Az alacsony jövedelmű, energiaszegény háztartások nem rendelkeznek önerővel az energetikai felújításokhoz, az adókedvezmények pedig számos háztartásnál nem jelentenek valós segítséget. Esetükben szociális alapon célzott, minimális önerőt elváró támogatás jelenthet megoldást. A legrosszabb állapotú ingatlanok esetében a felújítás helyett energiahatékony szociális bérlakás juttatása is megoldást jelenthet. A rászorultsági szempont miatt különösen fontos az önkormányzatok és a szociális szféra bevonása a programokba.

A szegregátumokban és a települések külterületein mélyszegénységben élők otthonai rossz infrastruktúrájú, sok esetben szigetelés nélküli, pazarló fűtésű épületek. Esetükben az energetikai felújítás sokszor nem reális lehetőség. Jellemzően az alapvető infrastruktúra kiépítése, az épületek állagjavítása és szigetelése után jöhet szóba a fűtéskorszerűsítés – ha egyáltalán gazdaságos az épület bármilyen javítása vagy felújítása. A mélyszegények az energiaszegénységgel legsúlyosabban érintett csoport, esetükben komplex kríziskezelésre van szükség. Ilyenkor a területfejlesztési alapon, utcáról utcára haladó energiaszegénységi felújítási program lehet működőképes, a szociális szféra és a helyi önkormányzatok együttműködésével.

A rosszabb helyzetű háztartások esetében a felújítás sokszor az energiafogyasztás növekedésével jár, hiszen ezekben a háztartásokban lesz már mód fűteni. Mivel a legszegényebbek sokszor alacsony fűtőértékű és magas károsanyagkibocsátású tüzelővel (hulladékkal, épületbontási anyagokkal) fűtenek, így a magasabb energiafogyasztás ellenére kisebb lehet az üvegházhatású gázok, illetve egészségre káros anyagok kibocsátása, és a hazai erdők tűzifa célú kivágása is csökkenhet.