Madártávlatból azt láthatjuk, hogy a német állampapír fölötti hozamfelárunk visszatért a békeidők szintjére. Arra a 300 bázispont környékére, amelyet 2014 és 2021 között láthattunk, amikor még a költségvetés rendben volt, a GDP pedig növekedett. Igazándiból volt egy kis eltolódás, mert a piac egy-két évvel később reagált a jó fiskális eredményekre, s csak egy-két évvel később értette meg, hogy vége van a stabilitás korának.
Az EURHUF árfolyam és a magyar 10 éves állampapír hozamfelára a német fölött
Forrás: Bloomberg
Igen, a hozamfelárunk most úgy árazódik, mintha a költségvetés rendben lenne, 3 százalék alatt lenne a hánya, s a GDP is növekedne itthon. Legalábbis, ha az elmúlt 20-25 évet nézzük. Vagyis jól látszik, hogy előre szaladtunk.
Viszont kérdés, hogy egyáltalán hova tartunk? Hiszen ez segíthet megmondani, hogy mennyire szaladtunk előre, s mire számítsunk a közel és távolabbi jövőben.
Az európai nagyobb gazdaságok és a görög 10 éves hozamfelár a német fölött
Forrás: Bloomberg
Mint a grafikonon is látszik, jelenleg az európai 10 éves hozamfelárak alapvetően 40 és 75 bázispont között mozognak (francia 64, spanyol 44, olasz 75, görög 71, portugál 39), s ami az ábráról lemaradt, például a szlovák és a horvát rendre 71 és 25 bázispont.
Bár 2030-ig, amikorra a Maastrichti kritériumokat teljesít(het)jük, még sok víz lefolyik a Dunán. Most azt mondhatjuk, mindent változatlannak feltételezve, hogy még mintegy 200-250 bázispont csökkenés lehet a magyar 10 éves hozamban. Azaz az út egyharmadát vagy valamivel több mint egyharmadát már megtette a hozamcsökkenés viszonylag gyorsan, néhány hét alatt. Az út maradék kétharmadára pedig cirka négy évünk van. Ez pedig a sprint után, kocogást jelent a hozamok csökkenésében, sőt akár korrekciók is jöhetnek innentől számítva, a tervek és azok megvalósulásának függvényében. (Erstemarket)
