„A következő tíz évnek a vidékről kell szólnia” – interjú Lázár Jánossal

Minden agrokultúra szembesül továbbá azzal a kérdéssel, hogy mennyiséget vagy minőséget gyártson. Nekünk mindkettő lehet és kell is törekendünk, hiszen az adottságaink megvannak hozzá. Ma már nem elég becsomagolni az élelmiszert, a vásárlók tudatosabbak, tudni akarják, honnan származik az, amit megvesznek. Az élelmiszeriparban szempont lett a nyomon követhetőség, a fenntarthatóság, ezeknek a követelményeknek mind meg kell tudnunk felelni.

Ilyen kritériumoknak nem csak a nagybirtokok tudnak megfelelni? A kormány szakítani készül a családi gazdaságokra alapozott agrárpolitikájával?

Mi mindig a kisgazdaságok pártja leszünk. De készek vagyunk együttműködni a nagyvállalatokkal, tőkeerős mezőgazdasági cégekkel. Az élelmiszeriparnak képesnek kell lennie technológiai értelemben integrálni a kicsiket és közepeseket, akiket nekünk gépvásárlással, modernizációval kell támogatnunk, hogy ki tudják szolgálni alapanyaggal a nagyvállalatokat a feldolgozóiparban. Ennek a rendszernek a végpontja a kiskereskedelem, ahol még van dolgunk.

Itt a mesterterv a kiskereskedelmi multik kiszorítására

Erre mi a tervük: az itt lévő multik teljes kiszorítása, vagy egy párhuzamos, versenyképes hálózat kiépítése nemzeti tulajdonban?

Egy biztos, hatósági szabályozási eszközökkel elejét lehetne venni annak, hogy az itt működő multik folyamatosan becsapják a vásárlóikat. Kettős mérce érvényesül ugyanis Európában, nem ugyanazt a minőséget árulják itt, mint mondjuk Németországban.

Rá akarják szabadítani a fogyasztóvédelmi hatóságot a multikra?

Nem, de nem is szabad nekik lefeküdni.

Úgy látja, hogy a fogyasztóvédelem lefekszik a multiknak?

Sokkal hatékonyabb is lehetne ez a munka. De erről nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, mint én, még a Fideszen belül is van erről vita, hogy megegyezni kell a multikkal, vagy visszametszeni a privilégiumaikat, amelyek indokolatlan versenyelőnyt biztosítanak nekik a hazai szereplőkkel szemben. Én azon az állásponton vagyok, hogy amihez joga van egy nyugat-európai polgárnak élelmiszerbiztonság és fogyasztóvédelem terén, ahhoz joga van a magyar polgároknak is.

A magyar hatóságoknak kutya kötelességük megvédeniük a magyar fogyasztókat. Sokkal több lehetőség van ebben, mint amennyit kihasználunk.

De akár az építési szabályokkal is versenyelőnybe lehetne hozni a kicsiket a nagyokkal szemben. A magyar társadalomnak nem érdeke, hogy kevés, de nagy kiterjedésű áruház épüljön. Erről szól a plázastop. Sok kis üzletre van szükség, ahol jó szolgáltatást kapnak a vásárlók.

Ehhez a Tesco alkalmazkodott a mini boltjaival.

A jellemző azonban inkább az, hogy a multik beömlesztik egy áruházba az árut, és onnan lehet hordani ládaszám. Van, ahol már nincs kosár, nincs eladó, nincs kiszolgáló sem, hanem a legrosszabb, legprimitívebb módon, raklapról folyik a kereskedés. Ennek a helyzetnek a kezelésében sokat segíthetnek akár az építésügyi kérdések, akár a kereskedelem újfajta szabályozása. Nem akarunk mást, többet, mint amennyit a nyugat-európaiak megérdemelnek. Ez lenne az igazi rendszerváltás, nem a sehova nem vezető politikai dumák.

Mondok mást. A magyarországi online élelmiszer-kereskedelmet magyar kézben kell tartani. Itt egy új, radikálisan növekvő piac, amin a magyar szereplőknek jelen kell lenniük. Erre a kormányzatnak stratégiai ágazatként kell tekintenie. Mégpedig úgy, hogy támogatja a magyar tulajdonban lévő cégeket. Igenis, magyar politikusként vállalom, hogy a magyar politikának a magyar Coopot és a magyar CBA-t helyzetbe kell hozni. Az uniós játékszabályok keretein belül maradva, de ott elmenve a falig. Még messze nem vagyunk ott.

Miért nem tudtak eddig felnőni a nagyok mellé ezek a láncok? Pedig megvolt rá az idejük.

A rossz tulajdonosi struktúra miatt. Kellett nekik húsz év, hogy az átalakulás organikus módon végbemenjen. Nem állt rendelkezésükre megfelelő mennyiségű tőke, támogatás, közben a szabályozó állam hagyta, hogy bejöjjenek a nyugatiak és letarolják a piacot. A lengyelek és a románok ezt nem hagyták ilyen mértékben. Ők a saját piacukat jobban védték a privatizáció során. Az akkori magyar kormányok az országra szabadították ezeket a hálózatokat, amelyeket nem lett volna szükségszerű beengednünk azonnal és védtelenül megnyitni a piacainkat.. Ezt jobban végig kellett volna gondolni.

A tíz éves vidékfejlesztési stratégia végrehajtása végén milyennek szeretné látni az országot?

Ennyi idő alatt radikális változásokat lehetne elérni. Az ország járásokba van szervezve, így ezen a szinten kell megszervezni az oktatást, közlekedést, az egészségügyet – a közellátás minden formáját.

Miben lesz más egy vidéken élő élete, mint most?

Jó lesz a bölcsőde, óvoda, iskola, jó lesz a háziorvosi szolgálat, lesz patika, lesz bolt, ahol be tudnak vásárolni. Lesz tisztes megélhetést biztosító munkahely a közelben.

Ennyi? Ezek minimális alapfeltételei az életnek. A mínuszt felhúztuk nullára.

Mondom tovább: radikálisan kell javítani a közlekedést.

Jól mutatja a saját politikai közösségem tévedését is, hogy a kötött pályára szánt európai uniós fejlesztési pénzek nagy részét Budapestre akarjuk irányítani. Kötött pályát nem ott kell fejleszteni, ahol többféleképpen is lehet közlekedni, hanem ott, ahol gondot okoz akár 20 kilométerrel odébb is eljutni.

Nem véletlenül rosszabb az egészségi állapota a vidéki lakosságnak, mint mondjuk a fővárosi XII. kerületinek. Ez nemcsak a vagyoni, jövedelmi különbségeken múlik, hanem a szolgáltatások, ellátások megközelíthetőségén, elérhetőségén is.

A közlekedés a kulcsa a vidék felzárkóztatásának. Az egyik legjobb ötlet volt a Kecskemét-Békéscsaba autópálya megépítése, a Miskolc-Kassa autópálya, az összes megyei jogú város bekötése az autópálya-hálózatba, de ezt a munkát folytatni kell a kettes-hármas számú utakkal, a kerékpárutakkal, a településeken belüli úthálózat fejlesztésével. Hogyan lehet az a XXI. században, hogy vannak települések, ahol még földutakon járnak az emberek?

Egy komoly kormánynak azt kell célul kitűznie, hogy öt éven belül minden utca le legyen aszfaltozva, mindenütt legyen járda és meg legyen oldva a víz elvezetése.

Akkor értük el a célunkat, ha a vidéken élők helyben megtalálják a számításukat, mert jó munkahelyük van, mert a gyereket jó iskolába tudják járatni, és az összes állami szolgáltatás jó minőségben elérhető. Ebbe rengeteg pénzt kell és érdemes beletenni a következő időszakban.

Súrlódási veszteségek

Ennek a rengeteg pénznek pedig látja a forrását.

Ebben az országban nem az az alapvető gond, hogy nincs pénz, hanem az, hogyan osztjuk el a meglévőt.

Hát, valóban, erre sokan keresik a választ, milyen logika szerint is történik a pénzek elosztása ebben az országban.

”Súrlódási veszteség”, ahogy ezt cinikusan szokták nevezni, sajnos mindenütt van, ahol emberek döntenek pénzekről, forrásokról. Ez ellen küzdeni kell és természetesen mindig lehet hatékonyabbnak lenni, nyilván Magyarországon is, de az ezzel együtt is kijelenthető, hogy bizonyos régiók vagy iparágak lemaradásának nem ez az oka.

Ön szerint a Mészáros-birodalom kiépülése egy súrlódási veszteség?

Amit ön Mészáros-birodalomnak nevez, azért olyan feltűnő, mert kevés van belőle. Ez is az egyik káros mellékhatása a félbehagyott rendszerváltásnak, amire a mezőgazdaság kapcsán már utaltam. Az a nemzetstratégiai cél, hogy nemzeti kézben komoly erőforrások legyenek. A Mészáros-cégcsoporthoz hasonló vállalkozásból kellene még legalább egy tucatnyi.

Mészáros Lőrinc testesíti meg a magyar tőkés prototípusát, aki mindazon feladatok elvégzésére alkalmas, ami egy nemzeti tőkés réteg kialakulásához szükséges?

Testesítsék meg minél többen, épp erről beszéltem! Nem Mészáros Lőrinc a baj, hanem az, hogy nincs belőle több az országban. A rendszerváltáskor lábhoz tett fegyverrel adtuk át az országot a multinacionális nagyvállalatoknak és gazdasági erőknek. Kellett a kétharmados fordulat ahhoz, hogy ezt a történelmi mulasztást elkezdjük rendezni, gazdasági értelemben is visszaszerezzük a szuverenitásunkat. Hosszú és kemény menet lesz, de én legitim és reális célnak tekintem, hogy az erőforrások magyar kézben legyenek, és egy erős magyar, nemzeti tőkésosztály jöjjön létre.

Van még egy témánk, az új agrár-csúcsegyetem, amelynek alapítványi kuratóriumába az OTP vezére mellett ön is bekerült. Érdemes-e többet belegondolni a Csányi Sándorral alakuló szakmai partnerségébe - ami elég mélypontról indult? Mondjuk egy hosszú távú stratégiai szövetséget?

Ön szerint? Hogy ismeri őt, és hogy ismer engem?

Azt hiszem, igen, amit önökről tudok, az alapján el tudom képzelni.

Mindketten szuverén egyéniségek vagyunk, akik viszont be tudják látni azt is, ha a korábbi álláspontjuk újragondolásra szorul. Ami a stratégiai szövetséget illeti, az az élelmiszeripar, agrárium, kutatás-fejlesztés modernizációja érdekében jött létre. Orbán Viktor hozta létre ezt a „házasságot”, ő volt a házasságközvetítő, annak érdekében, hogy két olyan emberre bízza ennek a szektornak a gazdaságszervezési oldalát, akik már bizonyítottak ezen a téren, illetve megvan bennük az a gyakorlatias képesség, hogy amit mondanak, azt meg is csinálják.

Sokat segíthet Csányi Sándor pártfogása megtalálni Lázár János helyét a Fideszben az Orbán utáni korszakban?

Nincs ilyesmiről szó, ez föl sem merül. Először is, Orbán Viktor örök. Én mindig nagyon sokat tanultam a nálam idősebbektől, akikkel együtt dolgoztam. Így volt ez Orbán Viktorral, és így van most Csányi Sándorral is. Ez mindenféleképpen erősít. De nekem nem a politikában van erre szükségem, hanem ahhoz, hogy amit most csinálok, azt jól tudjam csinálni. A magyar gazdasági élet minden szereplőjével igyekszem konstruktív kapcsolatot kialakítani.

Milyen tudással felvértezett hallgatók fognak kikerülni az agráregyetemről, a tanulmányaikat mostanában befejezettekhez képest?

Olyan egyetemet tervezünk, ahová 10 ezer diák jár majd. Lesz egy gödöllői, ultramodern kampuszunk, ami versenyképes Nyugat-Európa vagy Amerika bármelyik egyetemével. Az egyetem az élelmiszeripari kutatás-fejlesztésében Európa élvonalába kerül. Olyan diplomát ad, amellyel kiváló mezőgazdász tudsz lenni, de akár a vidékhez kötött pénzügyi-gazdasági területen is hasznosítható tudással vértez fel.

Tehát kihívója lesz a Corvinus Egyetemnek is a hallgatókért folyó versenyben?

Kihívója lesz a gazdasággal foglalkozó összes egyetemnek.

A kuratóriumi tagok örök időkre be vannak betonozva, elmozdíthatatlanul fognak ülni a hatalmas vagyon felett?

Egyelőre vagyonunk sincs, és alapítói jogunk sincs, hiszen a magyar állam nem ruházta még át az alapítói jogokat, vagyonjuttatásban pedig még nem részesültünk. Eddig 20 milliárd forintot kaptunk a gödöllői fejlesztésre, amely összességében 200 milliárdos beruházás lesz.

Ide is Mol- és Richter-papírok kerülnek majd vagyonjuttatásként, vagy mire sorra kerülnek, a többi egyetemi alapítvány között szétosztják, ami volt?

Ezt majd az állam eldönti. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke úgy számolt, hogy nagyságrendileg 5000 milliárd forint vagyon került vissza az államhoz, vagy jött létre az elmúlt tizenegy évben azzal, hogy a Fidesz-kormány visszaszerezte a magyar adófizetők vagyonának egy részét.

Ebből 3000 milliárd tőlem, meg további 2,8 millió honfitársunktól, mint adófizetőtől jött vissza, akik 2010-ig magán-nyugdíjpénztári tagok voltak.

Vagy az energetikai szektorból, ahol közvetlen visszavásárlások történtek. Azok közé tartozom, akik nem csak azzal foglalkoznak, hogy legyen vagyona az államnak, hanem azt is fontos kérdésnek tartják, hogy ezzel mi történik.

Azért ne kerüljön az államhoz vagyon, hogy ott szétlopják vagy rosszul hasznosítsák.

Jó példának tekintem a portugál, francia modellt, ahol a nagy állami vagyont felelős vezetőkre, vagy tulajdonosi joggyakorlásra képes entitásokra bízzák a közcél érdekében, egy-egy közfeladat ellátására. A mezőhegyesi részvények is bekerülnek egy alapítványba, ami megfelel ennek a feltételnek. Az egyetemeknek juttatott vagyon a köz- és a magánvagyon jegyeit egyaránt mutatja, hiszen az állam tulajdonából ugyan kikerül, ám szigorúan közfeladattal, közcéllal terhelt marad. Ez nem privatizáció, hanem egy-egy közcél hatékonyabb finanszírozásának a modellje. Az állam az alapítványokon keresztül teljesíti a közfeladatát, ahol jobban tud érvényesülni a jó gazda gondossága.

A kérdés itt leginkább az, hogy amennyiben egy következő kormány módosítani akarna ezen a modellen, meglesz-e rá a módja?

De miért is tenné? Hiszen a modell módosításának csak egy célja lehetne, hogy az új kormány másképp használja föl ezt a vagyont, például azért, mert privatizálni akarja, megszüntetve annak közcélhoz kötöttségét. Ennek az intézkedéssorozatnak köszönhetően erre nem lesz lehetőség, a mindenkori kormány nem tudja majd eladni a mezőhegyesi részvényeket vagy a mezőhegyesi földeket, hiszen ami bekerül az alapítványba, az elidegenítési és terhelési tilalom alá kerül: védett lesz.

Az egy másik kérdés, hogy a kuratórium tagjait le tudja-e váltani. Ebben az esetben mindenkinek együttműködési kötelezettsége van. Ha jön egy kormány, és új szempontjai lesznek, azt a kuratóriumoknak mérlegelniük kell. Föltéve, ha a szándék nem a privatizáció, a közérdeket szolgáló vagyon magánosítása.

A legutolsó lezárt évben, 2019-ben a korábbi éveknél jóval szerényebb eredményt ért el a mezőhegyesi ménesbirtokot működtető cég. Feltételezem, a beruházások rontották a mérleget.

Ez csak számviteli kérdés, a 2020-as évben már az adózás előtti eredmény is 600 millió forint volt, az EBITDA pedig 1,3 milliárd forint. Ami két éven belül fel fog menni 2 milliárdra, míg az adózás előtti eredmény mintegy 1 milliárd forintra fog emelkedni. Amit közfeladatok ellátására fogunk elkölteni. Ilyenkor meg szokták fogalmazni a kérdést, hogy minek kell egyáltalán állami földtulajdon? Valamikor 2016 táján szóba is került a kormányban, hogy el lehetne adni a mezőhegyesi ménesbirtokhoz tartozó földeket is – a működtető céget már korábban privatizálták – az árverés is ki volt tűzve, de Fazekas Sándor miniszterrel addig győzködtem a miniszterelnököt a vagyon megőrzéséről, hogy megbízott azzal, nézzek itt körül. Miután azt javasoltam neki, hogy maradjon állami tulajdonban Mezőhegyes, azt mondta, rendben van, de adjak valami célt neki. Legyen ez az ország legjobb mezőgazdasági vállalata, ahol a legkorszerűbb technológiákat lehet megnézni, tanulmányozni, hozzáférhető adatokkal. Európa legmodernebb tehenészetét hoztuk létre, robotok fejik a jószágokat, ez a technológia még a következő évtizedben is a legkorszerűbbek közé fog tartozni. Magyarország egyik legnagyobb vetőmag termesztői is vagyunk, akik képesek lennének az egész országot ellátni kukorica vetőmaggal. Olyan üzemfejlesztésben vagyunk benne, amivel már nem alapanyagot, hanem feldolgozott terméket tudunk értékesíteni. Hogy érzékeltessem az innovációban rejlő előnyöket: egy hektár takarmánykukoricán kerestünk 100 ezer forintot, egy hektár vetőmag-kukoricán kerestünk 300 ezer forintot, egy hektár feldolgozott, előállított késztermék vetőmagon keresünk egymillió forintot. Továbbá 5500 hektáron zajlik az öntözőrendszer fejlesztése, szintén a legmodernebb digitális technológiával, amit ugyancsak egy mintaprojektnek szán a kormány, és aminek nem lesz párja Európában sem.

Most eljutottunk arra a pontra, túljutva a konszolidáción, hogy a cég terjeszkedni kezdjen az agráriumban. Készen állunk arra, hogy invesztáljunk az élelmiszeriparban, vagy más, földművelő, növénytermesztő illetve állattenyésztő társaságokban. Gazdasági aktorként akvizíciókban gondolkodunk, amelyek már a tervezés fázisában járnak – nemcsak itthon, de Szerbiában és Romániában is.