A nemzetközi tapasztalatok alapján Karagich István szerint reális kockázat, hogy 3-4 éven belül a vagyonadó fenntartásának közvetlen és közvetett költségei már nagyobb gazdasági terhet jelentenek majd, mint amennyi tényleges költségvetési hasznot az adó biztosít. Ez nem szükségszerű következmény, hanem olyan forgatókönyv, amelyet a magyar szabályozás kialakításakor már most érdemes a nemzetközi tapasztalatok alapján számszerűsíteni.
Ha a politika „jóllakott”, fenntarthatóbb megoldás kell
A fentiek miatt a Blochamps továbbra is megfontolandónak tartja, hogy a vagyonadó bevezetésével elérni kívánt politikai célok teljesülését követően mielőbb széles körű szakmai és társadalmi vita induljon. Ennek célja az lehetne, hogy a vagyonadó alapvető politikai célját nem vitatva és megtartva, a tőkejövedelmek – például az osztalékok –, az öröklés és a vagyonkezelési struktúrák adóztatása felől keressenek fenntarthatóbb megoldást, amely megfelel a társadalom igazságérzetének, és vélhetően stabilabb költségvetési bevételt is biztosít.
A kaliforniai példa intő jel lehet: nem az a kérdés, hogy a szupergazdagoktól elvárható-e a közteherviselésben való nagyobb részvétel, hanem az, hogy a nem megfelelően megtervezett adóztatás végén nem kerül-e többe a gomb, mint a kabát – figyelmeztetett Karagich István.