A hazánk területén napjainkban realizálódó (főként kínai és dél-koreai) gyáralapítási projektek ugyan az éves magyar GDP tizedére rúgnak összesített volumenük tekintetében, azonban azok komplementer hatása hazai beszállítók és munkavállalók híján minimális, így a GDP-hez való egyszeri hozzájárulásukon túlmenően növekedési hasznuk távlatilag felettébb minimálisként prognosztizálható (legfeljebb a GDP-arányos államadósság szintjét lesznek képesek statisztikailag javítani, ha egyáltalán).

A világgazdasági környezet hosszú ideje nem segíti már a feltörekvő nemzetgazdaságokat a felzárkózás terén. Anno ’45 után a világháború vesztesei (mindenekelőtt az NSZK, Olaszország és Japán) látványos bővülési trendet élhettek meg csakúgy, mint az egy emberöltővel később őket követő kelet-ázsiai kistigrisek. A közép-európai térség számára viszont kevés babér terem napjainkban. A kormányfő ugyan helyesen látja, hogy korszakhatárhoz érkezett a világ, azonban a Tusnádfürdőn elhangzottak további kiegészítésre szorulnak, hiszen a napjainkban megélt változássorozat nem csak lehetőségeket, hanem komoly veszélyeket is tartogat hazánk számára, melyek taglalására már kevés időt fordított a nagy ívűnek szánt kormányfői beszéd.

Többször felszólította már a tudósokat hazánk jegybankelnöke a közgazdaságtani tankönyvek félretételére az elmúlt egy-másfél évtized során. Azonban e régtől fogva meghaladottnak vélt klasszikus tankönyveket – amennyiben azok kezük ügyében vannak – célszerű volna időnként mégis leporolniuk az illetékeseknek, hiszen példának okáért az immár hozzávetőlegesen egy évszázada papírra vetett Kondratyev-ciklus könnyűszerrel a magyarázatát adhatja napjaink alacsony növekedési dinamikájának. A feltalálójáról elnevezett hiánypótló gazdaságtani cikluselmélet a világ növekedési trendjeit periódusok szerint rendszerezve természetesnek vélte a visszaesések és a bővülések egymást váltó ciklusait a glóbusz egészén. Korszakos felismeréséért hála Sztálin nívós díjak odaítélése helyett a szerzőt a GULAG-ra száműzte a fejében rejlő igazságával együtt. Holott a Szovjetunió sorsának alakulása fényében talán jobban járt volna a pártfőtitkár, ha az általa likvidált tudósember elméletére annak valós súlya szerint fókuszál.