A TMF Group jelentése kimutatta, hogy Dél-Európa és Latin-Amerika országai állnak üzleti tevékenységeik alapján a lista végén. A skála másik oldalán általában észak-európai és offshore befektetési központok találhatók. Ezek mind versenyeznek a befektetésekért, az üzletmenet egyszerű, a követelmények nem megterhelőek.

A jelentés szerint a leggyakoribb probléma a szabályok bonyolultsága, ami viszonylag könnyen kezelhető a nagyobb multinacionális vállalatok számára. Ezek képesek benyelni a helyi szabályok betartásának költségeit. Amit sokkal nehezebb kezelni, az a bizonytalanság. Az Egyesült Államok által vezetett szankciók, a kínai bezárások és a szuezi blokád már elindította a globalizáció elmozdulását a diverzifikáltabb ellátási láncok irányába, a vállalatok pedig igyekeznek csökkenteni az egyes országoktól való függőségüket termékeik beszerzése, gyártása vagy értékesítése terén. Ennek a megoldásnak a része az olyan összekötő gazdaságok felemelkedése, mint Mexikó, Fülöp-szigetek és Vietnam, amelyek áthidalták a kereskedelmet Kína és az Egyesült Államok között az úgynevezett „Kína plusz egy” stratégia keretében. Ez a stratégia mostanra az Egyesült Államok vámtarifáiba ütközik. Az árukereskedelmi többletet ugyanis tükrözi az USA, így büntetik az ügyeskedőket. Még ha a vámok mérséklődnek is, bevezetésük mögöttes kockázatot jelent a magas amerikai kereskedelmi többlettel rendelkező országokból kereskedő vállalatok számára.

A jelentés megjegyzi a stabilitásba vetett bizalom csökken, mivel a joghatóságok többsége (55 százalék) a kereskedelmi folyosók sokféleségének prioritásáról számol. Számos olyan ország jelent meg most a vállalatok radarján, amely alacsony amerikai kereskedelmi többlettel rendelkezik, így kevésbé valószínű, hogy megtorló intézkedések érik az USA részéről. Ezen országok közé tartozik Európában az Egyesült Királyság és Hollandia, a Közel-Keleten Egyiptom és Szaúd-Arábia, Ázsia és a csendes-óceáni térségben Ausztrália és Hongkong.