Ha a 2022-es III. negyedévi KSH adatokat tekintjük, akkor látható, hogy a feldolgozóipar súlya (az elmúlt évtized bőkezű támogatáspolitikájának ellenére) a GDP-ben 20,4 százalék, a foglalkoztatásban pedig 20,8 százalék. Eközben pl. a szolgáltatásoké rendre 69,1, illetve 61,8 százalék, vagyis háromszor nagyobb. 2010-hez képest a feldolgozóipar súlya csökkent a GDP-ben (2010: 21,3 százalék), miközben a foglalkoztatásban nem változott. Mindez nem éppen egy sikertörténet számai.
A GDP és a foglalkoztatottak megoszlása Magyarországon, 2022. III. negyedév (százalék)
Ha részleteiben vizsgáljuk az adatokat, akkor a változások erőteljesen jelzik, hogy az eddigi iparpolitika 2018-ig ért el több-kevesebb sikert, azóta azonban inkább sikertelen. A foglalkoztatásban pl. 2018-ig erőteljesen (28 százalékkal) nőtt a feldolgozóipar létszáma (226 ezer fővel), de eközben a szolgáltatások is 376 ezer fővel (+15,5 százalékkal) növelték a foglalkoztatottságot. De még a mezőgazdaságban és az építőiparban is összesen 101 ezer fővel nőtt a létszám (+22 százalék). Ezzel a 2010-18 közötti 735 ezer fős növekmény 30,8 százalékát adta a feldolgozóipar, 51,1 százalékát a szolgáltatások.
Ugyanakkor 2018 után teljesen más kép rajzolódik ki! 2022. III. negyedévéig 109 ezer fővel gyarapodott a foglalkoztatott állomány. A szolgáltatások újabb 110 ezer munkavállalónak adtak megélhetést (úgy, hogy az állami alkalmazottak száma csökkent), miközben a feldolgozóipar 51 ezerrel kevesebb főt alkalmazott (az építőipar létszáma pedig 51 ezerrel nőtt).
Összességében 2010-22 között a 844 ezer fővel növekvő foglalkoztatottságból a feldolgozóipar közel 21 százalékot, a szolgáltatási szektor 58 százalékot tett ki. Vagyis a szolgáltatások adták a növekmény nagyobb részét, miközben a szektor támogatása az eltelt időszakban elenyésző volt a feldolgozóipari támogatásokhoz képest. Kérdés, hogy ha a támogatásokból nagyobb részt kaptak volna a szolgáltatásban működő cégek, vajon a foglalkoztatási és a GDP számok nem lennének-e sokkal jobbak?
