Évek óta halljuk, olvassuk a környezettel foglalkozó tudósok több mint vészjósló előrejelzéseit arról, miként pusztítjuk az életet adó természetet. A napokban László Ervin, a Római Klub elnöke szólított fel azonnali cselekvésre, hisz jól látható, hogy a Föld már most képtelen ellátni ivóvízzel, levegővel, élelemmel mind a hétmilliárd lakóját. Guy Turchany professzor, aki több évtizede kutatja és tanítja a fenntartható fejlődést, egyenesen azt állítja, harminc év múlva civilizációnk eltűnésével kell szembenézni, amennyiben nem változtatunk. Dr. Szili Katalin, aki az országgyűlés elnökeként a nemrégiben megalakult a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elnöke, így fogalmaz:
- Mit tud tenni a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács egy olyan nemzetközi helyzetben, amelyben a kiotói egyezményt tizenegy év múltán máig nem írta alá a levegőt leginkább szennyező Egyesült Államok és Ausztrália?
- Minden ország alapvetően a saját érdekeit tartja szem előtt. Nyilván más az érdeke egy olajtermelő országnak, mint egy afrikai államnak, ahol óriási a szegénység. És megint más egy olyan térségnek, ahol a turizmus, az idegenforgalom az éltető erő, és más egy apró kis szigetnek, amelynek a léte függ attól, hogy mi történik a klímával. Biztató ugyanakkor, hogy Angliában a közelmúltban megszületett a világ első klímatörvénye. És példaértékűnek tartom, hogy nálunk a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács létrehozását egyhangúlag szavazta meg minden parlamenti párt. A tanácsnak az a legfontosabb feladata, hogy megalkosson egy hosszú távú, 2025-2030-ig tartó stratégiát. Ennek tartalmazni kell a társadalmi, a gazdasági, a szociális, az ökológiai, sőt továbbmegyek, a kulturális kérdéseket és ezek harmóniáját is. Azt mondtam, harmónia. A tanácsnak ezt az újfajta gondolkodást nemcsak a politikában, hanem az egész társadalomban el kell fogadtatnia. Számunkra elfogadható jövőképet csak és kizárólag az biztosíthat, ha a gazdasági kérdésekről nem önmagában, hanem a szociális és társadalmi problémákkal összhangban beszélünk. És ugyanígy, amikor társadalmi kérdésekről van szó, mögötte látni kell azt is, ami a gazdaságot, a versenyképességet jelenti, ugyanakkor mellette - nem maradékelven - az ökológiai, a környezeti kérdésekkel is foglalkozni tudunk. Egy fenntartható társadalom érdekében nagyon fontos, hogy ne csak és kizárólag a gazdaság alakítson és határozzon meg minden életviszonyt. A gazdaság ne cél legyen, hanem csak eszköz ahhoz, hogy egy élhető társadalmat, egy élhető országot teremthessünk.
- Mindez nagyon szépen hangzik, ugyanakkor nemcsak a világ térségei között vannak érdekellentétek, hanem az országokon belül, így természetesen nálunk is. Van-e eszköz a tanács kezében ahhoz, hogy egyensúly - vagy ahogyan elnök asszony fogalmazott - harmónia teremtődhessen az egymásnak feszülő érdekek között? A cél közös, azt senki nem vitatja, hogy a jövőnk a tét. Mindezt azonban a legtöbben pusztán a retorika szintjén képviselik.
- A harminckét fős testületet a politikai, az üzleti, a tudományos élet képviselői mellett a civil, a zöldszervezetek, az egészségügyi és szakszervezetek, a munkaadók és munkavállalók, valamint az egyházak kiválasztott küldöttei alkotják. Minden egyes terület delegáltja az általa képviselt közösség álláspontját hozza el a negyedévenkénti ülésekre, ahol döntéseink legalább kétharmados többséggel születnek meg. Természetesen köztünk van a kormány egyik tagja is, ami garanciája annak, hogy ezeket a döntéseket végre is fogják hajtani. Hadd tegyek itt egy zárójeles megjegyzést. Számomra nagyon érdekes volt az alakuló ülésünk, amikor egy oldalban igyekeztünk megfogalmazni a saját credónkat. Figyelemre méltó, hogy ki milyen hozzáadott értékkel gyarapította közös hitvallásunkat. Hogyan jelent meg például az egyházak részéről az a szempont, hogy döntéseinkben az emberi méltóság hangsúlyosan szerepeljen. Vagy hogyan próbálta a gazdaság és a munkaadók képviselete fékezni szárnyalásunkat, hisz minden problémát nem lehet pillanatok alatt megoldani. Nagyon fontos, hogy kialakuljon egy egységes szókészlet, amelynek segítségével félszavakból is megértjük és nem félreértjük egymást. Így el tudjuk érni, hogy olyan stratégiát alkossunk, amely aztán sarokpontja kell legyen minden további más, így a klíma-, az energia-, a gazdasági stratégiáknak. Ha ezek megvannak, és e mögött ott van a politika teljes támogatása, akkor számomra nem kérdés, hogy ez számon kérhető, és a hétköznapokban minden politikai erő az operatív megoldásait csak ehhez igazíthatja.
- Jó, hogy a közös szóhasználatot említette. Különösen azért, mert a fejlődés és a növekedés közötti különbséget például még a fenntartható fejlődés fogalmát bevezető Brundtland-jelentés sem tisztázta. Így aztán mindenki a saját érdekeinek megfelelően használja, vagy éppen keveri ezeket a szavakat.
- Ez annyira igaz, hogy sokszor még közgazdászoktól is mixelve halljuk: fenntartható gazdaság, fenntartható növekedés, fenntartható fejlődés. Ma azt mondjuk, mindennek fenntarthatónak kell lennie, ugyanakkor ez legtöbbször valóban csak a retorika szintjén jelenik meg. Ha növekedésről beszélünk, az nyilván csak a gazdaságra lehet igaz. Feltétlenül szükséges, hogy első lépésben mi magunk között tisztázzuk ezeket a fogalmakat. Ezért próbálom a tanácsot arra sarkallni, hogy mindenekelőtt a saját szókészletünket alakítsuk ki. Hogy ugyanazon a meghatározáson egészen pontosan ugyanazt a tartalmat értsük.
- Az ön olvasatában mi a különbség a növekedés és a fejlődés között?
- Úgy gondolom, az előbbi mennyiségi, főként anyagi gyarapodást, az utóbbi minőséget jelöl, az emberek belső fejlődésével kapcsolatos változást. Igaza lehet a már idézett Guy Turchany professzornak, amikor azt mondja, több mint elgondolkodtató, hogy az egyre növekvő gazdaságot elérő társadalmak tagjai miért érzik egyre rosszabbul magukat. Annak ellenére, hogy kényelmesebben élnek, mint korábban.
Bayer Ilona
Teljes cikk a Piac és Profit Magazin novemberi számában.
