A kormány tagjai hónapok óta elkezdték azt a kommunikációt, amely utal arra, hogy egy következő gazdasági válság elkerülhetetlenül érinteni fogja a magyar gazdaságot is. Ezért pedig megelőző lépésekre van szükség, ami segít a majdani visszaesést átvészelni.
Az elő-válságkommunikáció politikai értelemben pedig arra szolgál, hogy előállítása a „mi megmondtuk…” hangulatot. Ugyanakkor a kormány és az MNB érdemi lépéseket egyelőre csak ígérnek, de még a versenyképességi programról sem sikerült döntést hozni.
Ha válság lesz, akkor kell a pénz?
A válságkommunikációnak némileg ellentmond, hogy az általános tartalékból az országgyűlési választási évekhez képest is több pénzt költöttek el ez év első negyedében, mint 2011 óta bármikor. Például 2011–2012-ben még csak 2,8–5,1 milliárd forint közötti összeget vettek ki a váratlan helyzetekre szolgáló tartalékból. Ezzel szemben 2019-ben eddig már 47,3 milliárd forintról született döntés. Ez pedig az általános tartaléknak a 29 százalékát jelenti.
A költségvetés tartalékát („rendkívüli kormányzati intézkedések” című sor) a kormány lényegében szabadon használhatja fel, ehhez ugyanis elegendő egy kormányhatározat. Az összeg nagyságrendjét pedig jól mutatja, hogy az első három hónap döntéseivel ebből a tartalékból (a parlament politikai értelemben vett megkerülésével):
- több pénzt költöttek el, mint az önkormányzatok kulturális feladatainak támogatására egész évre szánt összeg, illetve
- pontosan annyit, mint a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból a foglalkoztatási, képzési, szakképzési és felnőttképzési programokra szánt összeg szintén éves támogatása.
A problémát sokkal inkább abban láthatjuk, hogy nem tűnik összehangoltnak a gazdaságpolitikai irányítás. Egy elő-válságkommunikációval semmikképpen sem fér össze az, hogy 2011-óta idén költötték el a legtöbb pénzt a tartalékból. Az EU-választási kampány pedig várhatóan újra kinyitja a kormányzati pénztárcát.
