A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP szempontjából az Ausztriától mért lemaradásunk lényegesen kisebb volt a 70-es évek második felétől az 1990-es évig terjedő időszakban, mint napjainkban. Az 1982-es csúcshoz képest a mélypontot 1997–2000 között értük el, majd 2000-től kisebb hullámzásokkal növekvő pályára került hazánk. Ezzel 2017-ben újra elértük az 1989-es szintet (az osztrák egy főre jutó GDP 53,4 százalékát).
A vásárlóerő-paritáson mért GDP a folyóáras GDP korrigált mutatója, amely az árszerkezetben levő különbségeket „kezeli”, így adott időpontban összehasonlíthatóvá teszi a volumeneket. A vásárlóerő-paritáson mért GDP leggyakrabban használt becslését a University of Groningen úgynevezett Maddison adatbázisa szolgáltatja. Ettől a rövidebb időszakra számított EU-mutató csak kissé tér el.Ezzel szemben, ha a Világbank adataiból indulunk ki, és a folyóáras egy főre jutó GDP-t tekintjük az összehasonlítás alapjául, akkor a köznapi tapasztalatnak jobban megfelelő felzárkózási pályát láthatunk. Ez alapján 1980-ig fokozatosan leszakadtunk Ausztriától, majd egy kétéves felzárkózás után gyors leszakadás következett 1988-ig, amit stagnálás váltott fel. 1996-tól (a Bokros-programot követően) beindult a felzárkózás, amely 2007-ig tartott. A világgazdasági válság hatása ugyan 2010-re lecsengett, de 2012-ig – az adóreform és a Széll Kálmán terv időszakában – továbbnőtt az elmaradásunk Ausztriától. 2013–2017 között, nagyobbrészt az EU-források, kisebbrészt a nemzetközi zéró kamatpolitika begyűrűzésének hatására a felzárkózás gyorsult, így 2017-re újra elértük a 2009-es szintet. A folyóáras adatok alapján az a (szomorú) helyzet látható, hogy a lemaradásunk lényegesen nagyobbnak mutatkozik, mint a vásárlóerő-paritás alkalmazása mellett. Így a fejlettségünk az osztráknak nem a felén (53,4 százalékon), hanem a harmadánál is kisebb szinten (28,7 százalékon) áll.
Megvizsgáltuk, hogy különböző (reálisnak tekinthető) hosszú távú növekedési trendek alapján hova juthat hazánk 2030-ra az egy főre jutó GDP tekintetében. Először a 2002 és 2017 közötti, majd a 2010 és 2017 közötti reál GDP-növekedést számítottuk ki a két ország esetében. A két növekedési ütem közel áll egymáshoz, a Magyarország számára kedvezőbbel számolunk a továbbiakban. Végül egy optimista, 4 százalékos növekedési ütemmel is kiszámoltuk hazánk várható helyzetét.
2017-ben a magyar egy főre jutó folyóáras GDP az osztrák harmadát sem (30,2 százalék) érte el. A 2010–2017-es ütemmel számolva Ausztria akkori értékének egyharmadát (32,7 százalék) közelíthetjük meg. Ha Magyarország esetében egy optimista, éves 4 százalékos növekedéssel számolunk, akkor is csak az osztrák szint 41,3 százalékára érünk el 2030-ra.
Amennyiben az árfolyam erősödne a jelenlegi szinthez képest, akkor a felzárkózás erőteljesebb lehetne, de ez fordítva is igaz: gyengébb árfolyam mellett csökken a folyóáras felzárkózás üteme.
Összefoglalva: a 2010–2017 közötti magyar és osztrák növekedési ütemekkel számolva vásárlóerő-paritáson 2030-ra elérhető az akkori osztrák szint 58 százaléka, míg egy dinamikusabb, évi 4 százalékos növekedéssel a 74 százalék is megközelíthető. Ugyanakkor folyóáron reálisan mindössze az osztrák szint harmadáig juthatunk el, ami dinamikus növekedéssel sem éri el az osztrák felét.
