A kezdeményezők kilenc pontban foglalták össze a céljaikat és követeléseiket.

Első pontként gratuláltak Magyar Péternek és a Tisza Pártnak a kétharmados választási győzelemhez, és eredményes rendszerváltó munkát kívántak számukra, hangsúlyozva, hogy ennek folyamatában maguk is részt kívánnak venni.

Ezt követően javasolták az új magyar kormánynak, hogy a jövőben ne a Vajdasági Magyar Szövetségre (VMSZ), hanem a már meglévő és az alakulóban lévő demokratikus vajdasági politikai közösségekre alapozza az együttműködést.

A közleményben határozottan kezdeményezték a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) radikális átalakítását is, hangsúlyozva, hogy annak nem „diktatórikusan” és „pártszerűen”, hanem a teljes civil szféra számára nyitott intézményként kellene működnie.

Elvárásként fogalmazták meg, hogy a VMSZ vezetősége „a lemondásával vállalja a felelősséget a vajdasági magyar szavazók manipulálásáért, a vajdasági magyarok megtévesztéséért, és az elmúlt közel két évtized autoriter politikájának kiszolgálásáért úgy a magyarországi, mint a szerbiai oldalon”.

Követelték továbbá „a vajdasági magyar médiaházak és a szerkesztőségek teljes körű függetlenségének biztosítását, a sajtószabadságot és az eddig elnyomott médiumok méltányolását”.

Mindezek mellett szükségesnek nevezték a kulturális, oktatási és akadémiai hálózatok „depolitizálását”, valamint autonómiájuk tiszteletben tartását.