A végtörlesztésre különféle stratégiák jöhetnek szóba: azok a devizahitelesek, akik reálisan képesek lesznek a végtörlesztésre, zömmel (51 százalékuk) saját vagy családi megtakarításaikat mozgósítják majd, 40 százalékuk azt tervezi, hogy forinthitelből finanszírozza a végtörlesztést, míg a fennmaradó 9 százalék egyelőre bizonytalan. (A végtörlesztést december 30-áig azok vehetik igénybe, akik a rögzített árfolyam alatt vették fel hitelüket, és a hitelfolyósító június 30-áig nem mondta fel a kölcsönszerződésüket.)
Azok, akik úgy gondolják, biztosan élni kívánnak az előtörlesztés lehetőségével, jellemzően fiatal családok egy kiskorú gyermekkel, ahol a családfő 30 év alatti, túlnyomórészt közép- és felsővezetői beosztásban, vagy tulajdonosként, ill. vállalkozóként keresi a kenyerét.
A végtörlesztéssel biztosan élni kívánók közel fele saját megtakarításból tervezi kiegyenlíteni az átlagosan 3,1 millió forintos tartozását. Közülük 27 százalék a folyószámláján, vagy lekötött forintbetétekben lévő megtakarítását használná fel, másik 27 százalék a Tartós Befektetési Számláját törné fel, vagy lakástakarék-pénztárban felgyülemlett megtakarításához nyúlna, míg az ingatlaneladás lehetőségével 13 százalékuk számol.
Ezen hitelfelvevői kör végtörlesztési esélyeit erősíti az is, hogy hitelképesek: ha a saját megtakarítás nem elegendő a tartozás kiegyenlítésére és bankjuktól forinthitelt igényelnének, jövedelmük és a jelenlegi devizahiteleik havi törlesztő-részlete alapján nagy valószínűséggel még az új, szigorúbb folyósítási kritériumok szerint is hitelképesnek bizonyulnának.
Középkorú bizonytalanok
Azok, akik nem ennyire biztosak még a döntésükben, de elképzelhetőnek tartják, hogy végtörlesztik fennálló tartozásukat, inkább a középkorú (30-49 éves) párok alkotta, egy-két gyermekes családok, ahol a háztartásfő diplomás, beosztott szellemi munkát végez, tulajdonos, vállalkozó, vagy valamilyen vezetői állásban dolgozik. Talán meglepő, de a döntésükben egyelőre kissé bizonytalanok rendelkeznek magasabb jövedelemmel.
Bizonytalanságuknak nem a fizetőképességük az oka, hanem az, hogy jellemzően magasabb tőke- és kamattartozást - átlagosan 6,2 millió forintot - kellene végtörleszteniük, s ennek előteremtése érthető módon több bizonytalanságot hordoz - tette hozzá Jüttner Ádám, a TNS Hoffmann stratégiai igazgatója. Az előtörlesztésüket csak valószínűsítők inkább külső forrásokra támaszkodnának: jórészt bankhitelre (44 százalékuk), amit további 16 százalékuk saját, vagy rokoni, baráti kölcsönnel egészítene ki. Ebben a körben a kizárólag saját megtakarításból előtörlesztők aránya csupán 17 százalék. (Honnan legyen tőke a végtörlesztéshez?)
Akiknek nincs esélyük törleszteni
Azok között, akik nem kívánnak, vagy saját megítélésük szerint nem tudnak élni a végtörlesztés lehetőségével, két csoport felülreprezentált: az 50 éven felüli, kiskorú gyermeket már nem nevelő párok, és a középkorú, 30-49 éves, két kiskorú gyermeket nevelő szülők. Ez utóbbit a végtörlesztést valószínűsítőktől leginkább a háztartásfő státusa különbözteti meg: itt átlagon felüli arányban találunk olyan háztartásokat, ahol a háztartásfő szakmunkás vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik; e körben szintén átlagon felüli az inaktívak aránya (nyugdíjas vagy munkanélküli), s a háztartás nettó jövedelme is alatta marad az előtörlesztést választókénak.
Érdekes eredmény, hogy azok, akik csak forinthitelből tudják visszafizetni fennálló devizahitelüket, és egyértelmű a végtörlesztési szándékuk, azoknak az átlagos tőke- és kamattartozása 6,7 millió forint, míg azok, akiknek szándéka bizonytalan, 10 millió forintnyi hitelt kellene felvenniük.
A hitelfelvételt tervezők hitelképessége azonban bizonytalan. A PSZÁF ajánlásaiból kiindulva, e háztartások jövedelme és jelenlegi hitelük törlesztőrészlete alapján konzervatív becslés szerint is legfeljebb 46 százalékuk, mintegy 93.000 család bizonyulna hitelképesnek - emelte ki Hegedüs László, a TNS Hoffmann szektorvezető kutatási igazgatója.
