A Niveus tapasztalatai szerint a probléma gyökere, hogy az adózási szempontok gyakran nem a beruházások tervezési fázisában jelennek meg, hanem csak azok lezárását követően. Ilyenkor azonban a kedvezmények igénybevételéhez szükséges előzetes dokumentáció már nem pótolható.

A dokumentáció hiánya jelenti a legnagyobb kockázatot

A vállalatok számára elérhető legfontosabb adókedvezmények – az energiahatékonysági, fejlesztési és K+F konstrukciók – esetében a jogosultság bizonyítása egyre inkább előkészítés-centrikus folyamattá vált. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem elegendő a beruházás tényleges megvalósítása: már a projekt indulásakor szükség van megfelelő számításokra, szakmai alátámasztásra és dokumentációra.

„A leggyakoribb probléma, hogy a cégek csak utólag, a társasági adóbevallás készítésekor szembesülnek azzal, hogy egy beruházás akár jelentős adóelőnyt is biztosíthatott volna” – mondta Bagdi Lajos, a Niveus partnere.

A K+F és az energiahatékonysági projektek a legérzékenyebbek

A K+F kedvezmények esetében a NAV különösen a valódi innováció meglétét vizsgálja, mivel sok projekt csak formailag kerül ebbe a kategóriába. Egy standard ERP-bevezetés vagy rutinfejlesztés jellemzően nem minősül K+F-nek. Valódi K+F csak akkor áll fenn, ha a projekt technológiai vagy tudományos bizonytalanságot old meg, és új tudást eredményez.

Az energiahatékonysági beruházásoknál pedig a jogosultság feltétele az igazolt energiamegtakarítás és az előzetes energetikai audit.