Mindez viszont követelményekkel is társul. A kibocsátáskereskedelmi rendszert 2025-től kiterjesztik a lakóépületszektorra is: a háztartások a kibocsátott széndioxid mértékében adóznának a kibocsátáscsökkentési cél eléréséig. A Cambridge Econometrics elemzései szerint emiatt a kelet-közép európai háztartások számíthatnak az egyik legnagyobb fűtésdrágulásra – az emelkedés 2030-ig akár a 27 százalékot is meghaladhatja. Az épületekre emellett uniós energetikai minimumkövetelményeket vezetnének be 2030-ig, és tervben van az energiatanúsítványokon alapuló energiahatékonysági elvárásrendszer életbe léptetése is.
Fontos szempont ezért, hogy az új elvárások mellé olyan átgondolt támogatási rendszer társuljon, amely a kiszolgáltatott rétegek számára segítséget nyújt az alkalmazkodásban, a hazai energiaszegénység megszüntetése érdekében.
„Az önerő hiánya miatt a szennyezésre kivetett energia- és karbonadók, az esetleges felújítási kötelezettségek csak tovább növelnék a legkiszolgáltatottabb rétegek terheit – mondta Kőműves Zsófia, a Cambridge Econometrics szenior elemzője. – Ha viszont az előírások kiszámítható, átgondolt támogatási struktúrával társulnak, az széles tömegek számára teremtheti meg a lehetőséget, hogy kiléphessenek az energiaszegénység csapdájából.”
Hogyan érdemes támogatni az energiapazarlás megszüntetését?
Az energiapazarló épületek – például Kádár-kockák, öreg bérházak – hitelképes, átlagos jövedelmű lakói esetében nagy segítséget jelentenek az adókedvezmények, a kedvezményes hitelek vagy az állagmegóvási, felújítási, vagy fűtéskorszerűsítési támogatások, akár önerővel együtt. Esetükben megakadályozható az emelkedő energiaárak mellett fenyegető átmeneti vagy tartós energiaszegénység kialakulása.
