétarendszerek terén, ezzel tulajdonképpen a logisztikai befektetéseiket védik. Pakisztán csatlakozása az USA-vezette világrendet kikezdő tömbhöz kényszerhelyzetbe hozza Indiát, amely így mozgásterének szűkülésével már nem tudja magát olyan, még az USA-tól is független pólusként pozicionálni, ahogy azt Újdelhi szeretné. Sőt, a tengelyt részben maga India erősíti az orosz olaj vásárlásával, ami óriási segítség a Kremlnek az ukrajnai háború pénzügyi hátterének biztosításában, habár ez azt is jelenti, hogy nem minden finanszírozás érkezik Pekingből, ami jó Putyinnak. Az Oroszországot és Észak-Koreát is magába foglaló tömb része még a régóta szankcionált és Izrael nemezisének számító Irán is. A perzsa állam számára kulcsfontosságú bevételi forrást biztosít Kína azzal, hogy megvásárolja az olaját, amiből Teherán az utóbbi években komoly proxyhálózatot épített ki Izrael köré, nem kevés vesződséget (Gáza, Libanon, Szíria, Jemen, Irak stb.) okozva a zsidó államnak. A kör bezárult, az oldalak kikristályosodóban, éppen ezért veszélyes egy világháború szempontjából a mostani geopolitikai helyzet. Tehát nem áll szemben Izrael érdekeivel, hogy fokozza a haditechnikai együttműködését Indiával.

A mindenkori vezetés Modi óta vállalja fel nyíltan a szimpátiáját Izrael államával, habár olykor a palesztinok számára is kénytelen gesztusokat tenni, hiszen Indiában hozzávetőlegesen 197 millió muszlim is él, ez a teljes lakosság 14,2 százaléka. Összehasonlításképpen, 1950-ben még csak 35 millióan voltak 304 millió hinduval szemben. Részarányuk növekedését nem nézi jó szemmel a Bharátija Dzsanátá párt, politikusaik „a demográfiai helyzet megváltoztatásával” vádolja a muszlimokat, továbbá olyan nyilatkozatokat is tesznek, hogy „nem lesz országa a hinduknak”, ezért indokoltnak tartanak bizonyos diszkriminatív intézkedéseket. Modi volt az, aki először járt indiai államfőként Izraelben, de a következő évben, 2018-ban Ramallah-ba is ellátogatott. Modi határozottan elítélte a Hamász 2023. októberi támadását és Izrael mellé állt a konfliktusban, illetve folytatta fegyverkereskedelmét a zsidó állammal, továbbá még a biztonsági helyzet miatt kieső palesztin és thai munkaerő pótlására is kötöttek államközi szerződést, így az indiai vendégmunkások jelenlegi 18 ezres száma hamarosan megsokszorozódhat Izraelben. Mindemellett Modi Gáza bombázásának beszüntetésére kérte az izraeli vezetést, továbbá humanitárius segélyt is küldött a térségbe. Sőt, India megszavazta (Magyarországgal szemben) a 2023. november 9-ei ENSZ-határozatot, amelyik elítéli az izraeli telepeket palesztin területeken és hosszú távon egy kétállami megoldást lát jónak. Ha nem szavaz másik 144 állammal együtt, akkor India hogyan lenne hiteles vezetője a Globális Délnek? Eközben 2024 májusában a spanyol partoknál indiai rakétákkal és lőszerekkel megrakott hajót fogtak el a hatóságok, ami Asdód kikötőjébe tartott… Fontos kiemelni, hogy a modern fegyverek Izraelből történő beszerzésével nem az USA kikerülése a cél, hiszen azok nagyrészt az amerikai eszközök továbbfejlesztett verziói, így Washingtonnak van beleszólása abba, hogy a zsidó állam kinek értékesíti azokat tovább.

A hadiipari tranzakciók és a geostratégia mellett létrejött egy különös ideológiai kapocs is. A hindutva alapján az indiai vezetés nemcsak India ősiségét és nagyságát hirdeti, hanem ezen felül célul tűzte ki a hinduk kizárólagos jelenlétét az országban. Ennek nemzetközi példája lett a cionizmus, a mintaállama pedig Izrael. Mindkét ideológia saját népének felsőbbrendűségét és egy külön haza szükségességét hangoztatja. Tulajdonképpen az izraeliek a muszlim arabokkal szembeni véget nem érő és időnként eszkalálódó konfliktusában párhuzamokat igyekszik keresni a hindu elit és azt egy üggyé egybemosni. A szélsőségesebb politikusok afféle apartheid állam létrehozását tartják kívánatosnak, ami kiszorítja Indiából a muszlimokat. Ez jól jön, amikor a magas munkanélküliséggel küszködő fiatalok frusztrációját kell elterelni.

Extraprofit az olajközvetítő jutalékán

Feltörekvő gazdaságként Indiának egyre több nyersolajra van szüksége, tavaly a világ harmadik legnagyobb fogyasztója volt, és mivel a szükségleteinek csak 12,2 százalékát képes fedezni hazai forrásból, ezért harmadik legnagyobb importőre is. A 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború miatt a Nyugat büntetőintézkedések garmadáját foganatosította Oroszország ellen, többek között az olajra a G7 árplafont, az Európai Unió pedig embargót vezetett be. Csakhogy az igény lényegében stagnál, ekkora kieső volument pedig nem tud az EU pótolni alternatív beszerzési forrásokból. Kínálati oldalról sem megoldható a gyors leépítés, ugyanis Oroszország bevételeinek jelentős része származik nyersanyagokból, erre pedig háborús helyzetben még inkább szüksége van a költségvetésnek. Oroszország így kénytelen legfőbb piacainak kiesésével jelentős árengedményt nyújtani a közvetítőknek. Ezt a szerepet India készségesen be is töltötte. Az orosz támadás hónapjában Újdelhi még semennyi orosz olajat sem importált, azonban 2022 júniusára 1,12 millió, 2023 áprilisára pedig már napi 2,3 millió hordóra nőtt a behozatal. 2022 decembere és 2024 júniusa között az exportra kerülő orosz nyersolaj 47 százalékát a világ műhelye, Kína vásárolta meg, de második helyre került 35 százalékkal India, 2024 júliusában pedig a havi volument tekintve be is érte a kelet-ázsiai szuperhatalmat. Eközben 2022 januárjában az Indiából Európába exportált finomított olaj naponta 35 ezer hordó volt, 2023 áprilisára ez 365 ezerre nőtt, ami már meghaladta a Szaúd-Arábiából származó 345 ezret. Tehát közvetítőkön keresztül, de ugyanúgy eljut az orosz olaj az európai fogyasztókhoz. Ezen az üzleten hatalmas nyereséget realizált India. A márciusban záródó, utolsó két (2022-2023, ill. 2023-2024) pénzügyi évben India a kőolajtermékeken hozzávetőlegesen 13 milliárd dollárt takarított meg. Ez az összeg Moldova vagy Mauritius egyéves GDP-jének felel meg.

Újdelhi az importált olaj tekintélyes részét finomítás után, immáron indiai üzemanyagként eladja az Oroszországra szankciókat kivető országoknak, a maradék pedig hajtja a gazdaságát. Csakhogy Oroszország kínálata meghaladja India, egyébként világszinten élvonalbeli feldolgozói kapacitásait, ezért tulajdonképpen fizikai korlátai vannak annak, hogy India maximálisan kihasználhassa a lehetőséget. Mivel a drámaian növekvő energiaigényük kielégítésére a megújuló energiaforrásokra és a szénerőművekre koncentrál évek óta az ország, ezért a fejlesztések elmaradása miatt stagnál az olajégetésű erőművek és a finomítók kapacitása is. Ezen a trenden nem segített a Covid-járvány sem, ugyanis akkor a kihasználtság ideiglenesen 70 százalék alá is csökkent. Az ország tárolói kapacitása a nemzeti szükségletet 10 napig sem képes fedezni, ez a mutató Kínában 50 nap. Tehát India nem tud szignifikánsan több nyersolajat importálni, de azt igyekszik olcsóbb helyekről megtenni. Mivel Oroszország bankjait lekapcsolták az USD-alapú elszámolással működő SWIFT-rendszerről, továbbá az olajat Újdelhinek értékesítő országok nettó exportőrök Indiával szemben, azaz a fölös rúpiával nem tud mit kezdeni egyik sem, ezért a szállítások jelentős részét az Egyesült Arab Emírségek dirhamjával, rubellel és kínai jüannal (RMB) ellentételezik. Ez egy újabb, de volumenében és tartósságában elégtelen lépés a „petrodollár” elhagyására. Mindenesetre India 2023-ban már 18 országgal kereskedett rúpiával.

Az indiai diplomácia monszun alatt sem pihen

Mindezek fényében érdemes elemeznünk az indiai diplomácia nyári tevékenységét. Furcsa időzítés, hogy az ukrajnai háborúban a közvetítő és békéltető szerepét pont akkor veszi fel Narendra Modi és látogat Oroszországba, majd Ausztriába, amikor azt az EU Tanácsának soros elnökségét betöltő Magyarország miniszterelnöke is teszi. India számára Oroszország a fegyverek mellett a nyersanyagok miatt is fontos, hiszen a nyugati szankcióknak köszönhetően a dél-ázsiai ország olcsón jut ezekhez hozzá, sőt, azt magas haszonnal tovább értékesíti a szankciókat kivető országoknak. Az indiai miniszterelnök minden bizonnyal rövid háborúra számított, és annak elhúzódása már kellemetlen a számára. Az erősödő nyugati kritikák és az inflációs nyomás mellett mégis a legveszélyesebb számára az, hogy ezzel Kína még közelebb vonta magához Oroszországot, ráadásul utóbbi alárendelti szerepe ebben a viszonyban egyre evidensebb a függőségek fokozódásával (pont ezen igyekezett enyhíteni Putyin a néhány hónappal ezelőtti látogatásával Észak-Koreában). Az indiai miniszterelnök júliusi moszkvai vizitjén szóvá tette a kijevi gyermekkórház elleni támadást is, amire Putyin zavarodottságában elnevette magát. Modi számára rendkívül fontos Oroszország semlegességének elérése egy fegyveres konfliktus esetén Kínával, továbbá a fegyverzetek beszerzése terén is új lendületet kell adni az el-elakadó teljesítéseknek. Ezek közül a legfontosabbak az S-400-as légvédelmi elhárítórendszerek leszállítása és a Szuhoj vadászgépek élettartamának meghosszabbítása. Putyin számára is hasznos volt a találkozó, ugyanis így tud enyhíteni országa Kínának való kiszolgáltatottságán.

A Nyugattal való kapcsolatok megőrzésének szándékával Modi útja közvetlenül Oroszországból Ausztriába vezetett, nem véletlenül. Az alpesi ország némileg különös geopolitikai helyzete magyarázza a látogatás okát. Ugyan Modi az üzleti adminisztráció megkönnyítésének ígéretével biztatta az osztrák vállalatokat, hogy hozzanak létre termelési kapacitásokat Indiában, de a fő hangsúly nem a gazdasági kapcsolatok fejlesztésén volt. 2022-es adatok szerint India külkereskedelmében 0,27 százalék Ausztria részesedése (Szenegál szintje), fordítva pedig 0,59 százalék (Bulgária szintje). Az 1955-ös osztrák államszerződés következtében az ország semleges lett, így Európa közepén egy szürke foltként szerepel a NATO térképén, miközben nyugati orientációja nem kérdéses. Érdemes kiemelni, hogy a közelmúltig Nehammer kancellár volt az egyetlen uniós vezető, aki az ukrajnai háború kezdete óta látogatást tett a Kremlben és az országban a mai napig jelentős az orosz szolgálatok aktivitása. Bár a két ország valószínűleg minden tekintetben különbözik, Modinak sikerült egészen meghökkentő párhuzamokat vonnia. A világszinten is kifejezetten gazdag Ausztriában az indiai vezető kifejtette vízióját, hogy országa a fejlett államok sorában fogja ünnepelni függetlenségének centenáriumát 2047-ben. Miután Modi Moszkvában a háborút folytató Putyint méltatta, másnap Ausztriában összpontosított a nyugati értékekre, amiben India is osztozik, ezzel igyekezett alapot találni a kívánt gazdasági előnyök erkölcsi alátámasztására. Modi bécsi beszédében felhívta rá a figyelmet, hogy a demokrácia összeköti a két országot és osztoznak a szabadság, az egyenlőség, a pluralizmus és a jogállamiság tisztelete közös értékeiben, továbbá mindkét társadalom multikulturális és többnyelvű, ezen erények pedig a választásokban csúcsosodnak ki. Modi kihangsúlyozta, hogy 10 éves kormányzás után harmadik alkalommal választották meg őt az indiaiak. A hosszú regnálás Ausztriában sem ismeretlen: Kreisky szociáldemokrata kancellár 13 éven keresztül volt hatalmon, azóta viszont minden osztrák kormány koalíciós volt, kompromisszumoktól nem mentesen, pont úgy, ahogy az idei választások után Modi kormánya is. A dél-ázsiai ország vezetője az ukrajnai húsdarálóra utalva hozzátette, hogy India Buddhát adta a világnak, nem pedig yuddha-t, ami szanszkrit nyelven háborút jelent.

A moszkvai vizitet erős nyugati kritika kísérte. Zelenszkij ukrán elnök keményen fogalmazott: „csalódottan nézzük, ahogy a világ legnagyobb demokráciájának a vezetője a világ legvéreskezűbb bűnözőjével ölelkezik Moszkvában”. Az indiai diplomácia rájött, hogy az ukrajnai háború kitörését követően váratlanul összefogó Nyugat vörös vonalának a határára merészkedett a Putyinnal való tárgyalással és annak komoly következményei lehetnek. Tudták Újdelhiben, hogy azt ellensúlyozni kell egy nyugati vagy nyugatbarát ország közbeiktatásával, azonban Ausztriával elkalkulálták magukat, túlbecsülték a bécsi út jelentőségét a Nyugat számára. Egyrészt az alpesi ország ugyan az orosz befolyásolási kísérletek ellenére a Nyugat megingathatatlan része, de jogilag semleges, hiszen nem NATO-tag és a geopolitikai erőviszonyok szempontjából apró tényező. A következő hetekben a magát béketeremtőnek, de legalább közvetítőnek aposztrofáló Újdelhi rávette magát, hogy a másik szembenálló félhez is elmenjen. Augusztus 23-án találkozott Kijevben Zelenszkijjel is, majd a következő állomás Varsó volt. Lengyelország a meglátogatott országok közül az első NATO-tagállam, méghozzá kulcsfontosságú szereplője a szövetségnek. Mivel rendkívül fontos ország az USA-nak is, ezért Varsótól Modi be tud majd szerezni modern haditechnikát is. Újdelhi kezd úgy tekinteni Kelet-Európára, amely önálló erőként képes alakítani a sorsát, habár stratégiai autonomitása korlátozottabb, hiszen a régió védelmi szempontból kiszolgáltatott Washingtonnak. A kereskedelem és befektetések tekintetében Lengyelországban relatíve nagy potenciál rejlik, de niche katonai együttműködés sem zárható ki. Modi nem csak a Nyugat bajszát szereti húzogatni, hanem Oroszországét is. Így történhetett meg sokak meglepetésére, hogy India tisztán anyagi megfontolásokból hadianyagot adott el Ukrajnának. Ezzel mindenképpen fontos mérföldkövet állított Újdelhi India külpolitikájában és a Nyugatot is kiengesztelte valamennyire, amely éppen belső konszenzus hiánya miatt nem küld már hónapok óta elegendő utánpótlást Kijevnek. Kijelenthető, hogy India mindkét félnél maximalizálja a gazdasági érdekeit. Utóbbi hosszú távon biztosan nem lesz fenntartható, hiszen a valódi külpolitikai érdeke biztosan nem az, hogy a világ országainak a szemében hiénaként legyen elkönyvelve. Ezt a vélekedést enyhítheti óriási mennyiségű humanitárius segély küldése. Azonban a történelemben még nem fordult elő olyan eset, hogy egy mindkét felet kiszolgáló szereplő sikeres mediátor lett volna, egy ilyen szerepkör betöltése India számára elúszott.

Összegzés

India hadi kiadásai a GDP százalékában nem nőttek az elmúlt évtizedben, de így is a világ negyedik legmagasabb büdzséjéről van szó. Annak nagy részét a személyi állományra költik, de a fennmaradó rész is a világ legnagyobb fegyverimportőrévé teszi az országot. Újdelhi külpolitikája sokáig palesztinbarát volt, azonban elmaradt az araboktól várt viszonzás a pakisztániakkal vívott háborúk során, amelyekhez korszerű fegyvert sok esetben lényegében csak Izraeltől tudott beszerezni India. E turbulens geopolitikai időszakban pedig még inkább égető szükség van az indiai hadsereg modernizálására. Ugyanis a pozícióit építgető Kína vezeti az USA ellenes blokkot, ennek keretében pedig intenzíven támogatja Pakisztánt, maga alá gyűri az egyre kiszolgáltatottabb Oroszországot, a régóta szankcionált iszlám teokrácia, Irán felé kritikus fontosságú kötelékeket épít és Észak-Korea is egyértelműen Pekingtől függ. Újdelhi nyomon követi az ukrajnai harcokat és csökken az orosz fegyverek minőségébe vetett bizalma. Nagyobb megrendeléseit már inkább Izraelben és Franciaországban adja le Újdelhi. Azonban ezzel párhuzamosan a világ harmadik legnagyobb kőolajszármazék-fogyasztójaként és importőreként India a nyugati szankciók ellenére a kedvezményes áron kínált orosz olaj második legnagyobb felvásárlója lett, idén júliusban pedig Kína szintjét is elérte. Csak ezen az üzleten két év alatt Moldova egyéves GDP-jének megfelelő összeget takarított meg az indiai gazdaság. Ez a különbség ugyan pénzügyi kiesés Moszkvának, de ez az ára annak, hogy India jelentősen hozzájárul az orosz államháztartás bevételeihez, amely így könnyebben tudja finanszírozni az ukrajnai háborút. Modi júliusban meglátogatta Putyint Moszkvában, de a nyugati kritikák mértéke meghaladta azt a szintet, mint amit vártak Újdelhiben. Az indiai vezető a nyugati kapcsolatok megromlásának megakadályozása érdekében másfél hónappal később felkereste Zelenszkijt Ukrajnában és Lengyelországba is ellátogatott. Sokak meglepetésére India hadianyagot is küldött Ukrajnába, amivel Újdelhi mérföldkövet ért el külpolitikai tekintetben. (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)