Másodszor: mit tartalmaznak a szerződések

A második csoport a szerződések tartalmát nézi: az ügyleti és a megbízási szerződés terjedelmét és részletezettségét, valamint az adóelőnnyel összefüggő rendelkezéseket.

A legkényesebb pont az utóbbi. Ide tartozik például a sikerdíj: az, ha a tanácsadó díjazása az elért adómegtakarítás valamekkora hányada. A BékésPartners érvelése szerint ebből azonban nem következik, hogy a vagyonkezelés elsődleges célja az adómegtakarítás lett volna. Az eredményhez kötött díjazás a tanácsadói piacon bevett díjszabási forma, nem pedig a megbízás céljának leírása.

„Több évtizednyi adótanácsadás után azt tudom mondani, hogy a díjazás formájából nem lehet a megbízás céljára következtetni” – teszi hozzá dr. Békés Balázs. „Az ügyfél attól még, hogy a tanácsadóját az elért eredmény arányában fizeti meg, ugyanúgy azért ül le vele, mert rendezni akarja az öröklést vagy meg akarja védeni a családi vagyont az üzleti kockázatoktól. A díjszabás technikai kérdés, a cél emberi. A kettőt nem szabad összekeverni – és a jogszabály sem keveri össze.”

Harmadszor: meddig állt fenn, és ki döntött valójában

A harmadik csoportban az idő dönt. A rövid élettartam – különösen az, ha a jogviszony nem sokkal egy nagyobb kiadás után megszűnik – arra utal, hogy a struktúra célja az ötéves várakozási idő „letöltése” volt. A logika fordítva is működik: az évek óta folyamatosan működő vagyonkezelés visszamenőleg is a valós szándékot támasztja alá.