Az eredeti ütemezés szerint 2002-től, a mostani kormány döntés értelmében - amire hosszabb hallgatás után került sor - 2003. január 1-jétől 2010-ig fokozatosan meg kell nyitni a hazai villamosenergia-piacot a külföldi versenytársak előtt.
- A villamos energia piacának 2003. január 1-jére tervezett megnyitásával az úgynevezett hatósági áras közüzemi piac nem szűnik majd meg, így a kisfogyasztókat nem érinti majd közvetlenül a liberalizáció - derül ki a Gazdasági Minisztérium sajtótitkárságának közleményéből. A dokumentumot a szaktárca a kormány szeptember 15-i ülésén született döntésekkel kapcsolatosan fogalmazta meg. Eszerint a nagyfogyasztók - az uniós csatlakozásig 50 százalékig, azt követően pedig korlátlanul - szabadon vehetnek majd áramot akár külföldről is.
A gazdasági miniszter előterjesztésére elfogadott döntést követően a kormány még szeptemberben két dokumentumot terjeszt a parlament elé: egy törvényjavaslatot Magyarország energiapolitikájáról valamint egy, a piac megnyitásáról szóló tájékoztatót. A kormány szerint az 1993-ban elfogadott energiapolitikai elvek ma is érvényesek és a benyújtásra kerülő törvényjavaslatban is garantálni akarják majd a biztonságos energiaellátást. A közleményből kiderül az is, hogy a közüzemi nagykereskedő a Magyar Villamos Művek Rt. lesz, a közüzemi szolgáltatást pedig a regionális áramszolgáltató vállalatok végzik. A minisztérium adatai szerint az áram energia-piaci megnyitása az energiafelhasználás 30-33 százalékát érinti majd.
A hazai energiapiac egyharmadán tehát egy év múlva érvényüket vesztik a kötelező hatósági szabályok. 2003. január elsejétől a nagyfogyasztók – válogatva a kereskedők ajánlatai között – maguk dönthetik el, kinek az árai és biztonsági kritériumai felelnek meg igényeiknek. Legkésőbb 2010-től (ha ez az eredeti időpont tartható?) pedig ugyanez igaz lesz a lakosságra is. Az energiapiacnyitás folyamatát, főbb kérdéseit még jóval a mostani döntés bejelentése előtt, Vinkovits Andrással, a Gazdasági Minisztérium vezető energetikai szakértőjével tekintettük át.
– Az elmúlt két-három évben hol fölgyorsult, hol lelassult az energiapiac szabályozásával kapcsolatos kormányzati munka. Most hol tartanak?
– A kormány 1999 nyarán elkészítette és közzétette az energetika általános üzleti modelljét, majd ezzel összhangban, a Gazdasági Minisztériumban kidolgoztuk a villamosenergia-törvény tervezetét. Ezt a kormány tavaly márciusban be is nyújtotta a parlamentnek, ám az általános vita során olyan sok kérdés merült föl, hogy a miniszterelnök megállította a törvény vitáját, és a piac működésére, a befagyott költségek mértékére és más, főbb pontokra részletesebb fejlesztési elképzeléseket kért. Majd ezek is elkészültek, és szeptemberben, októberben összeállt a részletes villamosenergia-modell, amely a minisztérium holnapján (www.gm.hu) olvasható. Ez már, a törvényen túlmutatva, olyan részletességű, hogy a kormányrendeletek kidolgozásához is támpontot nyújt. A munka során tíz évre prognosztizáltuk a várható energiafogyasztást és az árakat.
– Az energiaárakat? Nemhogy tíz, két évre sem meri senki megmondani, hogy mennyibe kerül majd egy hordó olaj!
– Valóban nem, és nem is erről van szó. Amire mi vállalkoztunk, az az, hogy összehasonlítjuk, miként változhatnak a hazai energiaárak, ha megnyitjuk a piacot, illetve ha nem. A kőolaj ára és a dollár–euró várható aránya természetesen nem mondható meg, de ezek mind a versenypiacra, mind a kötöttre hasonló módon hatnak; tehát ezek hatását kiszűrve végeztünk érzékenységi vizsgálatokat. Megállapítottuk, hogy a piacnyitás a nagyfogyasztók esetében árcsökkentő hatású lesz, a kisebb fogyasztók esetében pedig az áremelkedés mértéke csökkenhet. Továbbá, hogy a piacnyitáskor megjelenő átállási költségek mértéke várhatóan jóval kisebb, mint amekkora költségcsökkentés érthető el általa.
– Úgy tudom, hogy a várható energiaigényeket kissé túlbecsülték.
– Korábban, az energiaszektor privatizációjának idején, valóban magasabb energiafogyasztással számolt a gazdaságirányítás, mint ami bekövetkezett. Ezt azonban már 1998–99-ben korrigáltuk, és azóta jóval szerényebb növekedésre számítunk. Van annyi hatékonysági tartalék az energiafogyasztásunkban, ami ellensúlyozza a termelés növekedésével járó többletfelhasználást. Így a jelenlegi kapacitásokból 2005–2006-ig megfelelő mennyiségű villamos energia áll rendelkezésre, természetesen a nemzetközi előírásoknak megfelelő szükséges tartalékokkal együtt. Ezt követően 2010-ig pedig mintegy 700 megawatt kapacitásbővítésre lesz szükség. De ezt a mennyiséget is nagyrészt fedezik majd az üzleti alapon épülő erőművek, mint a kispesti Főnix erőmű, a BorsodChem bejelentett beruházása, tehát ez a többletigény hazai termeléssel kielégíthető lesz.
– Az energiatörvényben és az energetikai üzleti modellben mi biztosítja a piac szereplői számára a versenysemlegességet?
– Ahhoz, hogy kínálati piac jöjjön létre, ami az energiaárak csökkentéséhez vezet, valóban versenysemleges környezet kell. Jelenleg az összes erőmű kapacitása – a hatóságilag szabályozott rendszer természetéből adódóan – a Magyar Villamos Művek Rt. szerződéseivel van lekötve. Tehát ezeket a hosszú távú szerződéseket újra kell, újra lehet majd tárgyalni azért, hogy az erőművek az MVM-től függetlenül is meg tudjanak jelenni a piacon.
– Ez azt jelenti, hogy piacnyitáskor az erőművek nem függnek majd az MVM-től, illetve megfordítva, hogy az MVM nem garantálja majd a kapacitásaik lekötését?
– Ez 2004 körül fogja éreztetni a hatását, és azt jelenti, hogy az MVM által lekötött energiamennyiség csökkenhet, illetve hogy az árak is csökkenni fognak.
– De mitől?
– Attól, hogy a nagyfogyasztók, illetve a kereskedők a fogyasztóik részére importálhatnak is villamos energiát, mégpedig a teljes fogyasztásuk 50 százalékáig.
– Miért a fogyasztókhoz és nem a kereskedőkhöz kötik az importjogot?
– Mert a kereskedők szakosodhatnak, kicsi vagy nagyfogyasztókra, esetleg lesz olyan is, aki nem is akar belföldön szolgáltatni; tehát a biztos pont a fogyasztó, akinél a nap végén meg lehet nézni, hogy ténylegesen mennyi energiát használt el, és annak hány százaléka import, és hány százaléka hazai.
– Jó, de ezt nála is csak utólag lehet megnézni. Akkor előre nem lehet tudni, hogy ki mennyit importálhat.
– Évszakokhoz kötődő negyedéves periódusokat csinálunk, és az éppen aktuális import meghatározásához az előző év azonos időszaka lesz a meghatározó, amit korrigálunk az előző negyedév és a megelőző esztendő előző negyedévének a hányadosával. Ez megközelítően pontos adat a tárgynegyedév várható energiafogyasztására.
– És az új piaci szereplők, akiknek nincsenek bázisadataik, egy évig nem importálhatnak?
– De igen, három hónapos eltolással igénybe tudják venni az importot. Azok pedig, akik ki akarnak lépni a piacról, mert annyira lecsökken a villamosenergia-fogyasztásuk, hogy nincs szükségük importra, egy periódusnyi késéssel tehetik ezt meg.
– Nagyon bonyolultnak tűnik.
– A rendszer teljesen automatizálható.
– Visszatérve a törvénytervezethez, még mindig nem látom világosan, hogy mi az, ami biztosítani fogja a versenysemlegességet a liberalizált energiapiacon.
– A javasolt módosítások között több olyan szerepel, amelyek megakadályoznák a piaci erőfölénnyel való visszaélés lehetőségét azoknál is, akiknél természetes monopóliumok maradnak. Hiszen abban mindenki egyetért, hogy a piacnyitás nem járhat együtt párhuzamos hálózatok kiépítésével, hanem kötelezni kell a hálózatok tulajdonosait arra, hogy nemcsak az erőművek, illetve a fogyasztók, hanem úgynevezett harmadik felek, a kereskedő-szolgáltatók is hozzáférjenek az adott infrastruktúrához. Magyarországon az országos gerinchálózat az állami MVM Rt. tulajdonában van, míg az elosztóhálózatok a privatizált szolgáltatókéban. A törvény – és az uniós direktíva szerint – ez utóbbiaknak a hálózati és a kereskedői tevékenységet ketté kell választaniuk. A hálózati szolgáltatóra vonatkozóan továbbra is megmarad a szabályozott hatósági ár, míg a verseny a kereskedői tevékenység piacán alakul ki valójában. S itt szeretnék egy gyakori félreértést eloszlatni! A törvény parlamenti elfogadása – a tavaszi ülésszakra várható – még nem jelenti azt, hogy akkor ténylegesen megnyílik a piac. A kormány joga, hogy meghatározza az ütemet. S ez jelenleg a következő: 2002 elején részlegesen megnyílhat a piac, majd a nagyfogyasztókkal kezdve jutunk el több lépcsőben a kicsikhez. Tehát lesz egy időszak, amikor a verseny és a hatósági szabályozás párhuzamosan van érvényben. A versenypiacra való kilépés éppen ezért az érintetteknek ekkor még csak lehetőség, de nem kötelező, sőt visszalépni is lehet, ha valaki rájön arra, hogy nem éri meg a többletköltség, a pluszmunka.
– Eldőlt már, hogy ki minősül nagyfogyasztónak?
– A piac 25 százalékát nyitnánk meg 2003-ban, így 19 gigawattóra éves fogyasztás lesz a határ; 36 százalék 2003-ban. Majd a következő lépés attól függ, hogy az Európai Unió milyen irányba halad, illetve hogy itthon mik lesznek az első tapasztalatok. Az biztos, hogy 2010-re el kell érni a teljes piacnyitást.
– Hol tartunk most az unióhoz képest?
– Az EU-országok többsége 1999-ben kezdte a piacnyitást, majd 2000-ben 67 százalék volt az átlag, de ezen belül Németország, Norvégia, Anglia például már elérte a száz százalékot, míg többek között Franciaország, Hollandia a 36 százalékos minimumkövetelmény közelében teljesített. Az EU-ban, a most bejelentett álláspont szerint, 2003-ban minden nem lakossági villamosenergia-fogyasztót fel kell jogosítani a szabad vásárlásra, 2004-ben pedig minden földgázfogyasztót, majd 2005-ben a lakossági fogyasztók teljes körét. Nálunk a gyorsabb változat szerint a 67 százalékos szintet – ami a nem lakossági fogyasztók teljes köre – 2004-ben érjük el, és 2005-ben a teljest, tehát egy óvatos, de biztos kezdéssel indulunk. A piac működési rendjét sokkal egyszerűbb ugyanis kialakítani pár száz vagy pár ezer fogyasztónál, mint mindjárt 25 ezernél vagy 5 milliónál.
– Igényel-e valamilyen felkészülést a piacnyitás a fogyasztóktól?
– Igen, hiszen képessé kell válniuk az ajánlatok bekérésére, tudniuk kell, kik a szolgáltatók, és az ár mellett az ellátás biztonsága szempontjából is mérlegelniük kell, hogy melyik ajánlat a legkedvezőbb.
– Aki nyomon követte az energialiberalizáció eddigi előkészítését, azt tapasztalhatta, hogy komoly szakmai viták zajlanak önök és a szolgáltatók között. Minek tudja ezt be elsősorban?
– Az energiaszektorban nagyon sok, nagyon erős érdekcsoport van, hiszen egy erőmű teljesen másfajta szabályozásra vár, mint a szolgáltató, míg a fogyasztó megint mást szeretne. Az állam feladata tehát az, hogy lehetőség szerint az érdekcsoportok között kompromisszumot teremtsen. Majd néhány év múlva derül ki, hogy sikerült-e.
Árverseny, importkorláttal
A magyar piacon működő hat energiaszolgáltató különböző lelkesedéssel, de egyaránt várja a hamarosan rájuk köszöntő versenyt. Egyedi szerződésekkel, kedvezmények nyújtásával, különleges ügyfélszolgálattal, ingyenes energetikai tanácsadással igyekeznek elsősorban a nagyfogyasztókat, majd fokozatosan a kisebbeket és a lakossági fogyasztókat is magukhoz kötni. Hiszen abban biztosak – mondja a Piac és Profit kérdéseire válaszolva Boross Norbert, a Budapesti Elektromos Művek (Elmü) Rt. kommunikációs igazgatója –, hogy a piacnyitás után a jelenleginél kevesebb hálózati szolgáltató, de jóval több energiakereskedő cég lesz. Az, hogy a meglévők közül ki nyer, és ki veszít a változással, elsősorban az árversenyben dől el, vagyis hogy kinek sikerül minél olcsóbban beszereznie az energiát. Ma a külpiacokon – ami a magyar fogyasztó számára szóba jöhet: Csehországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Horvátországban, Ausztriában stb. – van az MVM Rt. árainál lényegesen kedvezőbb ajánlat – teszi hozzá az Elmü igazgatója. Aki figyeli a világ energiatőzsdéit is, az meg van győződve róla, hogy az energiaágazatban is a portfólió-menedzsment működne a leghatékonyabban. Csakhogy a villamosenergia-törvény tervezetében szereplő, a fogyasztáshoz kötött ötvenszázalékos importlimit – amiről a szolgáltatók még azt sem tudják, hogyan is fog működni a gyakorlatban – ezt nem teszi lehetővé.
